Az oktatásügy terén eseménydús volt a 2009-es esztendő. A parlamentben és az oktatásügyi minisztériumban olyan törvények, rendeletek születtek, melyek nagyban érintik a szlovákiai magyar oktatásügyet is. Említhetjük a történelemkönyvek körüli botrányt, a közoktatási törvény módosítását, a nyelvtörvényt stb… És még nem vagyunk a végén, hiszen a parlamentben most folyik az ún. „hazafias-törvény” vitája is. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy saját magunk is alakítjuk a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetét, melyre az egyik legjobb lehetőséget a hamarosan kezdődő iskolai beiratkozások kínálják. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szigeti Lászlóval, a Magyar Koalíció Pártjának oktatási alelnökével, parlamenti képviselőjével, volt oktatási miniszterrel.
Milyen helyzetben van a 2010-es év elején a szlovákiai magyar oktatásügy?
– Sajnos, az utóbbi években több olyan jogszabályt fogadott el a parlament, illetve olyan rendeleteket hozott az oktatásügyi minisztérium, amelyek nem megfelelő módon kezelik a magyar közoktatást és felsőoktatást. A demográfiai tényezők sem kedvezőek, csökken a magyarság aránya, és ez is rányomja bélyegét a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetére. Az utóbbi 15 évben 4100–4300 között mozgott a magyar iskolákba beíratott elsősök száma, ám a 2009-es esztendő negatív kivételt jelent, ugyanis először jutott négyezer alá az új magyar elsősök száma. Ez tény, és ennek fel kellene ébresztenie a felvidéki magyarságot. Tudatosítanunk kell, hogy a magyar jövő csak akkor biztosított, ha a szülők a gyermekeiket magyar tannyelvű iskolákba íratják! De ha „csak” a gyermek érdekeit nézzük, akkor is ez a helyes döntés. Számos példa és statisztikai adat cáfolja azt a téves nézetet, hogy jobban érvényesül majd az, aki szlovák iskolát végez. Lehet, hogy a nyelvet jobban fogja tudni, de az érvényesülés nem ezen múlik. A nyelv egy óriási eszköz a tudás megszerzésére, és – ahogy Comenius, Kazinczy vagy akár Štúr is vallották – azt a legkönnyebben az anyanyelvén tudja megszerezni az ember. A tudás, nem pedig a nyelv ismerete a jövőbeni érvényesülés kulcsa. Sőt, gondolataink, álmaink, tapasztalataink megszerzése is mind-mind anyanyelven történik.
A nyelvhasználatnál maradva, ön az MKP honlapján (www.mkp.sk) tartott fórumon kijelentette, hogy „a magyarok által is lakott területeken fontosnak tartanám, hogy a magyar hivatalos nyelv legyen”…
– Mindenkinek olyan szinten kell megtanulnia a szlovák nyelvet, amilyenre szüksége van. Ha valaki a magyar többségű község szintjén tevékenykedik, annak nem biztos, hogy štúri ékességgel kell bírnia a szlovák nyelvet. A világon több ország is van, ahol több hivatalos nyelv van, és ez így van rendjén. Különösen érvényes lehetne ez Szlovákiára is, ahol a déli országrészben többségben él a magyarság. Sajnos, a politikai viszonyokat ismerve, sok időnek kell még eltelnie, hogy a szlovákok többségében ez a gondolat elfogadhatóvá váljon. De eleinte így volt ez a magyar egyetemmel is, és ma már az is valóság. A magyar nyelv hivatalossá tétele nem jelentené azt, hogy a szlovákoknak magyarul kellene beszélniük, hanem azt hozná magával, hogy a magyarok szabadon használhatnák az anyanyelvüket a hivatalokban, az oktatásban, a köz- és államigazgatásban.
Az egyik nyilatkozatában elmondta, hogy az MKP szeretné elérni, hogy olyan jogszabály szülessen Szlovákiában, mely szerint minden gyermeknek 10 éves koráig lehetősége nyílna lakhelyén anyanyelvén tanulni…
– A demográfiai viszonyokat nézve ez rendkívül fontos lenne. Szórványosodunk, és ez azt hozza magával, hogy egyre több gyermek kénytelen ingázni lakhelye és az iskola között. Az utaztatás elsősorban az alsó tagozatos alapiskolások számára komoly fizikai megterhelést jelent, szüleiknek meg nagy anyagi kiadást. Az államnak ezen a terhen könnyítenie kell.
Az előbb említette a magyar egyetemet, mely tavaly ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját. Mennyire váltotta be a komáromi Selye János Egyetem a hozzá fűzött reményeket?
