Megszűnik a Magyar Katolikus Rádió középhullámú műsorszolgáltatási jogosultsága 2011. január 16-ától. Erre a sajnálatos tényre hívja fel a rádióhallgatók figyelmét honlapján a rádió szerkesztősége. A Magyar Katolikus Rádió védelmében Bakos István művelődéskutató levelét tesszük most közzé honlapunkon.
A Magyar Katolikus Rádió honlapján nemrégiben a felvidéki hallgatók számára is felkavaró hírt tették közzé: „Sajnálattal kell közölnünk, hogy 2011. január 16-án megszűnik rádiónk középhullámú műsorszolgáltatási jogosultsága. Ezt követően a rádió adása nem lesz fogható a 810kHz-es és az 1341kHz-es frekvencián. Bízunk abban, hogy az általunk pályázott URH frekvenciákról, illetve vételi lehetőségekről mielőbb döntés születik, melyről haladéktalanul tájékoztatjuk hallgatóinkat. Műsoraink ebben az átmeneti időszakban is elérhetők interneten és kábel-tv hálózatokon, továbbá műholdon keresztül. Kérjük azokat a kedves Hallgatóinkat, akiknek kábel-tv szolgáltatója még nem vette fel műsorkínálatába rádiónkat, hogy mielőbb keressék fel szolgáltatójukat és jelentsék be igényüket a Magyar Katolikus Rádió műsorainak vételére.”
Bakos István levele:
Tisztelt Címzettek! Kedves Olvasóim!
Alig egy hónapja adtuk át a Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetését, a Magyar Katolikus Rádiónak (MKR). Az Alapítvány kuratóriumának indoklása szerint a Márton Áron Emlékérmet az intézmény; megalakulása óta „következetesen folytatott keresztény –nemzeti szellemű kommunikációja, kiemelkedő teljesítménye és a hallgatók lelki gondozásában végzett áldozatos munkája, magyarságszolgálata” elismeréseként kapta. Az URÁNIA Nemzeti Filmszínház Dísztermét megtöltő közönség – Bábel Balázs érsek úr kitűnő laudációja után –, méltán ünnepelte a Rádió két vezető-képviselőjét: Spányi Antal megyéspüspököt, a MKR vezérigazgatóját és Juhász Judit vezérigazgató-helyettest, amikor Lezsák Sándortól átvették a kitüntetést. Szimbolikusan mellettük állt (r)égi titkárunk, Nagy Gáspár is, aki a Bethlen Gábor Alapítványban, az Írószövetségben és a Hitel – ben szerzett több évtizedes tapasztalatával vett részt a MKR kulturális arculatának kialakításában. Ez a rádió az Ő szellemi öröksége, s II. János Pál pápáé is, akinek áldásával – rendkívül nehéz körülmények közepette–, megkezdte adását. A magyar katolikus egyház bölcsen döntött.
2004 Pünkösdjén javában tartott a liberálbolsevik politikusok győzelmi farsangolása; folyt a tisztogatás, nemcsak az államigazgatásban és a közigazgatásban, de a közszolgálati médiumokban, a sajtóban és minden olyan területen, amihez hozzáfértek. Az egyházakat és a civil szervezeteket sem kímélték. A keresztény és nemzetellenes kurzus pl. Teleki Pál lengyel–magyar összefogással fölállítandó szobrát akkortájt száműzte Budavárból a befogadó Balatonboglárra, s megkezdődött a gazdatüntetés, majd a kettős állampolgárság ügyében tartandó népszavazás elleni propaganda-hadjárat is.
