Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző arról ír, hogyan jutottak Martin Glváčhoz közeli emberek Pozsony környékén jövedelmező telkekhez.
Robert Fico a magas-tátrai telekbotrányok esetében elvileg helyesen járt el. Az unokatestvérét kivéve lemondásra kényszerítette a HZDS, de a Smer jelöltjeit is. Ám amikor 2008 márciusában kirobbant a feketenyéki telekbotrány, amelyben a Smer pozsonyi szervezetének elnöke, egyben a párt befolyásos politikusa, Martin Glváč is érintett volt, a kormányfő nagyon gyorsan elfeledkezett az elvszerűségről. Annak ellenére, hogy ez esetben is jövedelmező telekkiutalásokról volt szó, ráadásul hasonló forgatókönyv szerint, mint a nagyszalóki ügyben. Csupán a kárpótlást igénylők voltak mások, no meg az üzlet végső haszonélvezői. Fico azonban kiállt Glváč mellett a Feketenyék-ügyben, bár ez a politikus 2006-tól Flašík embereként feketelistán volt.
„Jól elbánt Mečiarral, de most még jobb tippem van a maga számára” – hívott fel röviddel a nagyszalóki telekbotrány nyilvánosságra hozatala után egy vállalkozó, aki arról volt ismert, hogy megbízható politikai háttér-információkkal rendelkezik. Már régóta a Smer párthoz áll a legközelebb, ám a múltban korrekt kapcsolatai voltak olyan emberekkel is, mint Ivan Mikloš vagy Pavol Rusko. Egyszóval mindig ott volt, ahol valami fontos történt. Az első találkozásunkon az egyik pozsonyi szállodában nagy vonalakban ecsetelte az esetet, amelynek főszereplője Martin Glváč volt. Mivel tudtam, hogy a forrásom milyen körökben mozog, ezért egy kicsit óvatos voltam vele, mert akár a bosszú is ösztönözhette őt, amiért a Smer jelentősebb játékosai esetleg elrontották valamilyen üzletét. A történet azonban, amelyet elmesélt, tárgyilagos volt, vagyis nem volt ok arra, hogy a szemétkosárban végezze.
Röviden arról volt szó, hogy a Glváčhoz közeli LM-Real cég a kártérítést igénylőknek köszönhetően nagyobb kiterjedésű telkekhez jutott a Pozsonyhoz közeli Feketenyéken. Az 500 millió koronás piaci árú telkeket felesben vásárolta meg Ivo Podberskývel, akinek a neve semmit sem mondott nekem. A teljes ár 1,4 millió korona volt. Ezt követően a telkeket besorolták a területrendezési tervbe, amelynek értelmében lakásokat építettek volna itt. Az LM-Real társaság beruházási tervet dolgoztatott ki, amelyből kiderült, hogy Feketenyéken 100 családi házat, 31 sorházat és 10 lakóházat akarnak felépíteni. A Glváčhoz közeli cég az ingatlaneladásokból egymilliárd koronás hasznot remélt. A tervezetet 2009 végéig kellett volna megvalósítani.
Ezeknek az információknak a többsége nyílt forrásokon keresztül ellenőrizhető volt. De hogyan szereztek tudomást Glváč emberei arról, hogy mely kárpótlást igénylők jutottak jól jövedelmező telkekhez Pozsony közelében? A telekátutalásokra ugyanis az LM-Real cégre és Ivo Podberskýre vonatkozóan 2003-ban és 2004-ben került sor. Vagyis a második Dzurinda-kormány idején, amikor a földalap élén az MKP jelöltje állt. „Találkozzon azzal a kárpótlást igénylővel, aki a telkeket eladta Glváčéknak” – javasolta a forrásom. Ám én szkeptikus voltam a javaslatát illetően. „Semmit sem fog mondani, megkapta a pénzét, minek okozna felesleges gondokat magának.” A vállalkozó azonban nem adta fel, sőt, megoldást ajánlott. „Egy kis nyomást is gyakorolhatok rá” – mondta, s amikor visszautasítottam ezt, másként próbálkozott. „Akkor ajánljon neki pénzt.”
