Május utolsó vasárnapján a Hőseinkre emlékezünk. Ebből az alkalomból, ezúttal egy héttel korábban, tehát Pünkösdvasárnap, május 19-én Rajkán tartottak megemlékezést.
Azért került az időpont egy héttel korábbra, mert aznap volt a bérmálás is, s ezt a két eseményt általában ha lehet, egy napra hozzák.
A Hősök napja eredetét az 1917. évi VIII. törvényre vezethetjük vissza. Itt mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni.
Ezt követte az 1924. évi XIV. törvény, mely a hősök emlékünnepének megrendezését hét pontban szabályozta. A honvédség számára ez az 1925. május 1-jén kiadott, 2519.sz. körrendeletben jelent meg. Egy másik, az 1942. április 25-én kelt körrendelet kimondja, hogy 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért és emléküket ugyanolyan kegyelettel és tisztelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét.
10 órakor volt a katolikus szentmise, kivételesen, mert előtte volt 8-tól Dunakilitin a bérmálás, amelynek szentségét a bezenyei születésű Dr.Smatovich János professzor, győri székesegyházi kanonok szolgáltatta ki. Majd délután 2-től evangélikus istentisztelet a helyi evangélikus templomban, melyet Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkész-esperes és egy másik környékbeli lelkész úr tartott magyar illetve német nyelven. Hagyomány ugyanis, hogy a faluból kitelepített német családok, melynek száma 39 volt, még élő tagjai, de inkább már leszármazottai évente egyszer, ebből az alkalomból ellátogatnak Rajkára.
Az istentisztelet után emlékbeszédre és koszorúzásra került sor a templom bejáratánál lévő emléktáblánál, mely a Rajkáról kitelepítettekre hívja fel a figyelmet. Majd német nyelven szavalat a helyi Békefi Ernő Általános Iskola tanulójától Heimat címmel illetve egy másik magyar vers. Ezután minden résztvevőt meghívott Kiss Vince polgármester úr a Szabadság térre a Polgármesteri Hivatal elé, ahol folytatódott az emlékezéssorozat fél négytől, mely a Himnusz eléneklésével vette kezdetét.
A Hősök napi emlékezés fő szónoka, Székely Zoltán emlékeztetett arra, hogy talán az első, valóban papírformában lejegyzett, megörökített, nemcsak szájhagyomány útján terjedt dicső győzelmet az ókori görögöknél jegyezték le, amikor diadalt arattak a spártaiak fölött. Ez egy ókori sírvers-epigramma a Thermopülai-nál elesett spártai katonák emlékére, melyet az igazgató úr idézett:”Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” Ezzel kapcsolatban Székely úr említette, mennyi-mennyi győzedelmet vittünk végbe, mi magyarok a történelem során. Továbbá, hogy nekünk nem csak az elesett hős katonáinkra kell emlékeznünk, de ennek kapcsán eszünkbe kell jusson a II.világháború után bennünket, felvidéki magyarokat sújtó kényszerkitelepítés is lakosságcsere álnév alatt meghatározva.
1945 után aztán május utolsó vasárnapjára jelölték ki a gyermeknapot, hogy ez feledésbe merítse a hősök napjára való emlékezést. Ám azért ez hál Istennek nem sikerült, hiszen a 2001-évi LXIII.országgyűlési törvényrendelet újra nemzeti emlékünneppé nyilvánította a Hősök napját, és május utolsó vasárnapjára jelölte ki-hallhattuk ezt is többek között – emlékező jelenlévők – Székely Zoltántól, a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatójától, az emlékünnepség rajkai fő szónokától.
Az emlékező beszéd után következett a koszorúzás, melyben részt vett többek közt Schnobl József gútori polgármester úr is, hiszen tudvalévő, hogy a Rajkára a gútori lakosok csaknem 40%-a lett kitelepítve. Elhangzottak közben szavalatok, többek közt Wass Albert Hontalan vagyok című verse, továbbá egy Tűz Tamás költemény. Az emlékező délután a Szózat eléneklésével zárult, melyet zongorán kísértek a helybeli zeneiskola tanárnője és diákjai.
4-től 5-ig a Mosonszentmiklósi Fúvószenekar koncertje volt hallható ugyancsak a Szabadság téren, sajnos kis számú közönség előtt, de ez volt elmondható az ezt megelőző Hősök napi megemlékezésről is, hogy nagy volt az érdektelenség.
Egyébként búcsú is volt aznap, vasárnap, így a főutcán egész napos vásár és vidámpark várta az arra járókat. Azért itt nagyobb volt az érdeklődés, ehhez hozzáfűzendő, hogy sajnos általában a mai embereket, fiatalokat főleg jobban érdekli inkább a szórakozás, mulatozás, ami természetesen nem baj, de emellett nem szabadna megfeledkezni a múltunkról sem, s kellő tisztelettel fejet hajtani a háborúkba, csatákban elesett hőseink előtt. Mi megtettük a tőlünk telhetőt, képviseltük Pozsonyligetfalut részvételünkkel, s örömmel tölt el, hogy így is növelhettük a résztvevő közönség számát.
Zili Kristóf, Felvidék.ma