A vegyespárti politika 2007 óta nem ismeretlen fogalom a Felvidéken, a sokak által idealizált Székelyföldön viszont ezidáig nem ütötte fel a fejét a jelenség. A Magyar Nemzet magyarországi napilap tájékoztatott róla először, hogy Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester román párt színeiben indul az újabb mandátumért. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk a Székely Anyavárosban a regnáló polgármester korábbi pártjánál, hogy mik lehetnek ennek az okai.
„A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt közt országos szinten létrejött választási koalíció, az Erdélyi Magyar Szövetség helyi szinten nálunk már négy éve megvalósult, de meg is bukott. Nem azért, mert ez a szövetség csakúgy, mint most országos szinten, nem lett volna kívánatos, mi több, magától értetődő, hanem személyi kérdések miatt.
Úgy is fogalmazhatnék – és ezt az udvarhelyiek, de talán a felvidékiek is érteni fogják –, hogy aki képmutató volt zöldnek és álnok volt néppártinak, az hitvány lesz POL-osnak is.
(Szerk. megj.: a POL, azaz a Szabad Emberek Pártja a felvidéki Most-Híd mintájára bejegyzett párt. Gálfi Árpád, a korábbi koalíciós polgármester ezen párt színeiben indul az újabb mandátumért, miután tavaly a helyi Magyar Polgári Párt kizárta soraiból).
Persze, magunkra is vessünk: négy éve kompromisszumot kötöttünk a helyi néppártra rátelepülő társasággal, akik korábban zöldek, mostantól pedig piros-sárga-kékek lesznek. Csak sajnálni tudom, hogy a többségükben tisztességes, jó magyar embereknek számító udvarhelyi néppártosok így jártak, de talán most ők is megtisztulnak. Mi megtettük… Attól tartok viszont, igaz a mondás, miszerint Udvarhelyen minden hamarabb történik, mint máshol. Akkor viszont a román pártok székelyföldi térnyerése is most kezdődhet el, Székelyudvarhelyről” – magyarázza az okokat Mike Levente József, a székelyudvarhelyi Magyar Polgári Párt polgármesterjelöltje, a román színekben induló Gálfi kihívója.
Mi volt az oka, hogy nem működött?
Adja magát a mondás, miszerint közös lónak túros a háta, főleg, ha az istállómester nem tud rendet tartani a lovászok közt. Gálfi Árpád elveszett a sugdosók között és elfelejtette korábbi értékeit.
Emberileg sajnálom, nagyon egyedül fog maradni, mikor már nem lesz szükségük rá.
Tulajdonképpen már polgármesterkedése első évétől olyan döntések sorozatát hozta meg, ami előtt először csak értetlenül álltunk, később pedig kénytelenek voltunk lépni.
Az erdélyi sajtót lapozgatva viszont azt látjuk, hogy Gálfi Árpád azzal vádolja Önöket, hogy a Magyar Polgári Párt alapító elnöke, a korábbi székelyudvarhelyi polgármester, jelenleg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének, Szász Jenőnek az emberei lennének…
Aki ismeri Szász Jenőt, pontosan tudja, hogy neki – csakúgy, mint többségünknek – nincsenek emberei. Családja, ismerősei, munkatársai és barátai vannak. Én az utóbbiak közé tartozom és ezt semmilyen megfelelési kényszer nem változtathatja meg. Nyilvánvalóan ellenségei is vannak, és Gálfi Árpád legnagyobb hibájának azt tartom, hogy tanácsukra szembefordult vele. Ahelyett, hogy használta volna a felajánlott tapasztalatot, innovációt és kapcsolati tőkét, amit Szász Jenő jelentett és jelent a városnak, értelmetlen vagdalkozásba fogott. A Szász Jenő emberei gyűjtőszó egy kommunikációs fogás, nyilvánvalóan igyekeznek lejárató tartalmat adni neki. Ki mint él, úgy ítél!
Mit csinált volna másként a jelenlegi polgármester helyett?
Gyakorlatilag semmi sem működött/működik a látszat-polgármesterkedésen kívül. Tarlós István mondta nemrég, Karácsony Gergelyre utalva, hogy Facebookon nem lehet várost vezetni. Ugyanez történt és történik Székelyudvarhelyen. Udvarhely egyik legégetőbb problémája a túlzsúfolt közlekedés. A régóta tervezett terelőút ügyében nem történt semmi, helyette kaptunk egy balesetveszélyes, szimulált, festett biciklisávot, mint nemrég Budapest.
A város utcái úgy néznek ki, mintha egy vakond lenne a polgármester.
Négy éve negyven millió euró külső pénzt, hétezer-hatszáz tömbházlakás felújítását, ezer új munkahelyet ígért. Hol vannak, én nem látom? De a legfontosabb: nem látom azt a függetlenként induló Gálfi Árpádot, sőt, tulajdonképpen azokat a függetlenként induló Gálfi Árpádokat, akik miatt – nyilatkozta több ízben is – kénytelen román párt színeiben indulni.
A lakosság-nyilvántartó iroda a polgármester alárendeltségébe tartozik, naprakész információi lehettek arról, próbál-e valaki Gálfi Árpád nevű székelyudvarhelyi lakost bejegyeztetni. Tegnap zárult a jelöltállítás, Gálfi Árpád nevű független jelölt természetesen sehol. Csak egy Gálfi Árpád van, ő pedig a POL színeiben indul, néhány helyi EMNP-s és volt, sértődött MPP-s támogatásával. A dolog további érdekessége, hogy minap azt nyilatkozta, a POL sokat tett a magyarság ügyeiért, míg a magyar pártoknak igen sok pótolnivalójuk lenne ezen a téren. Egy nappal később a helyi EMNP teljes azonosulásukról, támogatásukról biztosítja. Érti ezt valaki?
De Gálfi lenyilatkozta, hogy a POL vezetése nem fog beleszólni a most megalakult udvarhelyi szervezet munkájába.
Tudni kell, hogy egy képviselői mandátum addig tart, amíg egy párt megvonja a politikai bizalmat és ki nem zár a soraiból. Ezért mondhatják hajnaltól napestig, hogy ez csak egy eszköz számukra és ők tulajdonképpen függetlenek. Ez nem rajtuk áll, hanem a párt mindenkori vezetésén.
Végezetül: mit fog tenni megválasztása esetén?
Elsősorban vissza kell adni a polgármesteri hivatal becsületét, amelynek jelenleg csak a propagandaosztálya működik.
Egy polgármesteri hivatalnak nem PR-tevékenységet kell folytatnia, hanem szolgáltatni és fejleszteni. Lehetőleg szakértelemmel. Az elmúlt négy évben sokszor kezembe vettem a korábbi programunkat, amelyekből – a személyi feltételek hiánya és az alkalmatlanság miatt – szinte semmi sem valósult meg. Ettől eltekintve értelmes és érvényes gondolatok vannak benne. Le kell porolni őket, hozzá kell illeszteni a jelen idő realitásaihoz és úgy gondolom, fel lehet sorakozni mellé.
Négy éve mindenki segíteni akart, ígéretek voltak anyaországi és bukaresti támogatásokra, de – megismervén a polgármestert – ezek lassan elmaradtak. Vissza kell állítani a bizalmat a városlakók és a Városháza között, a befektetők, a vállalkozók, a támogatók és a város között. Kölcsönös bizalom nélkül semmi sem fog működni.