A vírus okozta iskolabezárások újszerű megoldásokra ösztönözték a pedagógustársadalmat. Az iskolákat, a pedagógusokat, de az oktatásügy irányítóit is váratlanul érte a vesztegzár. Nem voltak, nem lehettek rá felkészülve. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, rengeteg érdekes és hasznos megoldás született. A pedagógusok többsége bizonyította rátermettségét!
A napokban került kezembe az a gyakorlófüzet-sorozat, amelyet az Állami Pedagógiai Intézet koordinálásával négy pedagógus állított össze a többségükben hátrányos helyzetű, roma tanulók részére.
Már az is az újdonság erejével hat, hogy a füzetek nem elszigetelt tantárgyi tananyagokat tartalmaznak, hanem integrált struktúrában foglalják össze a tudnivalókat.
Az alsó tagozatosok részére készült füzetek hét különböző műveltségi terület: a természet, a társadalom, a nyelvek, a művészet, a munka, az értékek és a matematika világába vezetik be a gyerekeket. Rendhagyó kezdeményezésként hívta fel figyelmemet az utolsó, ötödik füzet, melynek kerettémája a roma népismeret.
A tanítás-tanulás füzetenként a szakaszos szövegfeldolgozáson alapul, a gyermekek természetes kíváncsiságára épít, aktív tevékenységre motivál, célzottan fejleszti a szociális kompetenciákat úgy, hogy még a többnyelvűséget is figyelembe veszi, mindemellett a tantárgyak közötti átjárhatóságra építve.
A gyakorlófüzetek egyedisége abban is megmutatkozik, hogy háromnyelvű (magyar, szlovák és roma), és a szülőket is bevonja a feladatok megoldásába.
Érdekessége az is, hogy szabad teret enged a roma nyelv különböző dialektusainak használatában, tehát nem egy roma sztenderdet próbál a gyerekekre ráerőszakolni. A gyakorlófüzetek szerzői: Papp Andrea, Langerová, Révészová és Perečinská.
A magyar–roma nyelvű füzet Papp Andrea munkája. Nem a szlovák változat fordítása, hanem eredeti elemeket, feladatokat tartalmazó kiadvány. Ez a tény növeli a magyar változat értékét.
A gyakorlófüzetek a gyerekek oktatóműsorát egészítik ki, és lehetővé teszik a készségek megszerzését.
Ismereteink szerint most először került sor roma nyelvű oktatóműsorok sugárzására is. Ez komoly lépés lehet a szegregáció csökkentésének irányába, és növelheti a gyerekek közötti esélyegyenlőséget.
A „kísérlet” egyedi voltát támasztja alá, hogy nem helyi, hanem országos kezdeményezésről van szó, amelynek egyik kulcsembere Papp Andrea, a szepsi magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa.
A kezdeményezés értékét növeli az a tény is, hogy az alapiskolákban rohamosan nő a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek aránya.
A szociológusok szerint a magyar alapiskolák tanulóinak több mint 40%-a az említett csoportba tartozik. Ennyi gyereket nem lehet az „árok partján“ hagyni. Fokozott figyelmet kell szentelni a felzárkóztatásukra és az esélyegyenlőségük javítására. Ez társadalmi érdek, ezért is figyelemre méltó a szerzők ilyen irányú igyekezete.
Gratulálunk és sok sikert kívánunk ezen a rögös, de társadalmilag hasznos és figyelemre méltó úton.
