A klasszikus értelemben vett szövetkezés, a modern szövetkezeti mozgalom a 19. század második felében alakult ki azzal a céllal, hogy a társadalom alsóbb rétegeinek gazdasági, szociális érdekeit szolgálja.
A tőkés termelésben és a politikai életben bekövetkezett a társadalom egyes rétegeinek, csoportjainak a termelőeszközökhöz és a termelt javakhoz viszonyított éles elkülönülése. Többek között ez adta meg a végső lökést az angol kézművesek – takácsok, cipészek, szabók – önsegélyezésen alapuló tömörüléséhez, a szövetkezeti mozgalom megalapításához.
Egy angol kisvárosban, Rochdaleban 1844-ben alakult meg a világ első fogyasztási szövetkezete. A mozgalom egyik jelentős úttörője Charles Howard takács volt. A szövetkezők 1844. december 21-én IV. György angol király törvényei értelmében Rochdalei Érdemes Úttörők Szövetkezete néven kaptak engedélyt a működésre.
A 28 szövetkező számtalan vitában kikristályosodott céljai és elvei – a szövetkezés első gyakorlati lépései – e tevékenységben a következők voltak:
- a munkások és iparosok gazdasági helyzetének javítása
- az üzletrészek után 5%-os kamatot fizetnek
- szabott árak
- minden vásárlást kézpénzzel kell fizetni
- a vásárlási visszafizetés negyedévenként történik
A rochdalei 28-ak szerint „A szövetkezeti eszme abból áll, hogy nem úgy, mint a nagy tőke uralkodik a kicsinyeken, a gyengébb gazdasági erejű embereken, hanem az embereket egyenrangú és jogú tagokat tartja össze, hogy őket az önkény és a kizsákmányolás ellen megvédje.”
Az angliai szövetkezeti mozgalom sikerei óriási hatást gyakoroltak a szövetkezeti világmozgalom kialakulására. Hantos László közgazdász a Hanza Szövetkezeti Naptár 1936-os számában közölt adatai szerint 1922-ben 40 millióra tehető az egész világon a szövetkezeti tagok száma.
Az említett írásban olvashatjuk, hogy a Népszövetség Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által 1931-ben feldolgozott adatok már 165 millió tagot számláltak, akik 731 256 szövetkezetben fejtettek ki önmaguk által választott gazdasági tevékenységet.
A Rochtdalei elvek újraértékelése a IV. szövetkezeti kongresszuson történt 1934-ben Londonban. A következő szövetkezeti elvekről volt szó: szabad tagság, megkötött tőkekamat, vásárlás kézpénzért, vásárlási visszatérítés, politikai és vallási semlegesség, szövetkezeti oktatás bővítése.
A szövetkezeti mozgalmat alakulásának célja szempontjából a fogyasztók és a termelők érdekeit figyelembe véve ún. fogyasztási és termelői szövetkezetekre osztották, amelyeket a hitelszövetkezetek támogattak.
Az elmondottakkal ellentétben a történelmi Magyarországon a szövetkezeti mozgalom felülről jövő kezdeményezésként jött létre. Károlyi Sándor gróf javaslatára 1874-ben a Kisbirtokosok Országos Földhitel Intézete alakult meg, 1886-ban pedig létre jött a Pest megyei Hitelszövetkezet.
Több kezdeményezés után szintén a gróf javaslatára a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási Szövetkezete 1898-ban rakta le alapjait, Hangya néven. Ennek feladatát és a fogyasztási szövetkezetek jelentőségét Károlyi gróf a következőképpen indokolta: „Az összebeszélések, a kartellek bírnak mostanában. A tőke hatalma a termelő és fogyasztó rovására gyarapodik… Kétségtelen, a bajok ellen erős korrektúrum a hitelszövetkezetek intézménye, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek alakulása.”
Az alapvető problémák tisztázása után a magyarországi szövetkezeti hálózat látványos fejlődésnek indult, amelynek az I. világháború támasztott újabb akadályokat.
Az utódállamként szereplő Csehszlovák Köztársaságban az 1919-ben hozott ún. 210-es törvénnyel betiltották a Hangya működését, így a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezetek is kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.
A galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpont megalakulását elsősorban az I. világháború befejezését követő gazdasági – társadalmi változások sürgették, előfeltételeit azok a magyar nemzetiségű szakemberek teremtették meg, akik a Hangya kötelékében, majd a pozsonyi Központi Szövetkezetben dolgoztak.
A Hanza megalakulását szorgalmazó első jelentős értekezletre 1923. február 10-én került sor Szencen. Károlyi Alajos szenci esperes vállalta a szervezést, a szellemi előkészület Nagy Ferenc nevéhez fűződik.
