Szilvásváradon minden évben megemlékeznek a Kárpátok Őre tiszteletére, 2002-ben állított szobornál, ami az 1915-ben Kolozsváron felavatott Kárpátok Őre szobor pontos másolata.
A szobor a honfoglalás után a Kárpátok hágóinak védelmére rendelt őröknek állít emléket. A szobor kolozsvári eredetijét 1918 után az új hatalom megsemmisítette. Csikcsomortányban ebben az évben a 907-ben Árpád Fejedelem által vívott győztes pozsonyi csata emléknapján felállították a Kárpátok Őre újabb emlékhelyét. Az ez évi szilvásváradi ünnepséget szeptember 14-én tartották a szoborállító Kocsis László kezdeményezésére.
Kárpátok Őre szilvásváradi szobránál Duray Miklós a következő gondolatokkal emlékezett:
Amióta hazavesztés kórban szenvedünk, fogékonyabbak vagyunk a nemzetbetegségre is.
Ebben a ragályos bajban közülünk sokan elmúlnak, szertevesznek, vagy az anyag megmaradásának elve szerint máshol, más alakban tűnnek fel. Ez az átlényegülés főleg azokra jellemző, akikben nem lakozik elegendő lelki és szellemi ellenanyag.
A kórnak van ellenszere, ami csak akkor hatásos, ha idejekorán adjuk be. A legjobb, ha már a fogantatás előtt benne találtatik a majdani szülőkben. Később, a közösségi összefogással szervezett védőháló valamelyest segíthet, mint járványok idején a védőoltás – cseppenként adagolhatják vissza a vérbe a védelmet nyújtó hatóanyagot. Ha ez idejekorán megtörténik, még a tömeges élve temetések előtti időben, talán hatásos is lehet. A kórra az a jellemző, hogy akin elhatalmasodik, nem tudatosítja, mert a lelken és a szellemen át hat, fájdalommentesen.
*
Vörösmarty számkivetettje (hontalanja) 1835 tájékán hittel mondta, a haza bennünk lakozik, mert számára egyértelmű volt, hogy a haza nem azonos a fölötte ítélkező hatalommal, hiszen az csak emberből való. A Beregszászon 1957-ben született Horváth Sándor kortársunk azonban anyagias, pénzuralmú világunkban arra döbbentett rá bennünket, hogy a „haza te magad vagy” – a haza is emberből van. Te, én, a gondolatom, szellemem, akaratom, hitem, cselekedetem a haza – így, nem csupán Vörösmarty hősének adott igazat, hanem pontosította, sőt felülírta őt.
Mégis hajlamosak vagyunk a hazát anyagiasítani, tapinthatóvá tenni, sőt közjogilag is értelmezni. Ebben sincs semmi meglepő vagy kivetendő, inkább természetesnek tekinthető, mert az ember – hitünkkel ellentétben – anyagelvűen korlátolt és nem elvont lény, ezért a körülhatárolható térben, a mérhető időben és a birtokolhatóság valamint a cserearányok függvényében szeret gondolkodni és fogyasztani. Emiatt akarja látni, szemmel tartani és mérhetővé tenni a hazát, és nemcsak érezni, sőt hasznát is szeretné venni. Persze, ami látható az el is veszthető vagy elveszíthető, elvehető, elorozható, ellopható, szétverhető, elárulható, eladható.
Nem kívánok tovább elmélkedni a hazáról, a hozzá kapcsolódó értékekről, noha a Kárpátok Őrének (őreinek) emléke előtt ez sem lenne elvetendő kísérlet.
A Kárpátok Őre, egy újkori, sőt újromantikus jelkép, ugyanakkor egyértelmű visszautálás a nagyon korai időkre. Számomra ez a gyökérirányú jelentése a fontos. Abba az időbe utal vissza bennünket, amikor még nem ismertük a haza szavunkat, sem a fogalom bonyolultságát, csak a tartalmával voltunk tisztában – a haza az, ahol otthon vagyunk, ahol védve vagyunk, ahol nem fenyeget veszély, ahol féltünk valakit és minket is féltenek. A nemzetfogalom gyökérzetével azonban már akkor is tisztában voltunk, hiszen a nemzetség volt a Kárpát-haza létrejöttekor, sőt már több ezer évvel előtte is társadalmi szerkezetünk alapja.
