Száz évvel ezelőtt, 1912. április 14-én történt a világ legismertebb hajókatasztrófája. A Titanic luxusgőzös elsüllyedése 1512 halálos áldozattal járt – köztük volt egy szlovák férfi is.
Michal Navrátil Szeredről (Galántai járás) származott, 22 évesen, 1902-ben Franciaországba költözött. Egy fodrászszalont nyitott, majd megházasodott az olasz származású Marcella Carettoval. Két gyermekük született, de a házasság felbomlott. A gyermekek az anyjuk gondozásában maradtak, Michalt ez nagyon megviselte, és ki akarta őket szöktetni Amerikába. A Nemzeti Emlékezet Intézete (UPN) adatai szerint Louis Hoffman álnéven három jegyet vásárolt a Titanicra, és fel is szálltak mind a luxusgőzsre. Az ütközés után sikerült elérnie, hogy két gyermeke helyet kapjon a mentőcsónakokban, ő viszont 32 évesen a hullámok között lelte halálát. Gyermekei visszatértek Franciaországba, az egyik 1953-ban halt meg, a másik pedig csaknem 90 évvel élte túl a katasztrófát, 2001-ben hunyt el.
Az Osztrák-Magyar Monarchiából származó áldozatok száma 41 volt. A 100 éves évfordulón a világ számos helyén konferenciákat, megemlékezéseket tartanak. Budapesten az Uránia, Toldi, Kino, Örökmozgó mozikban is, amelyekben a 19. Titanic Filmfesztivál keretében, 2012. április 13-21. között 40 egész estés filmet (köztük hat nemzetközi premier), hét dokumentumfilmet mutatnak be.
Eddig még soha, sehol ki nem állított tárgyakból nyílt kiállítás április 13-án Titanic100 címmel a Közlekedési Múzeumban. Az érdeklődők csaknem 130 eredeti tárgy és dokumentum segítségével idézhetik fel a világ leghíresebb hajójának építését, első és egyben utolsó transzatlanti útját, a katasztrófát és a mentést. A kiállítótérben a Titanic sétafedélzetének egy részlete elevenedik meg a Stern Stúdió és a Mid Atlantic Films jóvoltából, amelyek a Magyarországon forgatott Titanic című televíziós sorozat díszleteit és kellékeit kölcsönözték a kiállításhoz. Az így kialakított fedélzeten kapott helyet a gőzhajón is használt mentőcsónak másolata. A Titanic100 kiállítás július közepéig tekinthető meg a Közlekedési Múzeumban.
*
A száz éve, első útján elsüllyedt Titanic 3800 méteres mélységben, nagy területen szétszóródott roncsmezője egyben a világ legnagyobb tengeri temetője is. A fedélzeten tartózkodók és a halottak pontos számáról a mai napig valamelyest eltérő becslések vannak forgalomban, de az általánosan elfogatott adat szerint minden idők lehírhedtebb hajókatasztrófájában a 2225 utas és tengerész közül 1512-en vesztek oda.
A pillanat, amikor a tengerhajózás egyetemes történetének addig megépített legnagyobb hajója 1912. április 15-ére virradóra, Újfundland partjaitól 600 kilométerre nekirohant egy hatalmas jéghegynek, egyben a Titanicon utazók több mint a felének a halálos ítéletét is jelentette.
A polgári tengerhajózás korabeli biztonsági előírásai ugyanis nem kötelezték az üzemeltetőket annyi mentőcsónak felszerelésére, amennyi a fedélzeten tartózkodók mindegyikének megmentésére elégséges lett volna. A Titanicon 64 mentőhajót lehetett volna elhelyezni, ám a White Star Line társaság, a 270 méteres, 52 ezer tonnás óriás tulajdonosa csak hússzal látta el csillogó új hajóját.
Mivel egy-egy mentőhajóban hatvanan fértek el, ez azt jelentette, hogy még tökéletesen megszervezett evakuálás esetén is legfeljebb 1200-an menekülhettek volna meg.
A süllyedő Titanicon azonban először az utasok – és a személyzet – hitetlenkedése, majd a valóság felismerését követő kapkodás miatt a kiürítés korántsem sikerül tökéletesre. A tengerre bocsátott első mentőhajóban mindössze 28-an ültek, vagyis a kapacitásnak nem egészen a fele volt kihasználva, és ez sok további mentőcsónak esetében is így volt.
Az eredmény: 1512 halott és 713 túlélő. Az utasok közül 820-an haltak meg és 497-en élték túl a világtörténelem addigi legsúlyosabb tengeri katasztrófáját. A személyzet tagjai közül a White Star korabeli adatai szerint 692-en követték a hullámsírba a Titanicot – köztük Edward J. Smith kapitány, aki a parancsnoki hídon halt meg -, és 216-an maradtak életben.
