Május 20-án került sor a műemlékek képes enciklopédiájának ősbemutatójára a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kiállítótermében. Orosz Örs a Sine Metu elnöke, valamint csapata kellett ahhoz, hogy ez az enciklopédia létrejöjjön magyar nyelven.
A kötet ezer oldalon mutatja be a 25 régió fotóit, amelyek között több mint 5.000 eredeti fotó, 28 történelmi város részletes ismertetője valamint 17.500 műemléket láthatunk részletes leírásban.
A könyvről Orosz Örssel, Nyitra megye Kulturális és idegenforgalmi bizottságának elnökével, a Sine Metu Egyesület elnökével beszélgettünk:
Miért tartotta fontosnak az egyesület az enciklopédia kiadását?
Fontosnak, mert rájöttünk, hogy nincs ilyen kiadvány. Egyszerűen vannak mindenféle egyhasználatos, gyors lejáratú, gyakorlatias útikönyvek. Egy időtálló, átfogó leírás kellett, amiből esetleg további kiadványok, önkormányzatok, községek, újságírók tudnak meríteni, amikor egy adott településről, vagy egy adott helyről írnak. Az utolsó komoly útikönyv Szlovákiáról, Szombathy Viktor tollából jelent meg a ’60-as években, és aztán sok újrakiadást megélt, az igaz, de nem volt azóta frissítve, úgyhogy ez volt az egyik motiváció.
A másik meg, hogy ha már az egyesületünk egy értékmentő egyesület, akkor fontos, hogy ismerjük Felvidék kincseit, tehát ha műemlékekről, műemlékvédelemről beszélünk, akkor fontos látni, hogy mik is az ország műemlékei, és ez a könyv a teljesség igényével bemutatja ezt.
A kiadáson kívül milyen más szerepet vállalt a könyv megjelenésében?
Az egyesület elnökeként fölvetettem ezt az ötletet, és aztán elosztottuk a szerepköröket, a feladatköröket a kollégák között, Nászali Gábor volt a projekt vezetője, és Szeder László kollégánk, akivel most már 15 éve dolgozunk együtt. Ő a szakfordítója ennek az anyagnak. A szponzorok keresése, a terjesztés megszervezése, ehhez a partnerek megtalálása és az egyeztetés ezek a menedzseri feladatkörök, amiket elláttam a projekt során.
A magyar történelmi gyökereink hogyan jelennek meg a könyvben?
A könyv eleve elég jól volt megírva, tehát ezért is vetődött fel, hogy érdemes lefordítani magyar nyelvre. Kiegészítettük olyan kulturális vonatkozásokkal, amik nem feltétlenül a műemlékvédelemhez tartoznak, de egy útikönyvből nem hiányozhatnak. Tehát nem volt eléggé kidomborítva Rákóczi Kassánál, vagy Szenczi Molnár, vagy Komárom neves személyiségei. Ott, ahol úgy éreztük, hogy a magyar olvasónak még többet kell tudnia, ezt megtettük.
Ön szerint mi a legkiemelkedőbb értéke a kiadványnak?
A legkiemelkedőbb értéke az, hogy a geográfiai technológiát nagy igényességgel és nagy alapossággal használtuk. Tehát az utolsó patak neve is magyar nevezéktan szerint teljesen jelenik meg, úgy, ahogy az utolsó hivatalos neveket használták 1918 előtt.
A könyvben megjelenő 17 500 műemlék közül önnek melyik a kedvence, melyikhez kötődik leginkább?
Nyilván fel sem lehet sorolni, hogy mik a kedvenceim. Nagyon sok értékes épület van különféle kategóriákból, más egy ipartörténeti emlék, máshogy tetszik a jókai vízimalom, ami egyedülálló az országban, vagy mondjuk a pécsújfalusi Pécsi kastély két teljesen különböző zsáner, de a leginkább azokhoz kötődöm, amelyekkel magam is foglalkoztam, vagy aminek a felújításában részt vettem, illetve vezettem azt. Ezért említeném a gombaszögi Andrássy kúriát, a gombaszögi pálos kolostorromot, az ipolysági kolostort, esetleg a jászói premontrei apátságot, amely abban a községben található, ahol a nagyszüleim laktak, ahonnan édesapám származott.
Kinek ajánlja a kiadvány megvásárlását?
Én minden történelemkedvelő, utazni vágyó kultúrturistának ajánlom, de azoknak is, akik esetleg már egészségügyi vagy személyes okok miatt nagy utakra nem vállalkozhatnak, hogy egy kicsit a tájakat, az épületeket, az értékeket a könyv által az otthonukba csempészhetik a könyvespolcra. Úgyhogy én minden érdeklődőnek ajánlom szeretettel.
A könyvet a Családi könyvklubban lehet megvásárolni.
(LB)