Vince, ki a borok szentje: a telet tanítja rendre, szólt a régi mondás a kéméndi „Iszomfalván” (így nevezik a szőlőhegyet) immár hatodik alkalommal az Ördöngös Borászok Polgári Társulás által megszervezett, igen régi szokás szerint felelevenített szőlővesszővágásnak, – szentelésnek is nevezett szertartáson.
S mivel a Vince-nap egybeesik az 1989 óta meghirdetett, s már nálunk is meghonosodott magyar kultúra napjával, így Drozdík József, az ismert párkányi borlovag és a szertartás szervezője megemlékezett a Himnusz szerzőjéről, Kölcsey Ferencről is.
A szőlőhegyáldást (így is nevezik e szokást), a szőlővesszővágást borkeresztként is emlegetik egyes borvidékeken, mert e napon keresztelik meg vízzel és borral is a szőlőtőt.
A régi szokás szerint e napon a szőlősgazdák a pappal kimennek a szőlőhegyre, körüljárva a négy égtáj szerinti széleit, sarkait, majd a pap megáldja, megszenteli a vízkeresztkor megszentelt vízzel, a gazda pedig a Szent János-napi megszentelt borral a jó termés reményében megöntöz néhány tőkét. Az eközben elhangzó szavak, „aranyos tőke terjedjél, sok jó szőlőt teremjél” alatt lemetszenek egy szőlővesszőt, venyigét – ezt nevezik vincevesszőnek – amit hazavisznek, vízbe tesznek s a kifakadó rügyekből a várható termésre következtetnek.
A szőlőhegyi szertartás után farsang lévén a pincékben egykor muzsikaszó mellett, ma inkább jó kis beszélgetéssel, nótázással zárják a napot, hogy ne csak fényes, de vidám is legyen Vince napja.
Mert a regula szerint, ha vidám lesz fényes napja, örvendezhet minden gazda. S még számtalan népi mondás fűződik ehhez a naphoz, amit valaha nagyon komolyan vettek, időjóslások, termésjóslások okán. S persze a magyar irodalomnak is sok-sok vidám műve idézi a magyar ember egyik legfontosabb terméséhez, a borhoz, borról íródott verseit, prózáit.
Idén nemcsak a helyi esperesplébános, Sztyahula László áldotta meg a hegyet, de a szomszédos egyházfők is jelen voltak, dr. Fóthy Zoltán esperes Párkányból és Szalai András a bényi plébániáról.
Mint mindig, most itt itt voltak a helyi gazdákon kívül az Ister-Granum Borlovagrend képviselői is, akik zászlójuk alatt járták végig a hegyet.
A helyi asszonykórus imával és énekkel kísérte végig a szertartáson résztvevőket, akik a hegy elején lévő Mária-képoszlopnál is elmondtak egy imát, s végül a hegy tetején több évvel ezelőtt felállított vagy hatméteres keresztnél fejeződött be a Vince-napi szertartás imával, énekkel és a Himnusz eléneklésével.