– Ez az egyetem a felvidéki magyarságnak több évtizedes vágya, és ezt sikerült „kiharcolnunk”. Egy egyetem életében az öt év gyakorlatilag a kezdetekről szól, és nem lehet a több évtizedes múlttal rendelkező más felsőoktatási intézményekhez hasonlítani. Fontos, hogy megalapozta a létét. Az intézmény a felsőoktatási intézmények besorolásakor a középmezőnyben végzett, ez pozitív dolog. Tavaly-tavalyelőtt már az első végzősök hagyták el az intézményt, nagy többségük érvényesülni tudott a diplomával. Az akreditációval sincsenek különösebb problémák, ezért úgy gondolom, hogy megfelelő vágányra került az egyetem. Természetesen, ahogy máshol is, a fejlődést illetően itt is vannak még komoly tartalékaink.
Hányan tanulnak magyarországi egyetemeken, főiskolákon, és közülük mennyien térnek vissza a szülőföldjükre?
– Nehéz pontos statisztikai adatokat szerezni ez ügyben. 2009. december 3-án a Kárpát-medencei Magyarok Fóruma (KMKF) Oktatási Bizottságának ülésén is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Körülbelül 1500 szlovákiai egyetemista, főiskolás tanul Magyarországon. Erről az a véleményem, hogy hasznos a „diákmobilitás”, de ha lehet, térjenek haza.
Nem mindennapi sikertörténet volt, hogy 2009-ben a parlament az MKP két képviselőjének – ön és Berényi József – kezdeményezésére úgy módosította a közoktatási törvényt, miszerint a magyar tankönyvekben a földrajzi neveket először magyarul, majd azt követően szlovákul kell feltüntetni. Az oktatási minisztérium mennyire tett vagy nem tett eleget azon kötelességének, miszerint ezt a törvényt végrehajthatóvá kell tennie?
– Az új közoktatási törvény nagyon sok kívánni valót hagy maga után, és nem csak a magyar oktatás szempontjából. Számunkra az egyik legnagyobb problémát a tankönyvek jelentették, hiszen 2008 szeptemberében olyan könyvek jelentek meg, amelyekben a földrajzi nevek csakis államnyelven voltak feltüntetve. Az lett volna a legjobb, ha a magyar gyerekek olyan tankönyvekből tanulhatnak, ahol a földrajzi nevek csak magyarul vannak feltüntetve, és a könyv végén megtalálható lett volna államnyelven is. Küzdelmünket egy olyan kompromiszszum követte, melyet – az SNS, a HZDS és az államfő ellenkezésének dacára – a parlament döntő többséggel elfogadott. A törvény márciusban lépett életbe. Az SNS és a HZDS a mai napig nem adta azt alkotmánybíróságra, valószínűleg nem tudták az ehhez szükséges 30 parlamenti képviselői aláírást összeszedni. Az oktatásügyi miniszter nagyon lassan, vonakodva állt hozzá azon kötelessége teljesítéséhez, hogy a törvényt végrehajtsa. De már megjelentek az első olyan tankönyvek, melyek eleget tesznek a kiharcolt törvénymódosításnak.
Azóta egy európai méretekben is botrányt okozó nyelvtörvény-módosítást is elfogadott a parlament. Kidolgozták ehhez a végrehajtási utasítást is. Ez nem ütközik az előbb említett közoktatási törvénnyel?
– A nyelvtörvénynek egyik része a közoktatást is érinti. A pedagógiai dokumentációnak az alkalmazását módosítja. A közoktatási törvény szerint a pedagógiai dokumentáció egy részét kétnyelvűen kell vezetni, egy másik részénél pedig nem határozza meg, hogy milyen nyelven íródjék. A nyelvtörvény viszont az összes pedagógia dokumentáció kétnyelvű vezetését írja elő, és ha elfogadjuk azt a szlovák érvelést, hogy a nyelvtörvény egy speciális jogszabály, akkor e tekintetben gyakorlatilag felülírja a közoktatási törvényt. Mi tiltakoztunk ez ellen, számunkra elképzelhetetlen, hogy a nyelvtörvény határozza meg, mi minden tartozzon a pedagógiai dokumentáció kategóriájába. Reméljük, pedagógusaink szíve is a helyén lesz akkor, amikor arról döntenek, hogy milyen nyelven vezetik a dokumentációt. Az indokolatlanul két nyelven vezetett dokumentáció meg nem fizetett többletmunkát jelentene a számukra. Ráadásul a nyelvtörvény figyelmen kívül hagyja a közoktatási törvénynek azt a részét, amely előírja, hogy a magyar iskolákban az ellenőrzést végző tanfelügyelőnek bírnia kell az iskola tanítási nyelvét.