Akkoron, a „kitudjamikorban” feltételezhetően nem voltak nemzet-betegségérzeteink. Mondhatom ezt én, kitudja-milyen-származékként ugyanolyan hitelességgel, mint ahogy Habsburg Ottó néhányszor, tudatos szótévesztéssel mondta: „amikor bejöttünk Vereckén…”. Tisztelet érte Neki, mert azonosult azokkal, akiket elődei meg akartak semmisíteni.
*
Lehet, hogy nem tudatosítjuk, de a Kárpát-haza egy koraközépkori valóság. Eredendően nem Magyarországot jelenti, hanem a végső letelepedés területét, azt a területet ahol eleink, rokonaink is éltek, már az utolsó bevonuláskor is. A Kárpát-haza esetenként többes jelentést is hordoz. Többet jelent, mint a történelmi Magyarországot és annak állami területét, még ha a kettő a mi lelkünkben, a magyarok lelkében majdnem azonos és egyes korszakok történelmi-földrajzi térképén ugyanazt jelentette.
A Kárpát-medence, amiben megtestesül a Kárpát-haza, maga a természettudományi misztikum. Tisztes foglakozásom és szakmai elkötelezettségem szerint geológus vagyok, csak áttévelyedtem a politika és a társadalomismeretek területére, de soha sem fordultam szembe tanult szakmámmal és hitem szerinti hivatásommal. Számomra a Kárpát-medence ennek okán is szerves egység. Földrajzi, vízrajzi, hegyrajzi, emberrajzi és nemzetrajzi egység. Akár maga a földgolyónk. Sőt attól is egységesebb, mert zártabb, szervesebb és kiegyensúlyozottabb területet jelent – emiatt érzékenyebb rendszer, a benne élők fokozottabb közösségi figyelmét igényli.
Távolodjunk el egy szemvillanásnyi időre Bolygónktól, de ne túl messze, csak lássuk kékes valószínűtlenségét, életszerűségét, ezért idegenségét a többi élettelen égitesttel szemben – még ha azokkal egyetemben is mozog. Figyeljük a rajta kígyózó hegyrajzi szerkezeteket, domborzati vonulatokat. A földrészek egyértelműek, a nagy hegyláncok rajzolata ugyancsak látható, majdnem tapintható.
Mindezen kívül mi jelenik meg sajátosan a világtengerekben úszó nagy szigetek kivételével?
Élményszerűen elsősorban a Kárpát-medence.
Ugyanígy rajzolódik szemünk elé a medence területe a műbolygókról készített hőmérsékleti térképeken is – ennek a többitől világosabb foltnak a körvonalán ott sejthető a Kárpátok egész vonulata a Morva Kaputól a Vaskapuig, a Száva folyásvonala és a medence felé leejtő alpi lankák a 907-es pozsonyi csata után kiterjesztett gyepű nyugati pereméig. Hát nem káprázatos? A hőtérkép foltjának körvonala követi azokat a történelmi, szellemi és földszerkezeti vonalakat, amik természetileg csodássá és emberszerűvé teszik ezt a térséget. Ebben a fizikai törvényszerűségek szerint keletkezett alakulatban, ami az afrikai pajzs északra nyomulása nélkül nem jöhetett volna létre az egyedülálló, hogy nem csupán megismételhetetlen, hanem páratlan is. Nem csupán a hegyképző erő sejlik fel a látványban, hanem a történelemalkotó, a nemzetteremtő és az egymásrautaltság parancsát író adottsága is.
*
Lépjünk ki azonban egy pillanatra a Kárpát-haza térségének bűvöletéből.
A NASA egyik kutatója James Lovelock az 1970-es években közreadott cikkeiben nem kevesebbet állított, mint, hogy a Földünk élővilága, levegője, vizei és maga az „élettelen” földje egy összefüggő szabályozási, vezérlési és adattovábbítási (kibernetikai) rendszer, ami képes fenntartani saját létezésének feltételeit – tehát zárt és szerves rendszer. Ezt akkor Gaia-elméletnek nevezték el (Gaia=Földanya). Ma már biztosan tudjuk: ha a földünk növényzetének (fotoszintézisre alkalmas zöldanyagának) tömege a kritikus mennyiség alá csökkenne, elfogyna az élethez szükséges oxigénmennyiség. Azt is tudjuk, hogy ha viszonylag gyorsan elégetnénk a szilárd, cseppfolyós és gáz halmazállapotú ősmaradványi (fosszilis) anyagokat, ugyanez történne.
