A bumm.sk olvasói tehettek fel írásban kérdéseket Csáky Pál MKP-elnöknek, regnálásának 1 éves évfordulója alkalmából. Csáky szerint elkerülhetetlen, hogy az MKP felvállalja a konfliktusokat, mégha egyes párttagok személyes érdekei sérülnek is ezáltal. Beneš-dekrétumok
Nem gondolja úgy, hogy a Beneš-dekrétumok kérdésének felvetése csak ártott a felvidéki magyaroknak?
Aki ismeri a Magyar Koalíció Pártja belső viszonyait, tudja, hogy tagjaink között különféle indíttatású emberek léteznek. Vannak olyanok, akik a kilencvenes években belső meggyőződésüktől vezéreltetve léptek be a pártba, azért, hogy tegyenek valamit közösségünkért. Egyiküktől sem hallottam egyetlen kritikus megjegyzést sem amiatt, hogy a párt a kilencvenes évek elejétől felvállalta a Beneš-dekrétumok negatív következményei eltörlésének kérdését. Ezek az emberek tudják, hogy a szüleinket, nagyszüleinket ért megaláztatások orvoslásáról van szó, s egy olyan pártban, amely az értékek megtartása alapján politizál, fel sem merülhet egy ilyen fontos kérdés megtagadása. Vannak azonban olyanok is, akik az elmúlt 8-10 évben csatlakoztak hozzánk, közülük néhányan bizonyára nem az értékelvű politizálást követve. Megengedem, közülük néhányan úgy érezhetik, hogy az ő személyes érdekeik sérülhetnek azáltal, ha a párt konfliktusba keveredik. Márpedig valószínűleg elkerülhetetlen, hogy az MKP felvállalja a konfliktusokat akkor, amikor egy ilyen magyarellenes kormány van hatalmon. Nagyon nagy hiba lenne egyéni és csoportérdekekért feláldozni a párt elvszerűségét, ezt egy évvel ezelőtt, a párt országos kongresszusán is pontosan így fogalmaztam meg.
Mit szándékozik tenni azért, hogy a dekrétumok ránk nézve oly megalázó részei és az azt megerősítő parlamenti határozat megszűnjön? Aláírta a civil szervezetek által kezdeményezett petíciós ívet?
Én 1991-ben nyújtottam be az akkori Szlovák Nemzeti Tanácsban az első olyan megoldási javaslatot, amely ennek a kérdésnek a kezelését célozta. Azóta mindenütt, minden fórumon ezt az álláspontot képviselem. A tavaly szeptemberi határozatról mindjárt az elfogadása után azt mondtam, hogy az csak egy darab fecni, semmi jogereje nincs. A mögötte álló csúnya politikai szándék az igazi probléma, amely nem engedi meg ennek a kérdésnek a megoldását. A civil szervezetek minden értelmes kezdeményezését támogattam és a jövőben is támogatni kívánom.
Másodrangú szerep
Jelentősek az aránytalanságok az északi és déli régiók fejlesztésében és megoldatlanok a magyarlaka területek útviszonyai (autósztráda, gyorsforgalmi autóút), ami szintén fékezi az új munkahelyek létrehozását és egyre többen kelnek útra, munkát keresve, ahol esetleg letelepednek és ennek következményeként asszimilálódnak. Mit szándékozik azért tenni, hogy az említett terület fejlesztésére arányosan legyen forrás biztosítva az állami költségvetésből egy tartósan szlovák többségű kormányzás mellett?
Az MKP évek óta minden megnyilvánulásában hangsúlyozza, hogy felvállalja a dél-szlovákiai régió problémáinak felmutatását és részt kíván venni a gondok megoldásában is. Tesszük ezt a regionális, az országos, de az európai politizálásunk szintjén is. Felvállaltuk és szorgalmaztuk a déli infrastruktúra megteremtését és kibővítését, a mi politikai kezdeményezésünkre jött létre a Párkány-Esztergom közötti Mária Valéria híd és a komáromi városi híd felújítása, illetve a leghatékonyabban szorgalmazzuk egy új Duna-híd létrehozatalát, illetve az Ipoly-hidak felújítását. Elértük az osgyáni és tornaljai elkerülő út kiépítését csakúgy, mint a fügei szakasz létrehozatalát. Szorgalmaztuk a déli gyorsforgalmi út – az R7-es szakasz – megépítését és a jövőben még hatékonyabban kívánjuk erre a témára ráirányítani a figyelmet. Sok éves szívós munkával sikerült elérnünk a két Szelmenc közötti határátkelő megnyitását is. Farkas Iván alelnök úr vezetésével létrehoztunk egy olyan szakmai csapatot, amely a dél-szlovákiai régió projektírási lehetőségeit fogja növelni, illetve koordinálni. Támogatjuk a dél-szlovákiai magyar vállalkozók szövetségének munkáját, segíteni szeretnénk az önkormányzatok együttműködését és a kistérségi csoportosulások munkáját is. Mindezt felelős módon szeretnénk megvalósítani, az át nem gondolt egyéni kezdeményezésekkel kapcsolatban mindenkit óvatosságra és felelősségre kérünk. Brüsszeli és budapesti kapcsolatrendszerünket is ki fogjuk használni a dél-szlovákiai projektek megvalósulási esélyeinek növelésére.
