Ismét megerősítést nyert a szomorú tény, amire a pedagógusok, s egyéb szakemberek már régóta figyelmeztetnek: a felnövekvő generációnak komoly gondjai vannak a szövegértéssel. A legfrissebb PISA-felmérés ismét rávilágított, hogy a szlovákiai diákok a V4-es országok tanulóitól is jócskán lemaradtak ezen a téren.
Pedagógus ismerőseim, családtagjaim régen panaszkodnak, hogy a gyerekek nagy része nem érti az olvasott szöveget. Komoly problémát jelent számukra a szöveg belső összefüggéseinek, tartalmi lényegének megállapítása, és a szövegből következtetések levonása.
A gyerekek ugyan az olvasás technikáját elsajátítják (bár ezen a téren is vannak gondok), de amikor az olvasottak tartalmára lennénk kíváncsiak, többüknél kiderül, hogy szinte semmit sem tudnak abból visszaadni, a szöveggel kapcsolatos kérdésekre nem tudnak válaszolni. Röviden, elolvasni még képesek, de nem fogják fel, hogy mit is olvastak.
Ahhoz, hogy a gyerek értse is, amit olvas, minden egyes szónak jelentéssel kell számára bírnia, és azokat be is kell tudnia építeni a szöveg egészébe. A következtetések, lényegkiemelés hiánya miatt elmarad a megértés, egy-egy szóra emlékezhetnek, de az összefüggések és az időrendiség hiánya miatt a tartalom pontos felidézésére nem képesek.
A szövegértés elválaszthatatlan a szövegalkotástól, azzal együtt fejlődik. Egyes gyerekeknek még az is gondot jelent, hogy beszéd közben szószerkezeteket, mondatokat alkossanak, és a mondatokat egybefüggő szöveggé fűzzék össze.
Az elektronikus információszerzés mellett a tudás nagyobb része továbbra is a hagyományos dokumentumok útján kommunikálódik, így a könyvek szerepe nem csorbulhat a tanulók eszköztárában. Márpedig sajnos egyre kevesebben olvasnak (nem csak a gyerekek, s épp a szülők példájának hiánya okozza a gyerekeknél az olvasás igényének elmaradását), pedig igazi irodalmi élményeket a könyvek által szerezhetnek az emberek.
A megfelelő szintű olvasás nemcsak az önálló ismeretszerzés nélkülözhetetlen eszköze, hanem egyúttal utat jelent a szépirodalmi alkotások befogadásához, az értékátadásban, a személyiségfejlesztésben, az érzelmi élet gazdagításában és természetesen a szórakozásban is meghatározó szerepe van.
Az olvasás javítja a koncentrációt, fejleszti a memóriát, bővíti a szókincset, magabiztosabb társalkodóvá tesz és még számos haszna van. A tévében a passzív mesenézés nem pótolhatja az olvasás szövegértő, vagy akár szókincsfejlesztő szerepét. Ezért aztán a szülő jobbat, hasznosabbat nem is adhat a gyerekének, mint hogy egészen kicsi kora óta olvas neki, gyarapítva ezzel a szókincsét, az ismereteit, majd később rávezeti őt az olvasásra.
Mindennek amellett, hogy megismerteti vele a magyar vers- és szépirodalom határtalanul gazdag kincsestárát, a gyermek értelmi fejlődésében is óriási, pótolhatatlan szerepe van. Ha belegondolunk, hogy mit veszít egy gyermek, aki ezzel a hihetetlen értékkel soha nem ismerkedik meg, az már önmagában is nagyon elszomorító, s ez még messze nem minden.
Ugyanakkor félelmetesnek tűnik ez a visszalépés, hogy a technikai fejlődésnek ebben a hihetetlen iramában miként fejlődik vissza maga az ember, akinek gondot okoz egy egyszerű szöveg megértése is. Vajon hová juthatunk így, vissza az írástudatlansághoz? Ha belegondolunk, ez nem is annyira valószínűtlen, mint ahogy első hallásra tűnik…