A középkorban az új esztendőt karácsonytól, december 25-től számították. A január elsejei évkezdet az 1582. évi Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá, s a 17. század végén vált véglegesen a polgári év kezdetévé. Az újévi étkezéshez a többi ünnephez hasonlóan számtalan hagyomány és hiedelem kötődik. Az alábbiakban a Palócföldön bevett szokásokat ismertetjük.
Szilveszter napja (december 31.) nem volt külön ünnepnap egykoron. Számos palócföldi településen a karácsony előtti napokhoz hasonlóan böjti napnak számított.
Böjtös ünnepi étrend alapján főleg hüvelyesek, káposzta, gomba, lencse, valamint mákos és túrós csík, illetve guba került az asztalra.
Húsos ételként maximum a karácsonyi disznóölésből visszamaradt hurkát ették ilyenkor. Emellett a kukoricamálé készítése is igen népszerű volt a palóc községekben.
Újév napján (január 1.) ellenben az asztalra kerültek a húsos ételek is. A hiedelem szerint bőségvarázsló erejük volt a január elsején felkínált étkeknek. Úgy tartották, ha aznap húst esznek, akkor egész évben azt fognak enni. Több háztartásban bab-, illetve lencselevesben főzték meg a húst. A hüvelyesek fogyasztásával a pénzt vonzották be a házba.
A népszokás szerint a húsos étkek csakis disznóhúsból készülhettek. Azt tartották, ahogyan a disznó befelé túr, befelé jön a szerencse is. Számos településen a disznó orrát belefőzték a káposztába.
Az újév napjának népszerű étkei voltak a hurka és a kolbász, a disznóbelsőség, a disznónyelv, valamint gömböc (disznósajt). A disznótoros ételek mint a szaporaságot és a gazdagságot jelképezték.
A néphiedelem szerint ezen a napon kerülték a szárnyas jószágok fogyasztását. A baromfi hátrakapar, elrepül a szerencsével.
A palástiak szerint azért sem volt szabad szárnyast enni, mert szétveri a pénzt. Az ipolyhídvégiek a nyúl fogyasztását sem ajánlották, mert az is elviheti a szerencsét.
Mint már írtuk, a pénzbőséget jelképezte a hüvelyes, aprószemes termények fogyasztása. Sok helyen került az asztalra ilyenkor mákos főtt kukorica. Megint más településeken a mák fogyasztásától is tartózkodtak, mondván, aki újév napján mákot eszik, az egész évben bolhás lesz. A ma már Ipolysághoz tartozó Pereszlényben túros rétest ettek, hogy hosszú életűek legyenek.
Ugyanakkor a két ünnep, karácsony és újév között, tilos volt a hüvelyes termékek fogyasztása. A hiedelem szerint a szemes terményes étkektől ekkor kelések keletkeznek a fogyasztón.
Az újévhez kötődő mondókák szintúgy a szaporaságot jelképezték. Mint az újévi kívánságként elhangzott: bort, búzát, barackot, tizenhárom kurta farkú malacot! Ugyancsak a terményáldásként mondták a következőt: fehér kenyér dagadjon a nyárfateknőben.
Felhasznált irodalom:
Lengyel Ágnes – Nagy Zsófia: Régi palóc konyha, étkezési szokások, receptek
