„Kérdem én, mi ezeken a képeken depressziós és erotikus, nagyon is egyediek, amilyeneket Rimaszombatban még nem is láttam” – mondja a Három Rózsa Kávézó pincérnője, miután elsőnek megtekinti a frissen elrendezett tárlatot. Gömöri tájak és portrék után és előtt, gömöri portrék árnyakban és részletekben – Kresnye András október végéig látogatható új kiállításának titka a részletekben és az árnyakban lakozik.
„Hét éve is van már, hogy elkezdtem fotózni, ez alatt az idő alatt nagyon sok mindent tanultam az internetről és könyvekből. Három évig a Rimaszombati Magán Szakközépiskolába jártam fodrász szakra. Ez alatt a három év alatt sokat fotóztam, s a művészi jellegű fotóim mellett egyre több felkérést kaptam családi fotózásra, portrékra, amivel rengeteg ismeretséget szereztem. Miután megszereztem az inaslevelemet, beiratkoztam a Tornaljai Szakközépiskolába, ahol szintén fodrász szakra jártam. Két évig voltam az iskola diákja, leérettségiztem, amire büszke vagyok, mivel az elején egyáltalán nem bíztam magamban. Jelenleg még a Nagybalogi Községi Hivatal munkatársaként dolgozom. Az életem nagy részét fotózással töltöm, munkásságomat megszemlélhetik a közösségi oldalakon is” – írja magáról életrajzában a még csak 22 éves fiatalember, akinek a képeit több kiállításon is láthatták már, így ebben a teremben, ahogy a Füleki Városi Művelődési Központban, Várgedében, Balogfalán, Tornalján, Bátkában és szülőfalujában, Nagybalogon is. Első, itt bemutatott kiállítása, amit közösen készített Mihályi Szabolccsal és Micsuda Andrással, a Nők a tájban címet viselte.
Egy évvel később rendezte meg első önálló kiállítását (Bangyó fele címmel) a Városháza Galériában, amelyen többnyire portrék és tájképek szerepeltek.
A következő két önálló kiállítása – amelynek a bemutatójára szintén a Városháza Galériában került sor –, két közép-európai világváros, Bécs és Budapest hangulatvilágát örökítette meg.
Kresnye András régi álma a testek végleges tartósítása, igaz, nem spirituszba zárva, hanem fotópapíron átörökítve az átörökíthetetlent. Vagy talán mégis? Részletek fekete-fehérben. Amikor kiderül, hogy a nyomda fekete-fehérben, de színes technikával nyomtatta ki a képeket, felháborodik. Furcsa, zöldes tónusokat kaptak a képek. A képeket újranyomtatják, most már tényleges fekete-fehér technikával. Aztán kiderül, mégsem olyan könnyű dönteni a két változat között, így ne lepődjön meg a néző, akad köztük ilyen és olyan is. Egyedül az árnyak mögé való menekülés a végleges.
„Áldott az árnyak test nélküli teste,// Titkos kelméjük lelkemmel rokon” – írja gyönyörű versében Tóth Árpád.
Kresnye András új kiállítása tájainkon eleddig ismeretlen merész vállalkozás, ugyanis úgy kalandozik el Gömörből, hogy mégis itt marad.
Egy-egy összekulcsolt kéz, kimerevített hát, fátyol mögé bujtatott szempár, homályba burkolózó testközel – néha már azt hihetnénk, mindent kendőzetlenül megmutat – holott csak árnyakat látunk. Ismeretlenül is ismerősek, hiszen gömöriek, s ugye tudjuk, az ördög mindig a részletekben lakozik. Akkor is, ha mindvégig árnyékban maradnak.
Négy éve ezek között a falak között láthatták először nyilvánosan Kresnye András fotóit, amelyek később új helyszínre találtak a Városháza Galériában. Abban a galériában, amely már nem volt képes befogadni a most látható tárlatot. „Túl depressziós, túl erotikus, nem illik a galéria hangulatához” – szólt az indoklás. „Ezek nem normálisak. Gyönyörűek a fotói” – üzeni egy budapesti hölgy az egyik közösségi oldalon, s többen azonnal csatlakoztak hozzá.
„Amikor az utolsó pillanatban betiltották a kiállítást, Végh Barbara keresett meg, s talált új helyszínt a tárlatnak” – mondja Kresnye András, aki külön köszöni a modelleknek, hogy partnerei mertek lenni a közös alkotásban.
„Van, aki itt is van a megnyitón, de hadd maradjanak inkognitóban” – teszi hozzá, igaz, a képek láttán nem is volna könnyű azonosítani őket.
Vaskői Károly örömmel adott otthont a tárlatnak. Annak idején Benedek László fotóművésszel hozták létre a galériát, ahol évek óta állandó tárlaton láthatják a város egykori hírességeit, azokat, akik sokat tettek a városért vagy innen származtak el. Nemrég két új panellel bővült a tárlat, az egyiken a város szlovák egyéniségei kaptak helyet, a másikon pedig azok, akik szintén hozzátartoznak a város történelméhez, de eddig még nem találtak róluk fotót.
„Nagyon örültem, hogy Kresnye András megkeresett, s örülnék, ha a későbbiekben más tehetségeknek is helyet adhatnánk” – üzeni a leendő kiállítóknak Vaskői Károly.