Nagymértékű a műveltségi és kulturális lemaradás, mivel a hatalom nem biztosít a népcsoportok számára létszámuknak arányos anyagi forrást. A közszférában, a munkahelyek és a közpénzek terén nem arányos az elosztás, nincs esélyegyenlőség. Ön szerint mi a megoldás ezekre a problémákra?
Úgy vélem, műveltségi vagy kulturális lemaradásról a szlovákiai magyar közösség esetében nem lehet beszélni, aki alaposabban szemügyre veszi a szlovák politikai vagy közéleti elit színvonalát, bizonyára egyetért velem. A magyar iskolákba járó gyerekek műveltségi szintje sem marad el a szlovák iskolát látogató szlovák gyerekekétől, bár az igaz, hogy a szlovák iskolákba járó magyar gyerekek az átlagosnál rosszabb teljesítményt hoznak. Minderről statisztikák tanúskodnak. Amire a kérdésben gondolt, bizonyára az, hogy az egyetemet végzett szlovákiai magyarok százalékos aránya nem éri el az országos átlagot, s ebben igaza van. Azért hoztuk létre a Selye János Egyetemet és azért támogattuk a nyitrai egyetem kapacitásbővítését, hogy ezen a helyzeten javítsunk. Egy átfogó ösztöndíjrendszer bevezetését is szorgalmazni fogjuk, hogy a nehezebb helyzetben lévő diákok előbbrejutását is hatékonyabban tudjuk támogatni. Attól tartok, hogy a kérdés következő része sincs pontosan megfogalmazva: mit jelent az, hogy a közszférában, a munkahelyek és a közpénzek terén nem arányos az elosztás? A munkahelyeket ma már nem elsősorban az állam teremti – és egyáltalán nem osztja el, a közpénzeket sem osztják el, ez a megfogalmazás is inkább a volt szocialista berendezkedés szóhasználata. Amennyiben viszont arról beszélünk, hogy Dél-Szlovákia alulfejlesztett, s mint leszakadt régió speciális programok megvalósítását igényli, abban egyetértünk. A kormánytags8gunk során is erre törekedtünk, minden szintű programjaink megoldási javaslatokat fognak kínálni a jövőben is e téren is.
Nyelvhasználat
Hiányzik az anyanyelvhasználat egyenlő joga, ami szintén csökkenti az esélyegyenlőséget. A polgárok egy része saját és gyermekeik boldogulásának lehetőségét az államnyelven való tanulásban és a nyelvi alkalmazkodásban, vagyis a beolvadásban a látja. Mit lehet tenni azért, hogy például a nyelvtörvényben vagy éppen a házszabályban anyanyelvünk másodrendűségét megszüntesse?
Mindenekelőtt élni kell a törvények által garantált jogainkkal. Anyanyelvünkön kell használni a nevünket, anyanyelvi oktatásban kell részesítenünk a gyerekeinket. A kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény rendelkezéseit be kell tartani, használjuk bátran a nyelvünket a közéletben is. Nézzük csak meg, mennyi magyar gyerek jár szlovák tanítási nyelvű iskolába a Csallóközben is! Hány helyi önkormányzat nem használja ki a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény adta lehetőségeket? A párton belül ennek a kérdésnek nagyobb teret kívánunk szentelni, s természetesen bővíteni is kívánjuk nyelvi jogainkat, elsősorban az európai nyelvi charta szellemében. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok most vannak elkészülőben.
Mit tud azért tenni, hogy a vegyesen lakott területen a diákok kötelezően és kölcsönösen tanulják egymás nyelvét?
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével egy hónappal ezelőtt tárgyaltunk erről a kérdésről, s mivel a szakértők úgy ítélték meg, hogy egy ilyen irányú elmozdulásnak komoly veszélyei lehetnek, e kérdésben egyelőre nem kívánunk lépni.