Amikor elmagyaráztam neki, hogy ez nem az én módszerem, meglepődött. „Maguknak nincs ilyesmire valamilyen külön alapjuk a szerkesztőségben? Ismerek olyan újságírókat, akik így is hozzájutnak információkhoz.” Az újságírók között is vannak fekete bárányok, ám meggyőződésem, hogy a többségük sohasem menne bele ilyen játékba. „Ha maga nem akar fizetni neki, akkor megtehetem én” – próbálkozott még egyszer, feleslegesen. Fizetni valakinek azért, hogy fedje fel egy botrány hátterét – bármekkorát is robbanna az – egyszerűen szóba sem jöhetett. Ennek ellenére úgy döntöttem, felkeresem azt az embert, aki Glváčéknak eladta a telkeket Feketenyéken. Talán sikerül meggyőznöm őt külön „motiváció” nélkül is.
A pozsonyi Polus bevásárlóközpont egyik kávézójában egy alacsonyabb, enyhén kopaszodó férfi várt rám, aki Jaroslav Štihként mutatkozott be. Azt állította, hogy a telkek kiutalása előtt semmit sem tudott az LM-Real cégről, sem Ivo Podberskýről. Valamikor 2003-ban szólította meg őt Michaela Töröková ügyvédnő, akit szintén nem ismert azelőtt, és felajánlotta neki, hogy segít a kárpótlás felgyorsításában. Az ügyvédnő azt is mondta még Štihnek, hogy ha az alap odaítéli a telkeket Feketenyéken, az eladásukért a dupláját kaphatja. A hivatalok a 140 ezer négyzetméternyi területet 750 ezer koronára értékelték. Mivel Štih és a testvére, akire szintén vonatkozott a restitúció, az eladási feltételekkel egyetértettek, így 2004-ben 1,4 millió korona érkezett a telkekért a számlájukra.
Michaela Törökovával úgy szerettem volna találkozni, hogy előre nem jelentkeztem be nála. Ugyanazon a címen volt a székhelye, mint Martin Glváč ügyvédi irodájának. Két másik cég, amelyekben szintén szerepelt Töröková neve, a székhelyéül azt a címet adta meg, ahol a Smer párt székhelye is volt. „Várjon egy kicsit!” – mondta először Töröková asszisztense. Amikor azonban az ügyvédnő megtudta, hogy a feketenyéki telekátutalások iránt érdeklődöm, azt üzente, nem ér rá. „Küldje el a kérdéseit e-mailen” – kérte Töröková. Ám végül semmilyen választ sem küldött, csak egy tömör értesítést arról, hogy köti őt a titoktartási kötelezettség. Töröková azonban távolról sem volt az egyetlen, még csak nem is a legerősebb nyom a politikus Glváčhoz.
Az LM-Real cég tulajdonosa ugyanis, amely egyébiránt szintén a Smer székházában székelt, Ľubomír Múčka és Soňa Chanečková voltak. Az első Glváčnak dolgozott, a másik meg a barátnője volt. Chanečková ráadásul a Smer képviselőjének, Ján Čechnek az asszisztenseként is dolgozott. Glváč, aki a feketenyéki telekbotrány idején az építési minisztérium államtitkára volt, először bagatellizálta a szerepét. „Valószínűleg amikor a kormányhivatal táján jártam, megkérdeztem Dzurindát meg Bugárt, aki a földalapot felügyelte, hogy nem adnának-e nekem telkeket, amelyeken meggazdagodhatnék. Ez lehetne, mondjuk, az én verzióm.” Amikor azonban megértette, hogy az irónia itt nem segít, felfogadta Pöthe Soňa PR-specialistát.
A minisztérium épületében találkoztunk, a találkozóra Glváč is eljött. Bekapcsoltam a diktafonomat, és kérdezni kezdtem. Glváč tapasztalt jogászként igyekezett minden kérdésből kilavírozni. Amikor már nem volt hová hátrálnia, Pöthe figyelmeztette, hogy ne válaszoljon. Glváč a fellépésével megerősítette a pentás Jaroslav Haščák szavait, a Gorilla-akta szerint ugyanis: „Haščák azt mondja, hogy a Smer egyetlen intelligens képviselője Martin Glváč.“ Mindezek ellenére Glváčnak nem sikerült teljesen eloszlatnia a kételyeket a jövedelmező telekátutalásokat illetően. „Egyetértek azzal, hogy valamennyi összefüggés, amelyekről beszél, elfogadhatónak tűnik.”
