Magyarország és Szlovákia viszonyát kívánja javítani a British Council azon kezdeményezése, amely az iskolákban úgy oktatná a két ország életét érintő eseményeket, hogy a történéseket magyar és szlovák szemszögből is körbejárja. A javaslat szerint a kölcsönös megismerés jelentheti a megbékélést.
A tervezett tananyag segítene a konfliktuskezelés fejlesztésében és a többszörös identitás megismerésében is. A program fő üzenete, hogy a szlovákok és magyarok között sok a hasonlóság és ezekre érdemes építeni a kulturális és a gazdasági kapcsolatokat.
A tananyagból eddig 5 fejezet készült el, amelyek leginkább a történelem órákon lehetnének hasznosak. A történelmi eseményeket – mint például 1968 – vizsgálnak meg mindkét szemszögből, és ismert történelmi személyiségek életútját néznék végig, keresve a szlovák-magyar kapcsolódási pontokat. Felmerült az is, hogy a két nyelv közötti hasonlóságok egy újabb vetületét adhatják ennek a kapcsolatrendszernek, és jól kiegészíthetik a történelmi ismereteket.
A szakértők általában egyet értenek abban, hogy üzleti, gazdasági és kulturális téren is jók a két ország közötti kapcsolatok. A civil szervezetek és gazdasági vállalkozások is jól együtt tudnak működni, és a magyar lakta területeken nem igazán érzékelhető a médián keresztül érzékelt elmérgesedett viszony. Abban is nagy az egyetértés, hogy a térségben a szlovákok és magyarok között van a legnagyobb kulturális hasonlóság, és ez olyan érték, amely csak segítheti és erősítheti a mindennapi életben amúgy is jól működő kapcsolatokat.
A British Council a multikulturális Nagy-Britanniát hozta példaként arra, hogy egy vegyes kultúrájú társadalom, mennyit profitálhat a kultúrák különbözőségéből. Szerintük Közép-Európa számára is fontos ennek felismerése.
A rossz viszony kezdete
A két ország közötti feszült hangulat már évekkel ezelőtt jelentkezett. A mostani nyelvtörvény előzményeként már konfliktusokat okozott a tankönyvbotrány is, amelynek keretében a szlovák oktatási tárca olyan könyveket adott ki, amelyekben nem szerepeltek magyarul a településnevek.
A politikai elit nyilatkozatai pedig csak tovább növelték a bajokat: Jan Slota, a szlovák szélsőségesek vezetője például „kócos bohócnak” nevezte Göncz Kingát. Elemzők rámutattak arra, hogy a feszültség létrejöttében mindkét ország hibás. Míg Szlovákia a nehezen védhető kisebbségeket érintő törvények és az ízléstelen nyilatkozatok miatt követ el hibákat, addig a magyar fél reakciói csak feltüzelték az indulatokat.
Az elfogadott szlovák nyelvtörvény egyebek mellett arról rendelkezik, hogy a nyilvános érintkezésben szlovákul kell használni az ottani földrajzi elnevezéseket, és az egészségügyi és szociális intézményekben csak ott beszélhet a kiszolgáló személyzet magyarul a pácienssel, ahol legalább 20 százaléknyi magyar él. A törvénysértők akár 5000 eurós (több mint egymillió forintos) büntetésre is számíthatnak.
Magyarország több alkalommal is kifejezte nemtetszését a szabályozással kapcsolatban, egyaránt fordulva a szlovák vezetéshez és az Európai Unióhoz is. A nyugati államok azonban illetékesség hiányában valamint a saját kisebbségi helyzetükre gyakorolt hatástól tartva nem léptek fel a nyelvtörvény ellen, így komoly eredményt nem sikerült elérnie a magyar kabinetnek.
A konfliktus kihatott Sólyom László látogatására is. A magyar államfőt ugyanis nem engedték át Révkomáromba a hídon arra hivatkozva, hogy látogatása túl nagy kockázatot jelentene, és a testi épségét nem lehetne garantálni. A feszült helyzet tisztázása miatt kormányfői találkozóra is sor került, ahol Bajnai és Fico egyebek mellett megállapodtak abban, hogy a nyelvtörvény magyar részről kifogásolt részeit majd a végrehajtási törvényben fogják módosítani.
Népszava