Asszimiláció
Közösségünk melyik vezetőjét terheli a felelősség, hogy létszámunk az utóbbi tíz évben 50 ezerrel csökkent?
Ez bizonyára egy vicces kérés: névsor vagy nagyság szerint óhajtja, hogy felsoroljam a felelősöket? Komolyra fordítva a szót, ez valóban egy fontos kérdés, amely egy külön beszélgetést igényelne. Összefügg az öntudat meggyengülésével, az elvándorlással, a demográfiai problémákkal. A programunk részletesen foglalkozik minden összetevővel. Nekem egyébként köztudott, hogy négy gyermekem van, talán önmagunkon is kezdhetjük mindannyian a számonkérést.
Konfrontáció
Meddig kívánják kizárólag udvarias gesztusokkal tudtára adni a kormánynak, hogy minket magyarokat másodrendű hülyéknek néznek? Bár ellenzem és elítélem a radikalizmus valamennyi formáját, mégis felébred bennem az önvédelmi ösztön. Kérdezem tehát, a velünk szembeni megalázó, arrogáns viselkedést nem kellene-e kissé hangosabban kimondani? Azzal ugyanis nem sokra megyünk, ha Önt csakúgy, mint elődjét (teljes joggal) igazi úriembereknek titulálja a szlovák többség…
Rólam azt mondják és írják, hogy határozottabb és keményebb vagyok elődömnél, tőlem érezhetően jobban félnek. Nincs olyan érzésem, hogy puhák lennénk, annál is inkább, hogy most épp a polgári engedetlenség formáit készítjük elő az oktatási törvény kapcsán. Egyébként elég viccesre sikerült összeállítani ezeket a kérdéseket: az első kérdésben lényegében azt kérték számon, miért tettük az asztalra keményen a beneši dekrétumok kérdését. Én tudom, hogy mit akarok a politikában, s azt is tudom, hogy nem lehet mindenki elvárásainak megfelelni. Én a saját lelkiismeretemmel akarok elsősorban barátságban lenni. Azt pedig nem tartanám katasztrófának, ha kemény, de korrekt úriembernek tartanának.
Nem gondolja, hogy el kéne már dönteni, az MKP mit tart fontosabbnak: a felvidéki magyarok érdekeinek képviseletét vagy a koalícióképesség megőrzését? Most, hogy az MKP ellenzékben van, nem jött el az ideje a megalkuvás nélküli politikának? A jövőbeni kormánykoalíció elsősorban úgyis a parlamenti erőviszonyok szerint alakul majd meg, nem gondolja? Mitől fél az MKP, hogy lavírozik és kerülgeti a forró kását?
Egyértelmű: a szlovákiai magyar közösség érdekeinek leghatékonyabb képviselete a legfontosabb számunkra. Ezt igyekszünk tenni belföldön és külpolitikánkban is. Azzal teljesen egyetértek, hogy a jövőbeli együttműködést jórészt a párt választási eredményei határozzák majd meg, bár a politikai ügyesség sem lebecsülendő. Az MKP semmitől nem fél és nem lavírozik: teszi a dolgát.
Autonómia
Az autonómia kérdését már a vajdasági magyarok és az erdélyiek is konkrétan megfogalmazták, az MKP pedig csak lebegteti a témát. Az MKP a jövőben támogatni fogja az autonómia vagy az önrendelkezés valamilyen formáját? Most miért nem támogatja?
Programtéziseink pontosan szólnak erről a kérdésről: a kulturális, oktatásügyi és regionális önkormányzati formák kiteljesítését akarjuk, az első két elem eddig is szerepelt a választási programjainkban.
Miért nem támogatja a Bósza-féle autonómiakezdeményezést? Ön befolyásolta azt, hogy Bószáék ne vehessenek rész a KMAT összejövetelén?
Nem látom, ki áll Bósza út tevékenysége mögött, s milyen célt szolgál. Nem befolyásoltam Bósza úr részvételét semmilyen összejövetelen, a KMAT-nak nem vagyunk tagjai.
15 pont
Egyik korábbi interjújában arra a kérdésre, hogy mit sikerült megvalósítani az elnökválasztás előtt meghirdetett 15 pontjából, azt válaszolta, hogy majd márciusban tételesen elszámol a program teljesítéséről. Tehát?
Az MKP OT március 29-i ülésén részletesen áttekintettük mindazt, amit az elmúlt évben sikerült megtennünk. A 15 pont mindegyikében előrehaladás történt, ennek tételes kiértékelése egy újabb interjút igényelne. Amennyiben lenne ilyen igényük, egy újabb beszélgetés erejéig nagy tisztelettel állok a rendelkezésükre.
