A szőgyéni önkormányzat nemrégiben bensőséges ünnepséggel emlékezett meg az egykori hadifoglyokról. A kezdeményezés egyedülállónak mondható a párkányi régióban. Nem véletlen, hogy a gazdag közösségi életet élő Szőgyénben valósult meg, ahol elhivatott emberek irányítják a közügyeket és szervezik – városaink számára is példaértékű módon – a kulturális és közösségi életet. Ezek egyike Bokor Klára, a szőgyéni hadifoglyokról írt „Elrabolt évek“ c. kötet szerzője, aki egyébként a Dobra c. helyi havilap főszerkesztője. Bokor Klárával Himmler György, a Hídlap munkatársa készített beszélgetést.
– Miért vállalkozott ennek a kötetnek a megírására?
– Nem sok egykori hadifogolynak adatik meg az elégtétel, hogy ünnepélyes keretek között emlékezzenek meg küzdelmes életéről, és kezében tarthassa a róla szóló könyvet, benne hiteles visszaemlékezésekkel. Fogyatkoznak a szemtanúk, hiszen a több mint 160 egykori szőgyéni hadifogolyból ma már mindössze heten élnek.
– Hogyan zajlott az ünnepség?
– Az ünnepség emlékoszlop leleplezésével vette kezdetét, amelynek alkotója Smídt Róbert helyi fafaragó művész. Az oszlopra egyetlen kérdés van felvésve: MIÉRT?, valamint három évszám 1920, 1938 és 1945. Szász Attila polgármester az alkotóval és Fazekas János egykori hadifogollyal – az emlékpark ötletgazdájával – egyetemben avatta fel az emlékművet. Szívet szorongató érzés volt, ahogy a Csongrády Lajos Alapiskola diákjai – az egykori hadifoglyok leszármazottai–, felolvasták a hadifoglyok neveit, majd fehér szegfűvel tisztelegtek helytállásuk előtt. Ezt követően Nemcsok István atya felszentelte az emlékművet. Az avatást szentmise követte a már eltávozott és még élő hadifoglyokért. A könyvbemutatóra teljesen megtelt a kultúrház nagyterme. Elsőként Udovecz György, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa elemezte a II. világháború veszteségeit és a hadifogság körülményeit. Büszkeséggel tölt el nemcsak az, hogy elégtételt szolgáltathattam és tiszteleghettem munkámmal az egykori hadifoglyok előtt, és átnyújthattam nekik a könyvet, de az a tény is, hogy a kiadvány teljes egészében szőgyéniek munkája. Itt folyt a gyűjtőmunka, a borító a szőgyéni Seres Róbert munkája, és a kötet nyomtatása is helyben történt.- Mikor kezdte el a gyűjtést?
– Három évvel ezelőtt. Akkor tudatosítottam, hogy a huszonnegyedik óra utolsó perceiben járunk. Bizony sok idő eltelt a hadifogság óta, de nem egy volt hadifogoly megkérdezte, nem lesz-e ebből baj, hogy ilyen őszintén tollba mondta visszaemlékezéseit? Döbbenetes, hogy több mint hatvan év után is szembe kell nézniük a bennük mélyen gyökerező félelemmel.
– Ki adta ki a kötetet?
– Szőgyén község önkormányzata pályázati forrásokból, amiért Konterman László alpolgármestert illeti elismerés. Jómagam is próbálkoztam korábban a megyénél, illetve a Szlovák Kulturális Minisztériumnál, de pályázataim nem jártak sikerrel. A könyv megjelenését a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta az esztergomi Gyermek Kert Szociális és Kulturális Alapítványon keresztül.
– Hány szemtanú szólalt meg a kötetben?
– Tizenkilenc. A hadifogság hallatán szinte mindenkinek Oroszország ugrik be elsőként. Igaz, a hadifoglyok többsége orosz fogságban volt és ez volt a legkeményebb, de sokan voltak francia, brit és amerikai fogolytáborokban is a megszólaltatottak közül.
– Hogyan folyt a gyűjtőmunka?
– Néhány helyre többször is vissza kellett mennem az adatok egyeztetése céljából, de meglepetésemre egy-egy mondat, időpont vagy kép annyira kristálytisztán él az egykori hadifoglyok emlékezetében, hogy bármelyik történelemkönyvet hozzá lehetne igazítani, míg más mozzanatok teljesen eltűntek a tudat útvesztőiben. Az útvonalakra, földrajzi nevekre is meglepően tisztán emlékeztek. Ezek legjavát megleltem a korabeli térképen, amely a könyv részét képezi. A feleségek könnyes szemmel hallgatták férjük visszaemlékezéseit. Sokszor hallották már a fogság részleteit, de ilyen aprólékosan eddig erről még nem mesélt a házastársuk. Riportalanyaim szívbemarkoló történeteket mondtak tollba hazaszeretetről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról és az emberi helytállásról, amit községünk polgármestere példaértékű magatartásként állított a fiatal nemzedékek elé ajánlásában.
Himmler György, Hídlap
