Rajkovics Péter közgazdászi, újságírói, szerkesztői tevékenysége mellett mintegy hat éve adta meseírásra a fejét. Dunaszerdahelyen a Vermes-villában október 26-án tartott könyvbemutatóján Nagy Attilával beszélgetve osztotta meg a csillogó szemű, kíváncsi gyerekekkel és felnőttekkel a történetét.
A szépirodalom volt az a terület, amely ifjúként a leginkább vonzotta. Amikor azonban úgy érezte, hogy tehetségét a nagyobb tömegeknek szóló irodalom szolgálatában jobban kamatoztatni tudja, a mese műfaja felé fordult. A most megjelent Brumiarc és a cirkusz című mesekönyve a trilógia második kötete, és mint az elsőnél, most is a könyv utóélete a legfontosabb számára. Az első kiadványt közel harminc helyen mutatta be és most is erre készül. Iskolákban, felolvasóesteken mintegy 10 ezer fiatallal szeretne kapcsolatba kerülni. Az író hozzáfűzte: „Ez számomra azért lényeges, mert így megtudhatom, hogyan gondolkodnak, mi foglalkoztatja az öt-tizenegy éves korosztályba tartozó gyerekeket a Csallóközben, és ezeket a tapasztalataimat valamilyen formában bele tudom szőni az írásaimba.”
Brumiarc a mesekönyvben, és Fodor Miklas Veronika, az illusztrátor (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A cselekményről annyit árult el, hogy a gyerekek kedvében járt és mivel a történet ugyancsak igényelte a szereplőbővítést, megjelent egy lánykarakter is a mesében. A történet fő üzenete pedig a hazatérés, a hazatalálás. Ennek jelentőségét az elvándorlásban látja az író. Véleménye szerint ezen a módon is láttatni kell, hogy a szülőföld bármi okból történő elhagyása után van visszaút.
A kiadványt Fodor Miklas Veronika illusztrálta szemet gyönyörködtető színes rajzaival. A mese könnyen elolvasható, akár egy este alatt is. A szerzőnek nem titkolt célja ezzel a gyerekek számára olyan sikerélmény biztosítása, amely arra ösztönzi majd őket, hogy ismét szívesen fogjanak kezükbe egy könyvet. A Brumiarc-kötetek a természetes érdeklődés felkeltésével elősegíthetik a gyermekkori olvasási szokások kialakítását. A XXI. században ennek a feladatnak a vállalása nem kis kihívás.
A közönség a Vermes-villában (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
A továbbiakban személyes élményeiről kérdeztük Rajkovics Pétert, aki a Felvidék.ma-nak elmondta, hogy a Csallóköz, mint Tündér Ilona és Árgyélus királyfi varázslatos szigete meghatározta a mesékhez való vonzódását: „Dunaszerdehelyen nőttem fel, sokat foglalkoztam az óvodában, majd az iskolában ezekkel a történetekkel, de igazából ez csak felnőttként tudatosult bennem. Emellett számomra nagyon fontos, hogy a könyvem a Csallóközhöz kötődjön, az itt élő gyerekekhez szóljon. Igaz, Brumiarc, mint medve nem őshonos állat nálunk, de elárulhatom, foglalkoztat egy Csallóközről szóló mese gondolata is.”
Arról, hogy a családalapítás mennyire erősítette benne a mesék megélésének, megírásának a folyamatát, elárulta: „Megerősítette, de alapvetően nem kötődik hozzá. Úgy gondolom, s ezt már az első kötetnél is elmondtam, a még meg nem született gyermekeinkhez is szólnak ezek a történetek, és ha eljön az ideje, akkor természetesen szeretném, hogy a gyermekem azokat a meséket is ismerje, amelyeket az édesapja írt. Tehát mindenképpen formál engem ez a folyamat is”– zárta szavait Rajkovics Péter.