A bolygónk tehát nem csak szerves, hanem véges rendszer is.
Ez magyarul annyit jelent, hogy Földünk egy hasonlóan zárt rendszer, mint az ember szervezete, aminek van kezdete és vége. A bevezető és a kivezető csatornákon át áramló anyagoknak egyensúlyi arányban kell állnia, egyébként rendellenes helyzetek jönnek létre, ami akár az adott szervezet korai pusztulásához is vezethet.
*
Tudjuk, hogy sem az ember létének, sem környezetének a világában, tehát a teremtett vagy létrejött természetben nincsenek az azonosság alapján megismételhető helyzetek és állapotok, de hasonlóság létezik. Nem oktalanul feltételezzük, hogy a világmindenségben számtalan, Földünkhöz hasonló bolygó keringhet, de még egyről sem tudunk – és az sem biztos, hogy ez csak azért van, mert a mindenségben számtalan zárt rendszer létezik, amelyekbe nem tudunk belépni. Ugyanakkor Földünk, annak ellenére, hogy egy zárt, egységes rendszer, benne is léteznek további zárt vagy részben nyitott rendszerek, amelyek létezése a helyi létfeltételek alakulásától függ. Ezért sincs általában fenntartható állapot, csak egyensúlyban működtethető rendszer vagy ezen belül létező rendszerek. És ezért nincs a rendszereken belül fenntartható fejlődés, mert ez a végtelenséget igényli. Erre példa a Földünk egyik legsajátosabb földrajzi szerkezete a Kárpát-medence, a mi Kárpát-hazánk, amelynek léte a belső egyensúlyi viszonyaitól függ. A zárt rendszerek, ha kinyílnak, az elvegyülés, a megszűnés fenyegeti őket, de ez végeredményében senkit sem boldogít.
*
Miben rejlik a Kárpát-haza térségének, a Kárpát-medencének a sajátossága? A rendszer teljességében és egyben a sérthetőségében: saját vízrendszerében, mérsékelt és kilengésmentes éghajlatában, termő síkjainak és hegyes-dombos erdőségeinek egyensúlyában, felszín alatti értékeiben. Ezért volt fontos, hogy ezer éven át a területet – néhány időszaktól eltekintve – egy állam uralta és Kárpát-hazává tette. Nyugatról és a déli folyóvölgyek felől védelmi gyepűvel övezte, hogy az ellenséget ott tartóztassa fel, ne zavarja a belföldi békés életet. A hegykoszorút helyenként megnyitó hágókat, pedig a Kárpátok őreivel védte a rosszhiszemű jövevényekkel szemben. Ez mindenkinek hasznára vált – egy ideig –, akik a térséget lakták. Őket tartották ország lakóknak, alattvalóknak, a Magyar Szent Korona tagjainak.
Ez a Kárpát-haza a 19. század második felében lassan megszűnt működni. Hamarább jutott csődbe az eszmeisége, mint a területét működtető állam, mert nem tudtunk a területével közösségteremtően úgy gazdálkodni, hogy minden itt lakó Kárpát-hazának tekinthesse. A gyepűk már régen nem léteztek, a hágók őrei levonultak a völgyi kocsmákba hitelre inni. Szabaddá lettek az ellenség számára a korábban őrzött utak.
Pedig a Kárpát-medence továbbra is létezik, vizeinek folyása nem változott, a területet benépesítők sem tartoznak más nyelvű, kultúrájú közösségekhez, mint régebben csak éppen érdekeket elválasztó, felelősségeket elhatároló hatalmi vonalakkal (államhatárokkal) szabdalták szét. Annak a térségnek lett ez a sorsa, amit legalább olyan energiával kellett volna egyben kellett tartani, mint amilyennel szétszabdalták ezt a természeti egységet.
Ez nem a Történelmi Magyarország siratása, ez a Kárpát-hazáról szól.
