Évtizedek óta 3 – 4 szervezet (járási, regionális vagy helyi szintű) nevében pályázom, de ezt még nem értem meg, hogy üzenetet kapok a végrehajtó hatalomtól, hogy irredenta, lelki revizionista működésünk miatt nem kapunk támogatást 2011-ben – ezúttal a kormányhivatalból.
Évtizedek óta 3 – 4 szervezet (járási, regionális vagy helyi szintű) nevében pályázom, de ezt még nem értem meg, hogy üzenetet kapok a végrehajtó hatalomtól, hogy irredenta, lelki revizionista működésünk miatt nem kapunk támogatást 2011-ben – ezúttal a kormányhivatalból. Bevallom: megdöbbentett a hír, de az még jobban, hogy oly sokan lennénk mi, államellenesek, irredenták, revizionisták… S kérdések sorozata jutott eszembe: honnan az információja a kuratóriumnak (vagy bizottságnak) a nem támogatott szervezetek irredenta működéséről? S ha már netán rosszmájú, irigy helyi tájékoztatók valamit közöltek is az illetékes döntő szervvel, azt egy az egyben el is hiszik? Vagy netán a beadott pályázatok tartalmazták az államellenes programok felsorolását, vagy más pártokkal való együttműködést? Sehogy sem értem ennek logikáját, és a bennünket sértő magyarázatot.
Talán nem ártana a pályázatok meghirdetéséhez csatolni olykor egy-egy részletesebb beszámolót (esetleg igazolást) arról, hogy milyen előélete van egy-egy civil szervezetnek. Igaz, azt végig kellene olvasnia a bizottság tagjainak, de nagyobb áttekintésük lenne talán a magyar civil szervezetek életéről. S talán az is kiderülne olykor-olykor, hogy mely szervezet tervezi a programját a kiíráshoz (pl. egy felvonulást vagy rögtönzött színpadi fellépést fesztiválnak nevezve), vagy mely szervezet végez következetes, céltudatos, folyamatos munkát.
Regionális társulásunk – melyet most a kormányhivatal megbélyegzett – tíz éve működik a párkányi régióban. Egyik fő profilja a konferenciák szervezése (ismeretterjesztő, történelmi), a másik a hagyományok őrzése, mentése, ápolása (nem színpadi formában), s a harmadik a nemzetközi kapcsolatok építése. Ennek legeredményesebb példája a 2008-ban Párkányban megtartott nemzetközi konferencia (melynek anyaga most kerül kiadásra), a történelmi évforduló kapcsán felállított bronz lengyel királyszobor (mely ötéves, kegyetlen nehéz munka eredménye), ahol szlovák–lengyel – magyar legfelsőbb szintű vezetők voltak a vendégek között, vagy a lengyel menekültek emlékköve… És sorolhatnám az évi 3 – 4 komoly rendezvényt, amelyekről nagy elismeréssel szólnak nemcsak hazai viszonylatban, de nemzetközi szinten is.
Járási szinten ismerem szervezeteink munkáját, eredményeit, képességeit, fejlődését. Jó lenne, ha valami komolyabb feltételeknek megfelelő programok alapján, vagy a szervezetek eddigi eredményeit is figyelembe vennék döntéskor az illetékes végrehajtó szervek. Mi, rendszeresen pályázók azt is megéljük évente, hogy nincs tökéletes döntés, ami mindenkinek megfelel, de hogy a civil életben önkéntesen dolgozó minden korosztály munkáját ily módon sértsék, mint ezévben történt, azért ezt mégsem szabad szó nélkül hagyni.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
