Csütörtökön Szlovákia polgárai nem mindennapi eseményekről szerezhettek tudomást. Kiderült, hogy a szlovák rendőrség egy mit sem sejtő lőcsei villanyszerelő csomagjának vállszíjához plasztik robbanóanyagot ragasztott, és így hagyta elutazni az írországi Dublinba.
Mit tesz ilyenkor egy igazi „térdnadrágos” szlovák külügyminiszter? Miniszter kollégája védelmében, és a világraszóló blamázs elkerülése érdekében az asztalra dobja a „magyar kártyát”, hátha a jól bevált téma, eltereli a figyelmet a Kaliňák-legények életveszélyes ténykedéséről. A Szlovák Hírügynökség (SITA) munkatársai még fel sem ébredtek reggel, a külügyminisztérium apparátusa már kézbesítette nekik a „menüt”, Miroslav Lajčák karácsonyi előtti „főztjét”, a magyarok Szlovákiát lekicsinylő magatartásáról. A Szlovák Hírügynökség, egy az egyben lehozta Lajčák karácsony előtt elmondott évértékelő nyilatkozatát. Még egy betűt sem változtattak rajta. Mintha Miroslav Lajčák külügyminiszter ezzel a nyilatkozattal aludt volna el, és ébredett volna fel csütörtökön reggel. Mintha a kezéhez ragadt volna a „magyar kártya”, hogy a Fico-kormány védelmében bármikor kijátszhassa.
A nap további részében a „kártyalap” szerencsére az asztal alá hullott. Egyetlen napilapunk weboldalán kívül, mindössze egy hírportál (Aktuálne.sk) közölte. A szlovákiai napilapok zömét a robbanószer-botrány töltötte meg, mivel a külföldi hírügynökségek szinte öntötték az ezzel kapcsolatos újabb és újabb információkat. Írországban az interneten honlapot nyitottak, ahová a szlovákiai rendőrségről és az eseményről szóló vicceket gyűjtötték. Estére már több oldalt töltöttek meg az interneten barangolók derűsebbnél derűsebb, hazánkat kifigurázó viccei és karikatúrái. Reggel még csak Európa, estére már az egész világ Szlovákián röhögött.
A továbbiakban, a „térdnadrágos” külügyminiszterünk is dublini kollégájával volt kénytelen szórakozni, nehogy a kirobbant botrány újabb országgal állítsa szembe Szlovákiát. Nem ismerjük beszélgetésük tartalmát. A Szlovák Külügyminisztérium nyilatkozatában csak a tényről számolt be. Pontosabban, hogy a két külügyminiszter konzultált az ügyben. Sejteni lehet, hogy az ír közvélemény és a sajtó az ügyet nem hagyja a szőnyeg alá söpörni, mint nálunk az oly gyakran megesik. Sérült lelkű külügyesünknek az elkövetkező napokban is lesz mit „vasalni”, hogy az újabb demarsot elkerülje. Mi pedig azon tépelődhetünk, hogy ezek után Szlovákiában repülőgépre merjünk-e ülni? Meggondolandó, ha nem akarunk valamelyik külhoni ország börtönében rothadni. Még elképzelni is rossz, hogy mi történt volna, ha ne adj Isten a repülőgép Kínában, vagy Thaiföldön száll le? Ott kivégzés járt volna a poprádi rendőrségi „viccért”.
A történtek és az eddig felszínre került más botrányok kapcsán megállapíthatjuk, hogy felelősség tekintetében a jelenlegi szlovák kormány szinte valamennyi tagja térdnadrágos kisiskolásként viselkedik Szlovákia állampolgáraival szemben.
Debrődi D. Géza
