Június utolsó és július első két napján több mint hatvanan vettünk részt Strasbourgban az Európai Parlament látogatói programján Bauer Edit képviselő-asszony jóvoltából. Az emeletes autóbuszunk Érsekújvárból Komáromot, Nagymegyert, Dunaszerdahelyt, Somorját és Pozsonyt érintve lépte át az osztrák határt Horvátjárfalunál, 11 óra tájában, majd keresztülvágva Ausztrián, Németországba fél napnyi buszozás után, vagyis este 10-re érkeztünk meg szálláshelyünkre, Offenburgba, a Hotel Mercure-ba, ahol kétéjszakát töltöttünk. Első este a szobabeosztás után mindenki kapott még egy ajándékcsomagot hasznos dolgokkal egy, az Európai Uniót jelképező táskában.
Másnap kipihenve az előző napi hosszú út fáradalmait a kiadós reggeli után Haut Koenigsbourg vára felé vettük az irányt, amely már a francia oldalon fekszik (közel a francia-német határhoz), de Offenburgtól csak olyan másfél órányi buszútra. Itt, a Hohenstaufenek várkastélyában, miután szerpentines úton elértük, másfél-két órát töltöttünk el. Nem volt ugyan idegenvezetés a várban, de volt előre kinyomtatott programunk, melyben megtalálható volt a leírás is a várról. A várlátogatás után Obernai-be utaztunk, maradva még a francia oldalon, ahol először a „LaHalle Aux Blés” vendéglőben fogyasztottuk el ebédünket. Itt csatlakozott hozzánk Bauer Edit a képviselő-asszony is. A háromfogásos ebéd után szabad városnézésen vettünk részt egyénileg avagy csoportokban, majd a nap harmadik pontjaként Strasbourgba mentünk. Itt megtekintettük a városközpontot, amely sok látnivalóval rendelkezik, fölmentünk a Notre Dame-székesegyházának tornyába, ahonnan remek kilátás nyílott a városra, többek közt az Európai Parlament épületeire. Ezután véletlenül összefutottam lejövet a toronyból Mészáros Alajos képviselő úr fiával, Dávid Szilárddal, aki elmondta, hogy éppen itt nyaralnak ők is, s meglepő volt mindkettőnk számára, hogy itt Strasbourgban is találkoztunk Pozsony után két nappal.
Bolyongva a város utcáin, már a városmagtól kicsit távolabbi utcasarkon egy, a kutyáját sétáltató, hozzá magyarul szóló hölgyre lettem figyelmes. Nyomban (nagy csodálkozásomban és örömömben) leszólítottam, s rögtön beszédbe elegyedtünk. Elmondta többek közt, hogy Temerinből, Délvidékről származik, s hogy édesapja honvéd volt az első világháborúban, és férjével itt, Strasburgban él már 1962 óta.
hirtelen alig tudott mit beleírni, ellenben mindent annál jobban, hibátlanul írt, mint ahogy a beszédjén sem volt semmi észrevehető eltérés a miénktől. Nem úgy egy hölgyétől, aki szintén arra sétált, odaköszönt nekünk, mi – Marika nénivel – próbáltunk volna vele is beszédbe elegyedni, de ő csak annyit mondott nevetve, hogy ő itt él s tud magyarul, aztán mintha ott sem lett volna, továbbállt.
Marika nénitől kikérdeztem, hogy találkozgatnak-e időnként az itt élő magyarok, van-e klubjuk, vagy miséik. Ezt nem nagyon tudta, de mondta, hogy az utcájában, s a környékbeli utcákban is ismer több magyar családot, akikkel tartja a kapcsolatot. Ez egy különös élmény volt számomra, találkozni az egykor nagyon nagy sztárénekessel, Zámbó Jimmyvel is rokonságban álló hölggyel. Gyorsan visszasiettem, kicsit el is tévedtem, de megörültem, hogy ráakadtam 3 csoporttársamra, akikkel együtt közösen visszasiettünk a bazilika elé.
Hajóutunk során Strasburg festői szépségű részeit tekintettük meg az Ill folyó mindkét partján, amely körülveszi a városközpontot. A nagyjából 45 perces sétahajózás különlegessége volt, hogy két alkalommal kerültünk zsilipkapuba, amely 1,8 m-rel először feljebb, majd egy következő helyen lejjebb emelt minket 2-3 perc leforgása alatt.
Sajnos, Sógor képviselő úrnak hamarosan ott kellett hagynia bennünket, így aztán mi is rövidesen elhagytuk a termet, s átmentünk az Európai Parlament balkonjára, ahol a látogató csoportokat fogadják. Itt pedig már élőben tanúi voltunk a Tavares-vitának, annak, hogy mennyire nincs demokrácia az EP-ben, ott, ahol éppen számon kérik Magyarországtól ennek hiányát. De a vádak mellett voltak védők is, Orbán Viktor miniszterelnök elmondott egy kemény védőbeszédet a baloldali, liberális, MSZP-s európai parlamenti képviselők felől is hazájuk ellen szóló támadások ellen, s nagyon szép gesztus volt az egyik lengyel képviselő részéről, hogy ezek hallatán spontánul bocsánatot kért Magyarországtól a lengyel-magyar barátság jegyében. Mi pedig végül Orbán Viktor felszólalását megtapsoltuk, bár állítólag nem lett volna szabad, de úgy éreztük néhányan, hogy ez itt mégis helyén való. Így aztán vegyes élményekkel, mármint értve ez alatt a parlamentben elhangzottakat, s a várható következő nap történéseit, indultunk hazafelé kora este 6 órakor, Pozsonyba. Köszönet a szervezőknek ezért a három napért, sok-sok élményben gazdagodtunk, s sokkal másabb így hallani az EP-ben zajló történésekről azok után, hogy az ember személyesen is járt ott.
(A kép kattintással nagítható.)
Zilizi Kristóf/Felvidék.ma
