A politikus dolga, hogy mindenre találjon megoldást. A baj ott van, hogy bármikor lehet olyan megoldást találni, ami gyors, olcsó és… rossz.
Az utóbbi napokban megélénkült a vita a mi kis magyar közegünkben a déli autópálya körül. Először a Pénzügy-politikai Intézet tanulmánya verte ki a közlekedési miniszternél a biztosítékot, majd kormánypártként (!) kétségbeesett tüntetésre szánta el magát a Most-Híd, amely ezzel csak a saját tehetetlenségét leplezte. Mert ugye, mindenre lehet olyan választ adni, ami gyors, olcsó és rossz, de inkább tekintsük meg a történések mélyebb okait.
„Az autópályát a Csallóközbe” című projektet még az MKP hirdette meg 2004-ben. Ezen hősies tett véghezvitele az akkori elnöktől, Bugár Bélától időben furcsamód egybeesett azzal, amikor a somorjai Pomléi úti csapatból egyesek megszerezték az utakat tervező Dopravoprojekt részvénytársaságot. A szintén Pomléi úton lakó pártelnök a későbbiekben ezt a jól hangzó projektet vitte az új pártjába is. Kicsit különös és ez főleg intellektuálisan jellemzi a pártvezér programalkotását, hogy ezt az elgondolást miért csak az MKP kormányidőszakának hatodik évében (a Dopravoprojekt megszerzésekor) kezdte emlegetni, és miért hangoztatja ezt máig a Most-Híd.
Azóta az autópálya víziója a Most-Híd számára egyedüli megváltó mantraként testesül meg. Megváltó azért, mert egyszerű, gyors és könnyen kommunikálható a választók felé, mantra azért, mert a politikai szeánszaikon a mindennapi lelki táplálékot ez szolgáltatja. És hogy mennyire egyedüli, elég megtekinteni a Most-Híd honlapját, ahol a régiófejlesztés címszó alatt tavaly csak Érsek Árpádról és az R7-ről lehetett olvasni. Az ideiek már másról is szólnak, de látható, hogy a Most-Hídnak lövése sincs, hogy mit is kezdjen régióinkkal.
A déli autópálya körüli bonyodalmak természetesen érzékenyen érintik a kormányban lebzselő pártot. Nem kívánom részletezni, hogy mekkora nagy üzleti lehetőségtől esnének el egyesek, hiszen más országok tapasztalatából kiindulva (természetesen nem Szlovákiából) az autópálya-építés mindig is az egyik legnagyobb korrupcióveszéllyel megáldott ágazat volt, akárcsak a telekfelvásárlás. Inkább tekintsünk a politikai presztízsveszteségre. A történésekből látható, hogy a Most-Híd nem fogja tudni átültetni a déli autópálya látványos mértékű építését. Az ország nincs abban a helyzetben, hogy minden pályára jusson forrás és a kormányon belüli pártok is elköteleződtek más projektek felé. A kétségbeesett „tüntivel” a Most-Híd maga bizonyítja valós szerepét és erejét a kormányon belül, egyben a pozíciókba beültetett politikusok szakmaiságát, kompetenciahiányát és tárgyalási képtelenségét. A végeredmény pedig egy vállalhatatlan kormányfő vállalhatatlan kormányában elherdált négy év.
A legkellemetlenebb, hogy nem csak a presztízse, az eredményessége, hanem a párt mögötti feltételezett szakmaiság is léket kapott a múlt héten. És a léken keresztül látszik, mennyire nincs szakmai háttere annak a csapatnak, amely a felvidéki magyarság politikai képviseletét akarná ellátni.
A Pénzügy-politikai Intézet statisztikai eszközökkel mutatja meg, hogy az R2-es mögött csak az a vágyálom áll, hogy majd a kiépített négysávoson odatalál valamilyen nyugati befektető, amely majd keresni fogja az olcsó munkaerőt. Van egy sanda gyanúm, hogy ez a Pomléi úti csapat tulajdonképp csak a Felső-Csallóközben van képben. Nincs fogalma a Felvidék 16 magyarlakta járásának helyzetéről, sem igényeiről. Fogalmuk nincs, milyenek a kisrégiók képzettségi mutatói, milyen állapotban van ott a vállalkozói szféra. Nincs elképzelésük arról, mik is lehetnének az egyes kisrégiók fejlesztési lehetőségei, milyen együttműködéseket kellene kialakítani, milyen fejlődési centrumokra lehetne rákapcsolódniuk.
Ha ezt a kérdést meg tudnák válaszolni, akkor lehet, hogy életképes elképzelést tudnának felvázolni a szükséges beruházásokról. Nem egy mindent megváltó nagyot, hanem sok apró kis lépést, mert ebben van a régiófejlesztés titka. Addig is marad a nyugatról keletre tartó autópálya mantrája.
Kell még mondanom valamit, Béla?…
Azért az autópályák kapcsán még egy reális veszélyről is beszélnünk kellene, amely már nem igazán a vegyespártra tartozik. Mégpedig arról, hogy az autópályák, az ipari fejlődés növeli az asszimilációt és ez a magyarság fogyásához vezet. Persze nem kizárólag az autópálya okozza ezt a degradálódást, hanem a globalitás intenzívebb beáramlása a kistérségbe. A piac irányította globalitás beáramlása, szinte minden síkon, már a rendszerváltozáskor elkezdődött, és közösségként nem voltunk erre felkészülve lokális válaszokkal. Ez a globalitás, az ilyen típusú fejlesztések pedig egyelőre sikeresen teszik tönkre a közösségeinket.
Egyénenként pedig, úgy látszik, sokkal nehezebb megmaradni magyarnak. Ezért látják sokan végzetesnek az ilyen kényszerített fejlesztést és talán ezért lehetne sikeresebb az alulról elinduló, a lokális közösségre épülő szerves fejlődés. És az autópályákra sem kellene mumusként tekinteni, ha végre a közösségeink igényei szerinti irányban építenék azokat.