Az előterjesztett dokumentum „Tervezet a Galántán alapítandó nagyban vásárló és értékesítő szövetkezetről” került a köztudatba. Csak az 1925. június 18-i galántai alakuló közgyűlésen megjelentek konkrét hozzáállása tette lehetővé az érdemi tevékenység megkezdését.
Az alakuló közgyűlés Galántán a Kolísek – féle vendéglő nagytermében folyt le: 35 jogi személy 1237 üzletrészt jegyzett (1 üzletrész 100 kč), a 29 fizikai személy pedig 234 üzletrészt. Az alapszabályzat elfogadása után Kürthy Géza ügyvéd elnökletével megválasztották az igazgatóságot. Ügyvezető igazgatónak Nagy Ferencet nevezték ki.
Az egyik legfontosabb érv, amely értelmében a Szövetkezet létrehozói Galántát, Mátyusföld központját – 1860-től járási székhely – választották működésük központjául, a város központi elhelyezkedése volt. A Budapest – Érsekújvár – Galánta – Pozsony, Galánta – Szered – Nagyszombat vasútvonalak találkozása nagyban segítette és könnyítette az áruforgalom lebonyolítását. A Hanza vezetősége adminisztrációs és gazdasági épületeit a galántai vasútállomás szomszédságában vásárolta, majd építette.
Érdekesség kedvéért felsoroljuk a 35 jogi személyt, azaz fogyasztási szövetkezetet, amelynek az 1237 üzletrésze megalapozta a Hanzát. Íme: Csallóközcsütörtök, Csata, Érsekújvár, Felsőszeli, Hegysúr, Hidaskürt, Illésháza, Jóka, Kajal, Kismácséd, Kosút, Nádszeg, Nagycétény, Nagyfödémes, Nagymácséd, Nagymagyar, Nagyszarva, Nagyölved, Negyed, Nemesócsa, Pered, Réte, Somorja, Szelőce, Szenc, Szőgyén, Taksony, Tárnok, Vága, Vághosszúfalu, Vágfarkasd, Vágkirályfa, Vágsellye, Vezekény, Vízkelet.
A 19 fizikai személy (234 üzletrész) közül 2 pap, 2 tanító, 8 földműves, 2 kereskedő, 5 hivatalnok volt. Ez az összetétel megfelelt a fogyasztási szövetkezet tagsága szociális összetételének. A Hanza Szövetkezeti Áruközpont az épületek megvásárlásával, építésével párhuzamosan hozzákezdett szerkezeti felépítésének és működési mechanizmusának megszervezéséhez, beindításához.
A Hanza Szövetkezeti Újság 1929. évi 11. számában olvashatjuk, hogy kitűnően működött az áru -, malom -, mezőgazdasági -, gép és jogi osztály, valamint a központi ügyek osztálya.
A korabeli feltételeknek, a Hanza Központ kezdeti nehézségei miatt a Központ az árut lovaskocsin szállította vidékre, ami hosszadalmas és költséges munka volt. Ezért az igazgatóság határozata értelmében 2 Chevrolet és 1 Steyr gyártmányú teherautót vásároltak. A későbbiek folyamán a géppark bővült. Az új mezőgazdasági gépek a paraszti munkát segítették, hasznot is jelentettek a Hanza központ számára.
Ami a Hanza és a fogyasztási szövetkezetek viszonyát illeti: A Hanza és a fogyasztási szövetkezetek viszonya mindvégig mellérendeltségi viszony volt. A fogyasztási szövetkezetek megőrizték teljes jogi és üzleti önállóságukat. Az árut üzletrészesként a központtól vették át előnyösen, s az általuk felkínált árut a Hanza központ vette át és értékesítette.
A Hanza Szövetkezeti Áruközpont fokozatosan Szlovákia fontos szövetkezeti egységévé nőtte ki magát. Az 1925-ös évben a Kárpátia Gazdák Biztosító Szövetsége bízza meg a Hanzát galántai főügynökségük vezetésével. 1927-ben a Gazdasági Szövetkezetek Szövetsége (Zväz hospodárskych družstiev – Bratislava) kínálja fel a tagságot a Hanzának.
A pozsonyi Központi Szövetkezetek látva a Hanza működését nem csak elismeri a Hanzát, hanem több esetben segítséget kér tőle dél – szlovákiai ügyletekben. A Hanza kapcsolatai ekkor már Cseh – és Morvaországra is kiterjedtek.
A Hanza vezetése már az 1928-as év végére kialakította a szövetkezet tevékenysége szempontjából elengedhetetlenül fontos működési mechanizmusát. A központi ügyek és jogi osztály a szervezési, a propaganda, a személyzeti, valamint a hivatalos ügyeket intézte. Az áruosztály a fogyasztási szövetkezetek áruval való ellátásáról és az azok által felvásárolt áruk értékesítéséről gondoskodott. A malomosztály a felvásárolt gabona feldolgozására (őrlés, raktározás) összpontosította erejét. A mezőgazdasági osztály műtrágya, kőszén, fa, cséplési benzin, petróleum, olaj, ponyva és zsákok vásárlásával és értékesítésével, valamint gabonavétellel és vetőmagok eladásával foglalkozott. A géposztály feladata gépek – elsősorban mezőgazdasági gépek – vétele és eladása, illetve azok javítása volt.
