A törvényekről hallottunk az olvasmányokban. Miután Jézus elmondta, hogy kik a boldogok, és hogy a jótetteinken keresztül leszünk ennek a világnak a világossága és a föld sója, a törvényekhez nyúl Jézus. Hallottátok, hogy mi mondatott a régieknek! Ünnepélyesen kinyilvánítja a törvényekhez való viszonyt. Ugyanis az ember egyszerűen olyan természetű a bűn miatt, hogy keressük a kibúvókat. Mint ahogy gyakran elhangzanak azok a szavak, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszeghessük őket. Persze Isten a törvényt azért adta, hogy rátaláljunk az elvesztett boldogság felé vezető útra, s ha valaki ezek alól kihúzza magát, annak az élete drasztikusan a szétesés felé sodródik. Így is szétesett a világ, ha továbbra sem tartja meg az ember a törvényt, még a személyes élete is szétesik. Arra a kérdésre, hogy miért kellenek szabályok, ill. a törvény, persze hogy tudjuk a választ, hogy rend legyen. Ugyanígy a vallásban is vannak törvények, hogy rend legyen.
Rend legyen az istentiszteletben, rend legyen, ill. helyes irány legyen az üdvösségre vezető úton. Szóval, hogy segítsenek bennünket a szabályok az élet rögös útjain az örök élet felé. De mindig ott van a kérdés, hogy mi végre. Gyerekek szokták megkérdezni, hogy ott a mennyországban mit fogunk csinálni. Ugyanígy az igazságot kereső ember felteszi a kérdést, hogy és akkor mi van!? A történelemben elég gyakran előfordul, hogy időnként jön egy-egy ember és kitalál valamilyen új rendszert, amivel jobbá akarja tenni a világot. Kitalálnak újabb és újabb szabályokat, újabb törvényeket hoznak létre, s rá akarják kényszeríteni a társadalomra, hogy így és így gondolkozzanak, akkor majd beköszönt az aranykor, eljön az új világ. Ilyenek voltak a nagy filozófusok, politikusok, költők. Amit kitaláltak rendszereket ma már utópiának nevezzük, vagyis beteljesíthetetlen, megvalósíthatatlan tökéletes társadalom, vagy ahogy azt maga a görög szó utópia is jelenti: sehol-sincs ország.
De így van ez valamennyiünk életében is, valamennyiünkben megvan az erre való hajlam, hogy szerintünk hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy a lehető legjobb társadalom alakuljon ki. Bármelyikünk kerülne a legfelsőbb hatalomra, utópisztikus, megvalósíthatatlan társadalmat próbálna létrehozni. Még az egyház is, amikor lehetőséget kapott a középkorban, s már-már azt hitték, hogy létrehozták az igazi társadalmat, alapjaiban kezdett összeomlani: elindultak a keresztes hadjáratok és a boszorkányüldözések, inkvizíció. Persze sokan nem hajlandók tanulni a történelemből, s újabbnál újabb rendszert, módszert találnak ki, hogy elérjék azt ami elérhetetlen. Érdemes Jézus rendszerét is így szemügyre venni, mert hát sokan vannak, akik azt mondják, hogy amit Jézus mond, ugyanúgy megvalósíthatatlan, mint bármely másik. Miben is különbözik akkor ez? Mitől evangélium, örömhír, ha utópia. Maga Jézus is megértő az apostolok felvetésével, hogy „Mester, ez lehetetlen!”
Igen, embernek ez lehetetlen, mondja Jézus, de Istennek minden lehetséges. Jézus Isten országát hozta el, s ez az ország itt van. Ezt a rendszert nem megvalósítani kell, ez a rendszer itt van és működik. Minden más rendszer, amit filozófusok, politikusok vagy akárki kitalál, az olyan, hogy minél több embernek úgy kellene gondolkoznia és élnie, akkor majd egyszer csak beköszönt az aranykor, s még erősen hinni is kell benne, hogy majd elkövetkezik. Ezzel szemben amit Jézus tanít, az már itt van, Jézus így lép fel: elközelgett. Az ő személyében, mivel ő Isten fia, megérkezett. Ezt a világot nem az emberek megfelelő gondolkozása tartja fenn, nem azon múlik, hogy minél több ember így gondolkodik, akkor majd megvalósul. Jézus a törvényeket magyarázva azt mutatja meg, hogy ebbe az országban hogy lehet megmaradni. Ennek a rendszernek is megvannak a törvényei, de ezt az országot, rendszert nem az emberek hozták létre, hanem ezt Isten csinálja: az Atya akarata szerint a Szentlélekben zajlik, és a Fiú mutatja meg a világnak. A Fiúban, vagyis Jézus Krisztus személyében válik láthatóvá: így néz ki.
Ezzé válhat az ember, erre van meghívva. Szóval, amidőn Ádám és Éva kiűzetett a Paradicsomból, szétesett az ember élete, és azóta keressük az elveszített paradicsomot, a boldogságot. Minden kultúra és benne minden ember, minden korban ezt keresi. Ez úgy belénk van kódolva, mint hogy táplálkozni és szaporodni kell. Isten 3500 évvel ezelőtt megadta ehhez a 10 parancsolatot, 2000 évvel ezelőtt pedig megmutatta Jézusban, hogy hogyan kell ezt csinálni. 2000 év óta pedig különféle módon az Egyház próbálkozik ezt átültetni a társadalomba, a kultúrákba és hát az egyén életébe.
Ez a rendszer nincs kész. Jézus nem készre hozta, hanem elkezdte, s meghagyta, hogy ezt a kezdetet minden korban, minden egyes ember életében, minden közösségben növeszteni kell. Az utolsó vacsorán meghagyta, hogy ezt cselekedjük az ő emlékezetére, hogy ebben gyökerezzen minden. Mindig ő kezdi el, s benne folytatódik, s benne végződik. Ezt jelenti, hogy őáltala, ővele és őbenne, amikor a pap ezt imádkozza fölemelve az ostyát és a kelyhet. A mindig új kezdet ő, nem utópia, nem megvalósíthatatlan rendszer.
Mindig újból kezdhető, mindig fel is szólíttatunk, hogy térjünk meg, forduljunk hozzá, mert nélküle semmit sem tehetünk. Ez a mi hitünk titka. Legyen ez akárki másnak utópia, aki ezt megtapasztalta, a vére ontásáig hűséges lesz benne, s még ezt is Ő csinálja, nem pedig az ember.
Felvidék Ma, patriotnn