E leverő helyzetben új hang szólalt meg középhullámon, magyarul: Itt a Magyar Katolikus Rádió! Örömhír mindenkinek! Nemcsak a tény, de a szignál is felemelő volt: Isten, hazánkért térdelünk elődbe,.. S méltó a műsor, amelynek fő célja a keresztény magyar értékek közvetítése, a hitélet ébresztése, a szolidáris szeretet hirdetése és ápolása.. Ahogy küldetés-nyilatkozatukban megfogalmazták; szeretnénk, ha műsoraik hallgatói egyre jobb, alaposabb, hasznosabb döntéseket tudjanak hozni a saját és közösségük életéről…. napról napra jobban tudják szeretni a feleségüket, férjüket, szüleiket… legyen több jó szavuk a gyerekeikhez, … hűségesek tudjanak lenni a barátjukhoz, szerelmükhöz, nemzetükhöz, hogy jól tudják befektetni a pénzüket, hogy eligazodjanak a politika világában, hogy gyönyörködtesse őket egy operarészlet,.…Serkenteni szeretnénk, serkenteni szóra és tettre! Nem akarjuk megmondani, hogy a hallgató mit gondoljon, de azt szeretnénk, ha a Magyar Katolikus Rádiót hallgatva egyre több saját gondolat, s abból fakadó tett születne. Azért szólunk, hogy minket hallgassanak, de nem azért, hogy hallgassanak! (2008, Szikora József)
E szellemiséget magáénak valló – a közmédiumokból elbocsátott egykori kollégákból és pályakezdő tehetséges keresztény ifjakból, a szerény fizetés ellenére–, nagyszerű csapatot alkottak Juhász Juditék. Lépésről lépésre építették föl hazánk legjobb közszolgálati rádióját. Lélekemelő műsoraikat híveikkel rendszeres párbeszédet folytató baráti közösség készíti, s 24 órán át sugározza; a vallási, hitéleti adásoktól a közszolgálati hírekig, a klasszikusoktól a népzenéig, kulturális ajánlótól az egészségi, orvosi tanácsokig, a gazdasági, jogi műsoroktól a politikai elemzésig, meg a versig, rádiós regényig. A Magyar Örökség-díjátadó ünnepségeinkről rendszeresen egy órás műsort sugároz… Nem csoda, hogy a keresztény ökumenizmustól áthatott, színvonalas adásaikat mind többen érzik magukénak. Nemcsak a katolikusok. Hallgatóságuk napról–napra gyarapodik; kiterjed a Kárpát-medencére, sőt az internet révén a világ magyarságára is, talán a legszélesebb néprétegeket fogva össze. Meggyőződésem, hogy jelentős mértékben hozzájárultak a Magyar Katolikus Egyház adóalapból történt 1%-os felajánlásainak növeléséhez, a katolikus sajtó népszerűsítéséhez is.
Egy hét óta döbbenten hallgatom az ádventi közleményt, amely szerint a Magyar Katolikus Rádió adását középhullámon megszüntetik. 2011. január 16-án, Nagy Gáspár temetése 4. évfordulóján, a Magyar Kultúra ünnepnapja előtti héten.
A sokkoló közlemény kibocsátói bíznak abban, hogy valamely URH csatornán, vagy az interneten, a hallgatók majd elérik a MKR-t. Mintha az ördög incselkedne velünk! Úgy tűnik, a nemzethű médiát, elsőként a MKR-t, szellemi vörös-iszap katasztrófa fenyegeti! Védekeznünk kell ellene! Még meg lehet előzni! A közjót szolgáló médiumot közakarattal, közpénzen kell megvédeni, továbbéltetni, ha a Katolikus Egyháznak nincs rá több pénze! Erre adtuk szavazatunkat – kaptuk szavukat, országgyűlési képviselőink szavát. Vagy nem?
Éppen két esztendeje – Ne tűrjük a fasisztázást! címmel–, a neoliberalizmus médiaterrorja ellen petíciót közöltem. Ezt akkor a Magyar Hírlap és az ECHO TV védelmében tettem – amelyhez mintegy húszezren –, aláírásukkal is csatlakoztak. Úgy vélem a Magyar Katolikus Rádió védelmében – kétharmados többségünkkel – erre nincs szükség. Mégis kérek minden támogatót, hogy képviselőjénél és plébánosánál érdeklődjön a rádió sorsa felől.
Egyúttal tisztelettel kérem az ügyben érdekelt döntéshozókat, hogy a kétharmados választási győzelem után, teremtsék meg a feltételeket: s mentsék meg középhullámon a Magyar Katolikus Rádiót választópolgáraik számára. Vajon kik akarják megfosztani lelki társuktól, magányos létük vigaszától, a szegény, beteg, elesett nyugdíjas hallgatók tömegét? (Főként azokat, akik az internethez nem értenek, s az URH elérhetőséggel is gondjuk lesz.) Az Európai Unióra ezúttal nem lehet hivatkozni! Nem hinném, hogy ezt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akarná. Az Orbán–kormány és az új médiahatóság sem tenne ilyen bántó, barbár lépést. Cui prodest? Kin múlik tehát, hogy meghosszabbítsák az Antenna Hungáriával a szerződést? Mi az akadálya? A pénz? Kb.300 M Ft? Netán a jóra való restség?
„A világnak szüksége van arra, hogy ne csak prédikációkat halljon, hanem emberek életén megvalósítva lássa annak a láthatatlan világnak valóságát, erejét és szépségét, melyet a vallás hirdet.” – mondotta Márton Áron. A Magyar Katolikus Rádió e tanítás érvényét nívós műsor- szolgálatával igyekszik, példák során át megmutatni. Eddig dicséretesen tette…. Karácsonyi levelemet ®égi barátom karácsonyi versének első versszakával zárom:
– …mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek… (Nagy Gáspár: Jegyezvén szalmaszállal)
Mentsük hát meg a Magyar Katolikus Rádió középhullámú adását! S. O. S.
Áldott Karácsonyi ünnepeket kívánok! Bp. 2010. XII. 16. Szeretettel: Bakos István
Felvidék Ma
