Mára hagyománnyá vált, hogy január első heteiben emlékeznek meg az ipolyviskiek a második világégés során a faluból Csehországba deportált lakosokról. Az 1947. január 12-én megindított deportálás során a kutatások alapján 114 ipolyviskit toloncoltak ki szülőfalujukból. A január 22-ei megemlékezésen e lakosok előtt róttak le tiszteletüket az ipolyviskiek.
A Lormusz János esperesplébános által celebrált szentmisét a meghalt és még élő deportáltakért ajánlották fel. Az atya prédikációjában kitért a második világégést követően a családját ért sanyarú történésekre is.
Szentmise Lormusz János esperesplébános celebrálásában (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A szentmisét követően a 2019-ben felújított és felszentelt Nepomuki Szent János-szobornál folytatódott a megemlékezés.
A kitelepítettek olyan sebeket szereztek, amelyeket több generáción át sem tudtak kiheverni”
– kezdte ünnepi beszédét Antal–Nyustin Ágnes, Ipolyvisk polgármestere.
Mint hozzátette: az erőszakos kitelepítésekről és deportálásokról a mai napig kevés szó esik. Sőt, volt olyan idő, nem is olyan régen, amikor a teljes elhallgattatásba burkolóztak a magyar közösségeink.
Antal–Nyustin Ágnes (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
„Féltek, hiszen beléjük nevelték a félelmet, erről nem lehetett beszélni, nemhogy megemlékezni! Mert akkor esetleg velük is megtörténhet az, ami másokkal, a rokonokkal, szomszédokkal, barátokkal megtörtént. Ma már más világ, már nem kell annyira félni a közembernek a kimondott gondolatai miatt, és mi mégis sokszor hallgatunk. Itt, Ipolyvisken valószínűleg nem kell világmegváltás, nem kell hangosan kiabálni és az asztalt verni, csak okulni és csendben, tiszteletteljesen fejet hajtani, emlékezni” – szögezte le a polgármester.
Megemlékezésünkkel talán sikerül emlékeztetni az illetékeseket, ha ugyan közvetve is, hogy valamiről elfeledkeztek – jegyezte meg.
Baka Anita (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Mint elhangzott: „az esemény múlt idejű, többé nem tudjuk megváltoztatni. A hozzá kötődő fájdalom azonban megszüntethető, nem szükségszerű, hogy a jövőben is megmaradjon.
Mi már tudjuk, mi történt, mert bátor emberek felkutatták, megszólaltatták a rettegőket, így miénk a felelősség. Nem kell sok mindent tenni, csak emlékezni. Neveiket legalább évente egyszer imánkba foglalni – zárta gondolatait Antal–Nyustin Ágnes.
A koszorúzás pillanatai (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Baka Anita történész röviden felvázolta az 1946/47-es hontalanság időszakának meghatározó eseményeit. Mint elmondta: 114 ipolyviski lakos része volt annak a több mint 41 ezer emberből álló tömegnek, akiket kényszermunkára hurcoltak a csehországi területekre. Ipolyviskről az első deportálásra 1947. január 12-én került sor.
A kijelölt lakosokat Tompára szállították, ahonnan vonattal indultak tovább. A cél Nepomuk városa és a környékbeli falvak, tanyák voltak.
2019-ben újították fel a szobrot (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
„A nepomuki vasútállomásra érve szó szerint rabszolgapiac fogadta az érkezőket. Cseh gazdák válogattak közülük, keresve a földjükre legmegfelelőbb munkaerőt. A beszámolókból kiderült, hogy kinek szerencsésebben, kinek szerencsétlenebbül alakult a sorsa. Sokan kísérelték meg a hazaszökést. Amikor a politika változni látszott és leállították a deportálásokat, a kint lévők hazajöhettek, de sokszor már nem volt hová. Otthonaikban mások, idegen emberek éltek. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, amíg az embertelenség után újra emberi módon folytatódhatott az életük” – fogalmazott a Nepomuki Szent János-szobor tövében Baka Anita.
„Az érintettek évről évre kevesebben állnak itt. Nekünk, emlékezőknek pedig évről évre egyre többen kell tiszteletünket tenni. A mi feladatunk emlékezni és emlékeztetni!”
– szólt végezetül üzenetként.
Befejezésül felolvasták a kutatások alapján feljegyzett 114 ipolyviski személy nevét. Emlékükre és tiszteletükre helyezték el a szobor talapzatára a koszorúkat, illetve gyújtottak mécsest.
Emléktábla a szobor talapzatánál (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Mint arról beszámoltunk, Ipolyvisken 2019-ben újították fel a főút tövében található Nepomuki Szent János-szobrot, melyet Orosch János nagyszombati érsek szentelt fel. A felújított szobor ekkor egészült ki az 1946/47-es években deportáltak emléktáblájával.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