Ám Glváč ragaszkodott ahhoz, hogy a feketenyéki telekbotrányért az előző kormány a felelős. „Ha Dzurinda bebizonyítja, hogy én vagy hozzám közel álló emberek befolyásoltuk a földalap döntéseit 2006 előtt, akkor magamra vállalom. A Smert vádolni ezzel, amely ellenzékben volt akkor, abszurd dolog.” Glváč verziója azonban nem volt annyira golyóálló, mint ahogyan azt mutatni igyekezett. A Smer politikusának ugyanis közeli kapcsolatai voltak Ľudovít Kavjak családjával, aki a feketenyéki telekátutalások idején a földalap akkori vezetőjének, Hideghéty Ferencnek (MKP) a tanácsadója volt. A kormányváltás után Kavjak Hideghéty utódjának, Miloslav Šebeknek (Smer) is a tanácsadója volt.
„Még a főiskoláról ismerjük egymást, és a családjaink révén” – ismerte el Glváč, amikor Kavjakról kérdeztem. A Smer és az MKP érdekátfedéseit a feketenyéki telekbotrányban más kötődések is bizonyítják. Ivo Podberskýnek, akinek Glváčékkal együtt a kárpótlási telkek a tulajdonába kerültek, Ivan Krivosudskýval volt közös cége. Ez az ember a Dzurinda-kormány idején a Transpetrol igazgatótanácsában ült, amely szintén az MKP felügyelete alá tartozott. A Smer hatalomra jutása után a cég pénzügyi igazgatója lett, és a tanácsadójának Juraj Široký fiát választotta. Krivosudskýnak is szoros kötődései voltak a földalap volt igazgatójához, Hideghétyhez, aki a feketenyéki vitatott telekkiutalásokat aláírta.
Ivan Krivosudský apja Glváč barátnőjével, Soňa Chanečkovával volt együtt egy cég igazgatótanácsában. Ivo Podberský valószínűleg csak színlelt társtulajdonosa volt a feketenyéki telkeknek. „Őt ne is keresse. Azok a telkek Glváčékéi” – állította a forrásom. Ennek ellenére elmentem Szencre, az IVPO cég székhelyére. Ennek a tulajdonosa Krivosudský volt, az ügyvezetője pedig Podberský. A régebbi panelház kapucsengőjére senki sem reagált. Podberský a mobilját sem vette fel, a telefonos üzenetekre sem válaszolt. Arról, hogy telkeket vásárolt Feketenyéken, állítólag Krivosudský sem tudott. „Nincs áttekintésem arról, hogy magánemberként mit cselekszik.”
A „nyomozóakció” során ráadásul egy figyelemre méltó dolog is történt. Amikor Glváčék tudomást szereztek arról, hogy min dolgozom, a feketenyéki telkeket egy ciprusi fiókcégre ruházták át. Ennek az ügyvezetője Ľubica Skusilová, aki a felesége volt Igor Rattajnak, a J&T befektetői csoportból. Ma ennek a társaságnak a tulajdonosa maga Rattaj. Amikor megkérdeztem Glváčot, milyen kapcsolat fűzi ehhez a befektetőhöz, semmit sem tagadott. „Rattajjal barátok vagyunk, már a főiskola óta ismerjük egymást. A feleségével együtt nagyon jó barátai a szüleimnek is, akik néha a gyerekeikre is vigyáznak.” Amikor Glváčék 2004-ben megszerezték a feketenyéki telkeket, Rattaj unokatestvére, Miloš Koterec európai parlamenti képviselő lett a Smer jelöltjeként, amelyhez addig semmi sem fűzte. Amikor Glváč a második Fico-kormány idején védelmi miniszter lett, Koterec volt az államtitkára.
Glváčnak a telekbotrány egyáltalán nem ártott, ellenkezőleg. A 2012-es választás után védelmi miniszter lett, ma a parlament alelnöke, és Robert Kaliňák egyik legnagyobb védelmezője a Bašternák-ügyben. A politikus Glváč a feketenyéki telekbotránytól súlyosabb ügyeket is túlélt, de ennek az ügynek van egy jellegzetessége. Bebizonyította ugyanis, hogy amennyiben üzletről van szó, a teljesen más politikai hátterű üzletemberek is képesek összefogni. Glváč esete ráadásul azt is megmutatta, hogy Robert Fico képes keményen fellépni a hivatalnokokkal szemben (Felsőerdőfalva, Nagylomnyic), az oligarchák bábfiguráihoz a legfelső emeleten azonban nem mer hozzányúlni. A feketenyéki telekbotrány során még a kedvenc kijelentéséről is megfeledkezett, miszerint úgy szereti a befektetői csoportokat, „mint kecske a kést”. Ha tudta volna, mi minden vár még rá a politikában, talán inkább beleharapott volna a nyelvébe.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
