Fotó: JDJ/Felvidék.ma

Nem itt született, mégis ezt a falut tartotta igazi szülőföldjének Kulcsár Tibor, aki viszonylag keveset írt, csak akkor, ha a szó megérett benne, de mégis ez a szűkszavú költő az egyik legfontosabb életművet hozta létre Felvidéken.

Mert ahogy Tőzsér is leírta a posztumusz kötet utószavában, egy költői életműről legkevésbé a mennyiség mondja el a legtöbbet.

Egyre szűkösebb a magyarlakta tér a Bodrogközben, Kulcsár Tibor szülőfaluja, Hardicsa már teljesen elszlovákosodott, s tudja-e még valaki, hogy Ján Hvozdík (Juhász János), a szlovákiai magyar pikareszk regény megteremtője (Pókhálóban) Parnón született. Kulcsár Tibor édesapja Hardicsán volt falusi kántortanító. A fiatal, a létre akkor eszmélő Kulcsár Tibort Perbenyik fogadja be a maga pezsgő kulturális-társadalmi életével együtt.

Nem voltak azok könnyű idők, hisz édesapja magyar iskolák nem lévén nem taníthatott, s bizony, még büntettek is a magyar szóért. Királyhelmecen érettségizett, majd Pozsonyban szerzett diplomát, de ahogy később írja, eszmélése a Bodrogközhöz, Perbenyikhez köti, s egész életében a kamaszkorában begyűjtött élményei táplálják. Vélem a Bodrogköz üzent – vallja meg egy későbbi versében, amelyben elérzékenyülve ismeri el:

De ha búcsúzom, ilyenkor újra érzem,
Hogy e föld most is mennyire enyém,
Mint a mezőről megtérő parasztok,
Ha megállnak a volt barázda helyén.

Perbenyik nem feledkezett meg neves fiáról, tíz évvel ezelőtt az egykori tanítólak falán emléktáblát állítottak a tiszteletére, most, a nyolcvanadikon pedig a falu és a táj lelkes ismerője, titkainak feltárója, Cap György (aki külföldről szintén vendégségbe jár már csak haza) egy krétapapírra nyomtatott brosúrával hívta fel a figyelmet a jeles dátumra, az immár 26 éve halott költő még mindig csak 80 éves lett volna tavaly decemberben. A karcsú kis kötet nemcsak a legfontosabb életrajzi adatokat közli, hanem válogat a szinte még karcsúbb költői életműből.

Kulcsár Tibornak az életében mindössze két kötete jelent meg, 1965-ben a Pogány imádság, majd 1987-ben az Arcképünk tükörben, míg összegyűjtött versei a műfordítások kivételével 2002-ben jelentek meg Tőzsér Árpád utószavával. Özvegye, Szénássy Zsuzsanna a 80. évfordulóra családi-baráti használatra megírta a költő életrajzát (milyen jó lenne ezt is nyomtatásban látni), de most örüljünk ennek a friss kiadványnak, amelyben eddig egy helyütt még nem szerepelt archív fotók is emelik a kiadvány értékét, amely magánkiadásban jelent meg.

Elválaszthatatlanul
ide kötnek
milliónyi szálak
ezt a tájat
mindenestül magadba zártad
ez lélegzik a pórusaidból
benne munkál a sejtjeidben
benne lüktet vérköreidben
változásait szemedben hordod
ide köt
minden vágyakozásod és keserved
egyedül itt vagy otthon
a lelked
egyedül csak itt lehetsz boldog

– írja a Gyökerekben, s azt hiszem, 2019-ben Felvidéken nincs ennél aktuálisabb üzenet.