Egységesnek tűnnek a június 12-ei szlovákiai parlamenti választások után kormányalakításra készülő jobbközép pártok. Bár Robert Fico pártja, az Irány-Szociáldemokrácia párt nyerte meg fölényesen a választásokat, partner hiányában nem tud kormányt alakítani, mert a négyek közül senki nem áll szóba vele.
A volt ellenzéki pártok közül a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Mikuláš Dzurindát váltó Iveta Radičová által vezetett Szlovák Kereszténydemokrata Unió – Demokrata Párt mellett a Richard Sulík által alapított Szabadság és Szolidaritás pártja és az MKP exelnökének, Bugár Bélának új pártja, a Most-Híd kifelé egységesnek tűnő fellépése az új szlovák kormánykoalíciót alapozhatja meg. A négy párt politikai nézeteit tekintve eléggé vegyes beállítottságú, hiszen a jobboldali, konzervatív szemlélet mellett a liberális elkötelezettség több fajta képviselője is az új kormánykoalíció tagjává válna.
Egyelőre egységesnek mutatkoznak, vagyis ezt nyilatkozzák a pártok vezetői, akik letették voksukat egy új jobboldali kormány megalapítása mellett. Az első szópárbajok viszont már napvilágot láttak a sajtóban. Bugár Béla ragtapaszt rakott volna a kereszténydemokraták vezérének szájára, Sulík pedig csak két miniszteri tárcát adna az ex MKP-s politikusok és a Polgári Konzervatív Párt (OKS) tagjaival kibővített polgári pártnak.
Minden pártnak megvan a maga prioritása, amelyet hatalomra kerülése kapcsán szeretne viszontlátni a kormányprogramban, hangsúlyozzák: készek a kompromisszumokra is. Bár a politikai akarat, úgy tűnik, megvan a jobbközép pártokban, kérdéses, hogy meddig tart ki az elszántságuk.
Léteznek ugyanis olyan szembenállások a pártprogramokban, amelyek a győzelmi mámor elmúltával összeütközésekhez is vezethetnek. A vatikáni szerződés teljesítését Ján Fígeľ pártja tartja a legfontosabbnak, a marihuána-fogyasztás büntethetetlenségének kérdését pedig Sulík pártja szorgalmazza akkor is, ha közben visszafogja magát. Őket emlegetik úgy, mint két végletet a leendő szlovák kormánykoalícióban. Ütökzik a véleményük az egyház kezelését illetően is. Sulík elválasztaná az államot az egyháztól, s ebben a Most-Híd négy konzervatív párti képviselője is támogatja. Egyes katolikus főpapok viszont amellett kardoskodtak, hogy a kereszténydemokraták inkább Fico pártjával kössenek koalíciót, s lehet, hogy ennek az „üzenetnek” a hátterében is ott állt ez a programpont. Pillanatnyilag úgy tűnik, bal-jobb koalíció nem lesz, a kormányalakítási tárgyalások rövidsége és a jobbközép pártok elkötelezettsége miatt, amely olyan erős, hogy még egymásnak sem ad lehetőséget akárcsak egy formális, amolyan udvariassági röp-tárgyalásra a választások győztesével.
Fico hoppon maradhat, és kedvenc „bábuja”, a szlovák államfő is tehetetlen a kialakult helyzetben. Fico mást nem tehet, mint hogy ellenzékbe vonul, és kivár. Bár a várakozás népszerűségének csökkenéséhez és pártja erejének megroppanásához is vezethet, egyéb lehetősége nincs. A mélynemzeti szlovák szellemiséggel átitatott pártvezér azonban abban is bizakodhat, hogy a négyes jobbközép koalíció előbb vagy utóbb bedobja a törülközőt, és akkor visszatérhet a hatalomba, mint a szlovákság és az ország megmentője. Mert a jobbközép pártok egyelőre túlságosan is „sok-ismeretlenes” egyenletnek látszanak. Főleg az újoncok, melyek a „kommunikációs munkát” kiválóan végezték és taroltak, be saját soraikon belül is most kell majd összecsiszolódniuk, beérniük.
Kompromisszumot kötnek a szlovák pártok, hogy hatalomra kerülhessenek, így bizonyos mértékben szinte mindegyik párt elárulta választóit vagy azoknak egy-egy csoportját. A holnapra várható első programtézis-hirdetéskor máris kiderül: az üres ígérgetés a politika velejárója – legyen szó parlamenti vagy parlamenten kívüli pártokról. És lehet, hogy számunkra, szlovákiai magyarok számára is tisztulni fog a kép, s megvilágosodik lassan, megosztottságunkban milyen sorsot választottunk magunknak az elkövetkező négy évre.
Karaffa Attila, Felvidék Ma
