A Szepesség északkeleti részén a város felett 711 méter magas mészkősziklán emelkedik a magasba Ólubló vára. Több évszázados múltja összefonódik a magyar és lengyel királyság történelmével, jeles magyar személyek életével.
A vár a 13. és 14. század fordulóján épült a Magyarország északi határ menti várrendszerének részeként. Az ősi magyar-lengyel határ őrzése mellett a Poprád folyó völgyén áthaladó Lengyelországba vezető jeles kereskedelmi útvonal védelmét is ellátta. A várat, mint a király egyik székhelyét 1311-ben említik először.
A vár történelmében jeles év volt 1412, amikor is itt találkozott egymással Luxemburg Zsigmond magyar király és II. Ulászló (Vladislav) lengyel uralkodó. Itt döntöttek a szepesi városok elzálogosításáról.
A vár is a lengyel királyok zálogává vált és a lengyel polgármesterek, a zálogba kapott szepesi városok igazgatásával megbízott személyek székhelye lett. Ez időben élte virágkorát a létesítmény.
A vár legrégibb része a főtorony és a gótikus palota. 1553-ban a vár teljesen kiégett. Újjáépítették, egy új, reneszánsz stílusú palotát építettek fel a gótikus palota mellett. Majd 1642-ben egy barokk stílusú palotával és 1647-ben egy kápolnával bővült a vár. 1655-1661 között itt rejtegették a svédek elől a lengyel koronázási ékszereket.
A vár történelmében hanyatlást hozott a szepesi városok Magyarországhoz való visszakerülése 1772-ben. A lengyel zálog megszűnésével a város elveszítette kivételes helyzetét, a hivatalnokok és a nemesek eltávoztak. Ólubló és a vár csupán a szélesebb környék központja maradt.
1768-ban falai között raboskodott Benyovszky Móric, akinek sikerült innen megszöknie. A vár utolsó tulajdonosa a Zamoyski család volt, egészen 1945-ig volt a birtokukban. 1966-ban Andrej Čepiššák közreműködésével múzeumot hoztak létre a várban, és megkezdődött a romos erőd fokozatos felújítása. A felújításnak köszönhetően a vár teljes területe bejárhatóvá vált, beleértve a legnagyobb épületet, a reneszánsz palotát is.
Napjainkban az állandó tárlat emléket állít a vár nem mindennapi történetének. A kápolnában például láthatjuk a lengyel koronázási ékszerek másolatait. Ugyancsak felidézik a királyok találkozását, ahogyan a legutolsó tulajdonosok életébe is betekinthetünk az egyes termekben.
Forrás: drivemagazine.sk; pieniny.sk
A szerző felvételei.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
