Hosszú és szinte lehetetlen volna tételesen felsorolni, hogy az említett három ország az orosz–ukrán háború kitörése óta hányféle módon és mi mindennel segítette Ukrajnát. S elmondhatjuk, a hála sem maradt el, az ukrán vezetés köszönetképpen azt tervezi, hogy beperli a három országot, amiért azok most nem hajlandók feloldani az ukrán mezőgazdasági termékekre vonatkozó tilalmat.
Mint ismeretes, májusban az Európai Unió engedélyezte öt tagországnak – Bulgáriának, Magyarországnak, Lengyelországnak, Romániának és Szlovákiának –, hogy a helyi gazdák védelmében megtiltsa az ukrajnai búza, kukorica, repce és napraforgó importját.
Ezzel szemben most a brüsszeli testület arra a következtetésre jutott, hogy a május óta bevezetett intézkedéseknek köszönhetően az Ukrajnával határos öt tagállamban úgymond „megszűntek a piaci torzulások”. Így az Európai Bizottság nem hosszabbítja meg az ukrán gabonára vonatkozó behozatali tilalmat.
Erre válaszként – Bulgária kivételével – Szlovákia egyszerűen meghosszabbította az EU korábbi, négy gabonafajtára vonatkozó tilalmát, Lengyelország a hétvégén újabb tilalmat rendelt el az ukrán lisztre és takarmányra, Magyarország pedig 25 további terméket tilt be, köztük a húst is.
A három közép-európai ország által bevezetett tilalmak indokolt célja, hogy megvédjék gazdáikat a gabonafélék Ukrajnából történő exportjának megugrásától, miután Oroszország blokád alá vette a fekete-tengeri ukrán kikötőket. Lengyelországban a kormánypárt különösen nagy hangsúlyt fektet a gazdák érdekeinek védelmére, mivel az október 15-én esedékes parlamenti választásokon remélt sikerei nagyban függnek a vidéki támogatói bázistól, amelyet ellehetetlenít az ukrán mezőgazdasági export növekedése.
Nos, miután a szelektív amnézia népbetegség az ukrán vezetés körében, nem is maradt el az ukrán kirohanás, ezúttal nem Zelenszkij, hanem Tarasz Kajka, Ukrajna kereskedelmi képviselője részéről érkezett, aki rögvest kijelentette, Kijev be fogja perelni Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát.
S hogy a kútmérgező taktika még jobban érvényesüljön, annak a véleményének adott hangot, hogy Lengyelország, Magyarország és Szlovákia „nyílt dacolása Brüsszellel szemben nem csupán az EU belső ügye“, hanem felveti azt, amit „a legnagyobb rendszerszintű aggodalomnak” nevezett: vajon bízhatnak-e a nemzetközi kereskedelmi partnerek abban, hogy Brüsszel az EU nevében beszél…
Egyébként Kijev a „megrendült bizalom“ jegyében azt tervezi, hogy a Kereskedelmi Világszervezetnél perli be az országokat, nem az EU-val kötött saját kereskedelmi megállapodáson keresztül.
Nos elég is ebből a rendszerszintű aggódásból, amiről az említett országoknak inkább Ukrajna rendszerszintű hálátlansága juthat eszébe. Ez Magyarország számára már nem újdonság, s az utóbbi időben Lengyelország is tapasztalhatta csalhatatlan jeleit, talán Szlovákiát érheti némileg meglepetésként, bár gondolom, az „Örök Időkre Ukrajnával“ szlovákiai kórus inkább zokszó nélkül lenyeli, sőt, megkockáztatom, hogy ha nem választások elé néznénk, inkább a szlovákiai gazdákkal nyeletné le a békát.
(NZS/Felvidék.ma)