Az évek folyamán a gazdasági fejlődés újabb osztályok megalakítását tette szükségessé (pl. az autóosztály, asztalosműhely). Ide soroljuk a Hanza Hitelszövetkezet (1930. június 19.), illetve a Hanza Mezőgazdasági Szövetkezet (1939. június 17.) megszervezését is. A Hanza Mezőgazdasági Szövetkezetnek köszönhetően egyes termelési ágak elkülönültek és egyre több település kapcsolódott be a szövetkezeti munkába.
Gabonaraktárak alakultak Galántán, Szencen, Diószegen, Nagyfödémesen, Vágsellyén, Deákin, Pereden, Zsigárdon, Vágfarkasdon, Negyeden, Vágtornócon és Tardoskedden.
Galántán a baromfihizlaldával és a lőtt-vad gyűjtőhellyel párhuzamosan négy hatalmas hűtőház, egy baromfitelep és egy keltetőközpont is felépült. Szeszfőzde Galántán és Vágtornócon működött, majd később a vághosszúfalusi is csatlakozott a galántai központhoz.
Három tojásgyűjtőhely – Galántán, Ipolyságon és Köbölkúton – vásárolta fel a környék tojásfölöslegét. A Hanzának Vágtornócon volt sertéshizlaldája, tenyészállatokat (elsősorban szarvasmarhát) a Tótmegyer (Palárikovo) melletti Csikópusztáról biztosított. A központi tollraktár Galántán működött.
A Hanza Hitelszövetkezetnek 1941-ben 1 295 tagja volt 2 672 üzletrésszel, 38 580 pengő alaptőkével. A betétek nagysága 1941-ben 3 141 638 pengő volt, a kölcsönöké pedig 2 819 529 pengő.
A Hanza Szövetkezeti Áruközpont sikeres gazdasági tevékenységének alapvető tényezője annak szociális, kulturális, népnevelő tevékenysége volt.
Az eredmények, valamint a tagok és alkalmazottak visszaemlékezései alapján elmondhatjuk, hogy a Hanza Szövetkezeti Áruközpont szakmai sikereinek egyik alapfeltétele, biztosítéka az emberi tényező színvonala volt.
Talán nem haszontalan az igazgatóság és a felügyelőbizottság összetételét tagjai társadalmi besorolása alapján elemezni. Az igazgatóság 30-50 %-át falusi tanítók, 20-25 %-át földművesek (kisbirtokosok), a megmaradt 15-20 %-át pedig lelkészek alkották. A felügyelő bizottság 45-50 %-a volt tanító, 25-30 %-a földbirtokos, 15-17 %-a hivatalnok (jegyző, ügyvéd) és 8-10 %-a lelkész.
A Hanza Szövetkezeti Áruközpont elnöke Dr. Kürthy Géza, alelnöke Várady Béla, igazgatója pedig Nagy Ferenc volt.
A Hanza vezetése az alkalmazottak számára (1944-ben 303 alkalmazottja volt a szövetkezetnek) igyekezett megteremteni azok anyagi és szociális biztonságát (nyugdíj és betegbiztosítás).
A Hanza Szövetkezeti Áruközpont szociális politikájának szerves részét képezte az azóta Hanza telepnek nevezett városrészben felépített 23 ikerház, 46 család részére. A művelt, képzett szövetkezeti tagság nem csak alapfeltétele, hanem alapelve is volt a szövetkezetnek, legfőbb biztosítéka a falu önsegélyezésen alapuló anyagi és szellemi gyarapodásának, a szellemi és anyagi jólétnek. Ezt a célt szolgálta a Hanza Szövetkezeti Újság (1928. április 1-től kéthetente jelent meg), valamint a Szövetkezeti Naptár is, amelyekben olyan kiválóságok jelentették meg írásaikat, mint Móricz Zsigmond, Kodolányi János, Sellyei József és még sokan mások. A Hanzának Komáromban nyomdája is volt, dalárdáját Szőke Péter vezette. A Hanza finanszírozta a Galántai Magyar Tanítók Könyvesboltját, és nagy pénzösszeggel járult hozzá a Pozsonyi Magyar Tanítók Háza felépítéséhez és üzemeltetéséhez.
Az 1945-ös visszarendeződés után a Hanza Szövetkezeti Áruközpontot nemzeti gondnokság alá helyezték, mezőgazdasági földterületeit elkobozták.
Felvidék Ma, Pukkai László
Pákozdi féle üzlet 1901-ben 