A Rába és a Rábca ezért hozhat habos, mérgező vizet az Alpok lankái felől, a Garamon vagy a Sajón emiatt úszhatnak lefelé a döglött halak, a Tiszába pedig ezért ömölhet Verespatak felől a ciánszennyeződés. Ezért lehet felelőtlenül irtani a hegyvidéki erdőket, mert a lezúduló ár úgyis mást pusztít. Emiatt lehetett oktalanul és büntetlenül elterelni a legnagyobb közös értékünket, a Dunát, ami nélkül mindannyian egy újabb Pannon tengerbe fulladnánk, és nyolc millió év múlva hatalmas őskövületi telepeket alkotnánk. Ez a Kárpát-medence már csak a műholdról nézve a régi. A fizikai állapota 1920 után romlott le. Lelkileg és szellemileg sokkal korábban indult el a romlás útján – István és Koppány végzetes szembenállásával, Imre herceg meggyilkolásával, Korvin Mátyás tündöklésével és siettetett halával, II. Lajos életének a legvészesebb időszakban való erőszakos kioltásával és holttestének a Csele patakba vettetésével, Zrínyi Miklósnak a vadkanra kent megölésével, az 1867-es kiegyezés utáni arányvesztéssel.
Lesz-e ismét Kárpát-haza, amit őrizni kell?
Ez a nagy kérdés. A Kárpátok Őreinek most már nem a hágókat kell strázsálniuk, ez úgyis fölösleges lenne, hiszen az „ellenség” (a szerves egységet megbontók hada) betört és mérgezett, összezavarta a fejünket, kellően egymás ellen uszított bennünket – magyarokat és nem magyarokat. Most a síkon, a völgyekben és a hegyoldalakon kell járőrözniük, hogy a szembenálló érdekek ne tegyék élhetetlen területté a Medencét.
A Kárpátok hegykoszorúja lezárja a térséget, de a vizek folyása összeköt. A Dunajec és a Poprád Lengyelország felé, az Olt a valamikori Szörényi Bánság, azaz Olténia és Munténia, a Kárpáton túli Románia felé teremt élettel teli kapcsolatot, a Dráva, a Száva és a Mura a szlovén, horvát és szerb nemzettel. Az Ung, a Latorca és a Tisza a ruténekkel és ukránokkal, a Rába és Lajta a német területek irányába, a Hernád, a Garam és a Vág a szlovákokkal a Morva folyó pedig egészen Sziléziáig nyitja meg a kapcsolati lehetőségeket és az egymásra utaltságot. Ez már több mint a Kárpát-medence, de a végeredménye itt érvényesül. Ez Európának egyik legnagyobb szerves térsége. Mert ha valaki mérget szór a Morva folyóba Uherský Brod-nál (Magyar-révnél), vagy a Latorcába Alsóvereckénél, a Rábába Szentgotthárdnál, a Szamosba Nagyilondánál, annak a hatása a Dunán és a Tiszán szétterjed az egész Kárpát-medencében.
Ezért kell újraépíteni a Kárpát-hazát. Ha más nem, a vizek folyása kell, hogy ráébresszen bennünket arra, hogy ennek a nagy térségnek közös tulajdonosai vagyunk és közösen kell érte vállalni a felelősséget. A közös felelősségünk azonban sokkal több irányba kell, hogy kiterjedjen. Mert ugyan a víz az úr, de az ember az, aki a partokon élhető életet teremt.
Valamikor a térség egy államszervezetet alkotott, ez volt a történelmi magyar állam. Mi magyarok erre büszkék vagyunk, méltán. De nem lehetünk büszkék a leáldozására, mert ez a mi felelősségünk is – amit több mint ezer évvel ezelőtt vállaltunk, annak az örökségétől nem szabadulhatunk. Viszont senki sem lehet elégedett a térség mostani állapotával. Aki elégedett, annak még csak javaslattevő joga sincs a helyzet javítására. Történelmi jogot a megoldásra azonabn nem a múlt érdemei vagy öröksége alapján lehet kivívni, sem a pillanatnyi erőviszonyok okán, hanem a helyzetfelismerés szerint.
Ezért át kell lépni a térségünket, a valamikori Kárpát-hazát szétszabdaló új államhatárok korlátait. Tudatosítanunk kell, hogy a nyugat-európai nemzetállam szemlélet a fasizmus előképe és utózöngéje. A Kárpát-medence földrajzi, vízrajzi állapota a példaértékű kiindulási pont egy más szemlélet kialakítására. A térséget lakó népek, nemzetek társi, társnemzeti kapcsolatának a kiépítésére.
A Kárpátok Őreinek immár van új feladatuk – a Kárpát-haza újrateremtése.
Duray Miklós, Felvidék.ma
