Azt már megszokhattuk, hogy háborús övezetekben, diktatúrákban az újságírók élete állandó veszélyben forog. Az utóbbi egy évben azonban egy új jelenséggel vagyunk kénytelenek szembesülni itt, az úgynevezett fejlett demokráciákban is.
Mégpedig azzal, hogy immár Európában, az uniós tagállamokban sincs biztonságban az újságírók élete! Október első hétvégének a megdöbbentő híre, hogy Bulgáriában, egy éven belül a harmadik újságírót, Viktorija Marinovát, a ruszei tévé munkatársát gyilkolták meg bestiálisan.
Kezdődött minden 2017 őszén, amikor Daphne Caruana Galiziát, Málta leghíresebb oknyomozó újságíróját gyilkolták meg az autójába rejtett pokolgéppel. Aztán, februárban Ján Kuciakot és barátnőjét lőtték le nagymácsédi otthonukban. Most pedig, a legfrissebb a bulgáriai gyilkosság.
Bizony, nehéz nem összefüggést felfedezni a három gyilkosság között. Annál is inkább, mert mind a három oknyomozó újságíró korrupciós ügyeket derített fel, amelyekben politikusok kormányszinten is érintettek voltak.
Úgy látszik, hogy az uniós pénzek megcsapolása bizonyos köröknek annyira csábító, hogy még az ilyen megoldásoktól se riadnak vissza, ha veszélyben érzik a bizniszüket, vagy egy újságíró túlságosan kíváncsi.
Párszor már leírtam, és ha kell még ezerszer is leírom, hogy a korrupció olyan a demokráciának, mint a rák az emberi szervezetnek. Belülről zabálja fel. Elpusztítja az egészséges sejteket is, míg végül megöl minket. A korrupcióval is ez a helyzet. Ott van az életünk minden területén, észrevehetetlenül szórja szét a mérgét, amivel megrendíti az emberek demokráciába vetett hitét. Napjainkban szerte Európában reneszánszukat élik a populista pártok. Többek között ezért is. Mert elhitetik az emberekkel, hogy léteznek egyszerű megoldások bonyolult problémákra, és ők tudják ezeket a megoldásokat, sőt, alkalmaznák is. A választó pedig bedől az ígéreteknek, és rájuk szavaz.
A címben a rémdráma kifejezést használtam, ami azonban könnyen átfordulhat tragédiába, ha az illetékesek, akiknek ez dolguk lenne, nem ébrednek időben!