Milyen pozitív változások történtek a pártban az elmúlt 1 év során, amelyeket saját sikerének tart?
A párt növelte külpolitikai súlyát, nem csupán az európai konzervatívoknál, de a szocialistáknál és a liberálisoknál is. Elismer bennünket a teljes magyarországi politikai paletta, a múlt év szeptemberében, amikor a megbékélési nyilatkozatunkat az asztalra tettük, három nap alatt ötpárti támogató nyilatkozat született az egyébként politikailag igencsak megosztott magyar parlamentben. A belpolitikában nőtt az önállóságunk, jobban igyekszünk odafigyelni a szociális kérdésekre is. Saját lábára állt ifjúsági szervezetünk, együttműködési nyilatkozatot írtunk alá velük. Beindult a párt tagjainak képzése, demokratikusabbá vált a párt.
Az alulról építkezés a demokrácia egyik fontos eleme. Miért nem kérte fel az MKP alapszervezeteit a sokat bírált programtézisek megvitatására? Létezik felkérési szándék?
Azt hiszem, ez félreértés. Nem csupán a párt szerveit, de az egész nyilvánosságot arra kértük, mondják el véleményüket. Mindenki meglátásait tisztelettel várjuk.
Meddig tűrik el, hogy a magyarság körében egyre nagyobb az apátia a párt iránt, amit legtöbbször a helyi „kiskirályoknak” köszönhetnek. Mindenki azt csinál, amit akar, csak hűséges párttag legyen?
A párt tagjainak száma növekedik, új alapszervezetek is alakultak. Bizonyára léteznek helyi problémák is, ám ezekről akkor tudok érdemben nyilatkozni, ha megnevezzük a helységeket vagy a párt funkcionáriusait. Senki nem csinálhat azt, amit akar, csupán annyit tehet, amennyit a játékszabályok, a tagság és a környezet megenged neki.
Mi a véleménye Petheő Attila MKP-s városi képviselő komáromi megnyilvánulásáról (márc 15.), amelyben nyíltan támadta az MKP-t? „Érdekképviseletünk nincs. Elszalasztott a magyar párt nyolc kormányon töltött évet, de ők jól jártak. A közösségért nem tettek, többségük ma is csak magát képviseli. Kimondhatjuk, az MKP politikusainak többsége elárulta választóit” – mondta. Igaza van? Ön szerint kizárják Petheőt a pártból?
Petheő Attila hibát követett el, nemzeti ünnepeink szépségével nem szabad ilyen otromba módon visszaélni. Az idézet badarságok halmaza, aki nem tud szónokolni, ne tegye. Nem biztos azonban, hogy a hibát elkövetett emberekkel úgy kell kommunikálnunk, hogy kizárjuk őket a pártból.
Mit szól ahhoz, hogy Petheő komáromi városi képviselőként a dunaszerdahelyi önkormányzat szóvivője is egyben?
Ezt a kérdést a dunaszerdahelyi önkormányzatnak kell kezelnie, a fenti kijelentések tükrében ez nem szerencsés együttállás.
A komáromi alapszervezet már 3 alkalommal határozatképtelen volt. Õn szerint miként kell orvosolnia az alapszervezetnek ezt a problémát?
Határozatképessé kell tenni a szervezetet. Magyarán: el kell menni a gyűlésre, s ha ezzel gond van, alkalmazni kell az alapszabályt.
Személyi kérdések
A funkcióhalmozás divatos dolog a pártban a képviselők közt és a párt szervezésében is. Peczár Károly például pártigazgató és az Ön asszisztense is egyben. Oriskó Norbert a párt honlapjának kezelője, Duray asszisztense és mindamellett a Szabad Újság főszerkesztő-helyettese, holott egy tavalyi interjújában Ön azt mondta, az Oriskóval való együttműködés kezdetén feltételül szabták, hogy megszűnik Duray Miklós asszisztense lenni. Valóban ilyen pótolhatatlan értékes emberekről van szó? Ön szerint lehet úgy valaki parlamenti képviselő, hogy mellette még más főállása van?
