Két autóbusz érkezik a kedvelt tengerparti üdülőhelyre. Az egyikben magyarok, a másikban szlovákok és csehek közösen. A német utazási iroda helyi alkalmazottja mindenkihez anyanyelvén beszél. A helyiekkel ráadásul angolul, németül is. Így írták ki annak idején a pályázatot: csehül, szlovákul, magyarul, angolul és németül beszélő, egyetemi végzettséggel bíró embert kerestek.
Testhez álló kihívás egy felvidéki magyar számára: kevés olyan cseh vagy szlovák van, aki egyben jól beszél magyarul is, s a magyarok között sem található sok olyan, aki a két szláv nyelvet hibátlanul beszélné. Íme, a felvidéki magyar diák nyelvtanulás terén kifejtett többletmunkája most kamatozik: több nyelven beszél, többet is ér.
Az üdülni vágyók is méltányolják a többszínű nyelvi kommunikációt. Csak az egyik szlovák hölgy – később kiderül: szlovák szakos tanárnő, aki lányával és férjével érkezett – jegyzi meg csendben, a szlovák szavakat hallva: magyar akcentusa van. Tanulta a szlovákot, nem anyanyelve az.
Az első nap viszonylag simán eltelik, óriási a hőség, mindenki a tenger habjaiban keres menedéket. Az utazási iroda alkalmazottja is mindenkit ellát még tanáccsal – s este 10 után, amikor véget ér a szolgálata, leül barátaival egy laza vacsorára. Azaz leülne…
Negyed 11-kor ugyanis csöng a telefonja. A szlovák tanárnő izgatottan mondja, hogy 13 éves lánya belázasodott, orvoshoz kellene vinni. – Máris intézkedek – mondja az alkalmazott.
Elkíséri őket az orvoshoz, ahol kiderül, sem a mama, sem a papa, sem a kislány nem tud egy árva kukkot egyetlen nyelven sem a szlovákon kívül. A magyar lány tolmácsol, s miután az orvos úgy dönt, hogy a biztonság kedvéért beutalja a kislányt egy kórházi kivizsgálásra az 50 kilométerre lévő kórházba, velük megy. Ott is tolmácsol nekik, hajnali fél négykor ér haza és dől le néhány órát aludni.
Két napon keresztül azután fura telefonszolgálatot is tart. A kórházból szükség szerint felhívják őt telefonon, az épp ügyeletes orvos elmondja neki angolul a kérdést, majd átadja a telefont a mamának vagy a lányának. A magyar alkalmazott lefordítja nekik az orvos kérdését szlovákra, majd a választ visszafordítja az orvosnak angolra. Megvannak: a mobiltelefonok világában egész jól működik a dolog.
Két nap múlva hazaengedik őket, folytatják a nyaralást. A viszonyuk azonban megváltozik a magyar lány irányában: érezhetően hálásak szolgálataiért. Az egyik este a tanárnő csendben, feltűnés nélkül megkérdezi a lányt: hol tanultál meg szlovákul?
Nem feltételezhető, hogy Hajós Alfréd-i választ várt. Az első magyar olimpiai bajnoknak ugyanis Ferenc Ferdinánd trónörökös mondta eléggé nyeglén: „Ghatulálok, kedves Alfhréd! Hol tanult meg ilyen jól úszni?” „A vízben, felség”- hangzott Hajós Alfréd válasza. A magyar lány válasza sem volt kevésbé logikus: magyar iskolában, Szlovákiában, asszonyom.
Kissé rózsaszín, túlfestett történet – mondhatnánk. Reklamálni azonban a Sorsnál tessék. 2010. augusztus elején ugyanis ez szó szerint így történt meg. Meggyőzőbb tanítómesét ki sem lehetne találni a szlovák nyelvi gettóba való zárkózás ellen – s azok igyekezetei ellen, akik a magyar gyerekeket is ebbe a zárkába akarják belekényszeríteni.
Forrás: Csáky Pál FB-blogja (www.csakypal.eu)