Mi a véleménye arról, hogy a magyar iskolák diákjai szlovák himnuszszal kezdjék a hetet, ha elfogadják a „hazafiassági” törvényt?
– Ezt a törvényt nagyon szerencsétlen elképzelésnek tartom. Valószínű, hogy az SNS-nek már tényleg nem volt más témája, és agendájuk szerint állandóan a mellveregetős hazafias szlovák vonalnak kell érvényesülnie. Ez idáig sem tiltotta senki, hogy az iskolákban, az önkormányzat vagy a parlament ülésén, sportrendezvényeken elénekeljék a himnuszt. Én úgy hiszem, a himnusz éneklésének belülről kell fakadnia, abban az esetben, ha ez kényszerrel történik, akkor egyfajta ellenszenvet fog kiváltani az iskolákban.
Lát esélyt a számunkra elfogadhatatlan törvények módosítására vagy visszavonására? Mennyiben segíthet nekünk a nyelvtörvénnyel kapcsolatban már megnyilvánult összmagyar és nemzetközi összefogás?
– Sokat segíthet, mindenképpen nyomást kell gyakorolni a jelenlegi hatalomra, hogy érezze, hogy a nyelvtörvény egy rossz törvény. Ahhoz, hogy ez a törvény módosuljon, vagy megszűnjön, az kell, hogy a demokratikus erők összefogjanak, és hogy az MKP-nak nagyobb ereje és súlya legyen. Mindez úgy érhető el, ha a következő parlamenti választásokon minél jobb eredményt érünk el, és olyan szövetségesekkel tudunk majd együttpolitizálni, akik hajlandók lesznek ezt a törvényt módosítani, esetleg megszüntetni, valamint a kisebbségek jogairól szóló törvényeket alkotni.
Az idén viszont szakadás állt be a tizenkét évvel ezelőtt létrejött magyar egységben, mely ennek a célnak az elérését nehezítheti. Bugár Béla új pártot hozott létre, mondván nem tudott érvényesülni a Csáky Pál vezette MKP-ban. A két pártelnököt követően a legutóbbi parlamenti választásokon ön kapta a legtöbb elsőbbségi szavazatot, ezért a pártszakadásról alkotott véleménye bizonyára nem közömbös a választópolgárok számára…
– Óriási hibát követtek el azok az MKP-tagok és parlamenti képviselők, akik ez irányba léptek. Ugyanis nem szétforgácsolással, hanem csak összefogással, együttgondolkodással és együttpolitizálással tudunk igazán hatékony eredményt elérni a szlovákiai magyarság számára. Ezt az elmúlt húsz esztendő tapasztalata is igazolja. A magyar egység megbontásához „mondvacsinált” okok vezettek. Nagyobb alázattal kellett volna viszonyulniuk a politikai történésekhez, tudatosítaniuk, hogy senki sem született pártelnöknek, de még alelnöknek sem. Ha valaki tisztséget veszít, annak nem tragikus következményeket kellene leszűrnie, hanem inkább motiválni kellene a munkájában, és akkor lehet, hogy a következő tisztújításnál ismét pozícióba kerülhet. Úgy gondolom, hogy a felvidéki magyarság többsége negatívan értékeli a magyar egység megbontását. A megyei választások eredményei is mutatják, a nagy többség nem helyesli az új párt megalakulását. A magyar választópolgároknak úgy érzem, helyén van a szívük, és tudják, az egységben van az erő. A szlovák politikai pártok is olyan szövetségeseket keresnek majd, akik az erőt képviselik.
Fél év múlva parlamenti választások lesznek Szlovákiában. Milyen kormánya lesz Szlovákiának?
– Ezt ma még nagyon nehéz megmondani. Nagy valószínűséggel Smer-es többségű kormánya lesz Szlovákiának. De elképzelhető akár az is, hogy a jobbközép pártok olyan helyzetbe kerülnek, hogy képesek lesznek akár a kormányzásra is. Nem mondom, hogy ehhez csodára lenne szükség, de nagyon sok mindennek meg kellene változnia 2010 első felében. Hogy milyenek a MKP esélyei? Nagyon óvatos optimizmussal azt mondom, esélyünk van, de azt is tudatosítanunk kell, ha az valóra válna is, akkor sem mi fogunk „táncra felkérni” valakit, hanem fordítva. Nekünk elsősorban arra kell törekednünk, hogy a választások után egy erős MKP képviselje a szlovákiai magyarság érdekeit.
Ando Krisztina interjúja a Szabad Újság e heti számában
Felvidék Ma