Nem kell összekuszálni fölöslegesen olyan dolgokat, amelyek bizonyos logika szerint működnek. Nem rejtem véka alá a véleményemet, hogy kifogásaim vannak némely képviselő tevékenységét illetően, s azt sem tartom helyénvalónak, hogy némely képviselő asszisztensének munkája vagy irodájának tevékenysége ködbe vész. A jövőben ezen változtatni kell. Képviselőtársaimat arra bátorítottam, hogy lehetőleg olyan asszisztenseket foglalkoztassanak, akik aktív és hasznos szereplői közéletünknek, illetve olyan helyen működtessék irodáikat, ahol ezzel közösségi tevékenységet támogatnak. Többen ezt nem így teszik, s ezzel a kérdéssel még foglalkozni fogunk a jövőben.
A párt alapszabálya előírja, hogy a pártban kell lennie egy pártigazgatónak, s a képviselőkről szóló törvény azt, hogy a képviselőnek asszisztense lehet. Mivel nekem rendelkezésemre áll a párt infrastruktúrája is, úgy döntöttem, hogy a fenti két lehetőséget egy személyre – Peczár Károlyra – sűrítem úgy, hogy pártbeli funkciójáért jóval kisebb fizetést kap, mint előde. Oriskó Norbert esetében is az ilyen összevont megoldást alkalmaztuk, védve ezzel a párt anyagi eszközeit. Ami a parlamenti képviselőket illeti, azon a nézeten vagyok, hogy a jövőben lehetőleg főállásban – s egyedüli állásban – végezzék munkájukat. Indokolt esetben kivételt lehet tenni, ám ezzel a kérdéssel jövőre még foglalkoznunk kell. Ne feledje kérem, én megörököltem egy rendszert, amelynek több eleme finomításra szorul. Szeretném ezt jövőre megtenni.
Mikor tűnnek el a párt vezetőségéből az elmúlt rendszer maradványai? Mikor lesz az MKP vezetésében legalább 3 darab új arc?
Nem tudom, kire gondol, amikor a párt vezetősége kapcsán az elmúlt rendszer maradványairól beszél. Az elnökség egyharmada új arc.
Támogatási rendszer
A kulturális minisztériumban olyanok is osztják a kisebbségeknek járó pénzeket, akik a Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN) adatai szerint ŠtB-ügynökök voltak. Például a Dunatáj főszerkesztője, Morovič Lajos megtalálható a nyilvánosságra hozott listán, ráadásul saját magának is megítélt támogatást. Ilyen esetekben nem kéne tiltakoznia az MKP-nak?
Nem tudom, hogy igaz-e az ön állítása, amennyiben igen, akkor szerintem sem helyénvaló a dolog. Azt kell azonban elsősorban megkérdezni, aki az illetőt ilyen posztra helyezte, s esetleg a civil szektor is hallathatná a hangját. A kérdésben megfogalmazott mechanizmus furcsa: tudomásomra jutott egy információ, beszólok az MKP-ba, hogy intézzék el. 89 előtt működtek így a dolgok.
Ifjúsági Csoport
Aláírta már az MKP azt a szerződést az Ifjúsági Csoporttal, amiről korábban szó volt? Ha igen, mit tartalmaz?
Március 29-én aláírtuk a megállapodást.
Jövőkép
A párt alapvetései után pár nappal megjelent Duray Mikós startégiai anyaga, amelyrõl azt állítják, hogy a stratégiai bizottság nem is hagyta jóvá. Mi a szerepe ennek az iratnak? Jó ötlet pár héten belül két eltérõ anyagot útnak indítani?
A pártnak nincsenek alapvetései, a párt programtéziseket hozott nyilvánosságra. Egyet, s nem két anyagot. Duray úr anyaga magánvélemény, a jelen pillanatban az ő publicisztikai tevékenységének része. A szándékról őt kellene megkérdezni, az MKP a párt programtéziseihez kéri a köz véleményét.
Lesz-e olyan program, amely elősegítené, hogy falvainkban a gyerekek egészen pici koruktól fogva angolul tanuljanak, illetve mikor jelenik meg az MKP politikájában a természet- és állatvédelem, amivel az MKP-s polgármesterek nagy része egyáltalán nem törődik?
A párt programtézisei egyértelmű válaszokat adnak ezekre a kérdésekre.
Mikor lesz az MKP-nak olyan gazdasági programja, amely nem közhelyeken alapul? Születik-e olyan program, amely miatt valóban érdemes lesz a pártra szavazni és nem csak a magyarságérzésre építkező, érzelmi dumák hangzanak el?
Független elemzők szerint a párt választási programja 2002-ben és 2006-ban is a legjobbak között volt. Mostani programtéziseink több mérvadó szakértő szerint figyelemre méltó anyag. Dolgozunk tehát, hogy meggyőzzük az embereket, dumálni pedig nem szokásunk.
(bumm.sk)
