Beszélgetésre hívta meg Dél-Komáromba Vadkerty Katalin felvidéki történészprofesszort, a szlovákiai magyar nemzeti közösség egyik legértékésebb személyiségét a helyi Jókai Mór Városi Könyvtár.
A szeptember 18-i nyilvános interjú, melyet Hamrák Zsófia, a dél-komáromi önkormányzat képviselője készített, a Kecskés László-emlékév alkalmából került sorra. Célja az (is) volt, hogy a két Komárom legendás alakjának, a helytörténész Kecskés Laci bácsinak sorsa, – aki a Klapka György Múzeum alapítója és számos könyv szerzője volt, s aki az idén lenne száz esztendős, – ismertebbé váljon a ma élők előtt, hiszen ő is a kitelepítettek közé tartozott.
Vadkerty Katalin ezeket a keserves időket tárta a könyvtári beszélgetés során hallgatósága elé, de szólt arról is, mikor történhet meg végre a kitelepítők részéről a bocsánatkérés.
Íme, Vadkerty Katalin néhány gondolata az izgalmas beszélgetésből: „
A kitelepítéseket elsősorban azért tudtam kutatni, s azokról írni a volt kommunista Csehszlovákiában, mert csakis a csehszlovák hatóságok által készített dokumentumokra, tényekre alapoztam. Kutatóim munkámat számos tisztességes levéltáros segítette, felismerve, hogy az írásos dokumentumok nem csak a jelennek, hanem a jövőnek is szólnak és nélkülük sohasem lehet tárgyilagosan szemlélni egy-egy korszak történelmét. Egyik jelentésében például azt írta egy szlovák rendőr, hogy bár megélte a háborút is, olyan kegyetlenséggel, amilyennel a kitelepítők bántak áldozataikkal, még nem találkozott!
A levéltárakban megtaláltam az elkobzott vagyonok nagyságáról készített pontos felméréseket is, mert ezekre a lakosságcserével foglalkozó szlovák-magyar tárgyalásokon szükség volt. Azt tapasztaltam sokéves tényfeltáró munkám során, hogy mindegyik társadalmi rendszerben és intézményben meg lehet találni azokat a becsületes embereket, akik a nemzetiségüktől függetlenül az igazságot védelmezik.
Bár a felvidéki magyarságot ért kitelepítések és deportálások sok szenvedést hozó események voltak, külföldi levéltárakban és egyéb, a történelemmel foglalkozó ottani intézményekben arról győződtem meg, hogy a második világháború és a diktatúrák másokat is megnyomorítottak, százezer számra üldözték el hazájukból és szülőföldjükről az ártatlan embereket.
Az ún. „egyszerű”emberek nem gyűlölködőek, csak akkor viselkednek így, ha egymásra uszítják őket. Ahhoz, hogy a szlovákok és a magyarok olyan békességben éljenek együtt, mint például én a szlovák szomszédommal Érsekújvárott, más alkatú politikusokra lenne szükségünk. Olyanokra, akik nem az anyagi gyarapodásukat tartják szem előtt, hanem a köz becsületes szolgálatát.”
A sikeres könyvtári beszélgetést Dél-Komárom Képviselő Testülete és az ottani Kecskés László Társaság szervezte.
Batta György/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38965,38983,36281,32529,20581,39001″}
