Szent László királyunk közelgő ünnepe alkalmából június 23-án a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban bemutatott vasárnap délelőtti magyar nyelvű szentmise keretében tisztelegtek szent lovagkirályunk előtt a lévai magyar hívek.
A szentmise kezdetén felcsendült Pintér Zoltán papköltő és Wurczer Péter operaénekes közös szerzeménye a Lévai Szent László Kör Himnusza, melynek dallamaira Péter Ottó a lévai magyar hívek lelkiatyja Szent László és Szent István csontereklyéivel a templom főbejáratán vonult be az Isten házába, őt a Lévai Szent László Kör zászlaja és elnöksége három tagja, valamint a szentmise asszisztenciája követett.
Ottó atya az ereklyetartót a miseasztalra helyezte, majd a szentmise kezdetén, mely a Lévai Szent László Kör elhunyt és élő tagjaiért lett bemutatva, kiemelte kör azon több mint egy évtizedes igyekezetét,
mellyel terjesztik a szent király tiszteletét, példát mutatva elsősorban az ifjúságnak egy olyan erős király életéről, aki megszilárdította a kereszténységet. Továbbá hangsúlyozta, hogy a kör ezzel a tevékenységével megteremti a jelen és a jövő spirituális alapjait is Léván.
Szentbeszédében Ottó atya az aznapi evangéliumi részlet (Mk 4,35-41) gondolatát fejtegetve rámutatott, hogy ahogy a Jézussal egy csónakba lévő apostolok a vihar során Jézus segítségét kérték, úgy nekünk is Jézus közelében kell élnünk, s akkor segíteni fog rajtunk. Fontos, hogy Jézus ott legyen az életünkben, hogy tudjunk neki szólni, segítséget kérni tőle. Jézus azonban nemcsak az egyénnek, de nagyobb közösségeknek, akár nemzeteknek is tud segíteni, ha hozzá fordulnak. Szent László már királyi hercegként is mély hite által segítségét kérte Jézustól a belső viszályoktól és külső fenyegetéstől sújtott hazája megsegítéséért.
Szent László király az akkori Magyarország körüli viharokat a Jóisten segítségével lecsendesítette, és a megbékélésre törekedett az ellene forduló Salamonnal is, aki a németek támogatását élvezte. Uralkodása békességet adott az akkori Magyar Királyság keretein belül élő minden nemzetnek, nemzetiségnek, így a Szent István által intelmeiben is megfogalmazott sokszínű ország, mind lelkiekben, mind gazdaságilag virágzott.
László király emberi nagyságát példázza, hogy noha ő nem akart király lenni, hazája megmentése céljából királlyá választását alázattal elfogadta, s azonnal hozzá is fogott annak megvalósításához. Viszont csak akkor kezdte használni a királyi címét, mikor Salamon kibékült vele. Királysága függetlenségének tényét pedig azzal tette nyilvánvalóvá minden akkori európai királyság felé, hogy 1077-ben királyi státuszát nem a Magyar Királyságot hűbéri viszonyba taszítani próbáló német császárnak, hanem VII. Gergely pápának jelentette be először.
Ottó atya hangsúlyozta, hogy Szent László király bölcs példáját követve
a napi problémák megoldására nem az erőszak, a háború a megoldás, hanem a párbeszéd, melynek a szeretetből kell táplálkoznia.
„Mi Isten Országát akarjuk építeni, melynek alapja a szeretet. Ha jönnek is rossz idők, vannak is problémák, azokat Jézushoz fordulva a Szentlélek segítségével megoldhatjuk. Forduljunk bizalommal Istenhez!” – zárta tartalmas szentbeszédét Ottó atya.
Az ünnepélyes áldás előtt Ottó atya a Jóisten áldását kérte a Lévai Szent László Kör tagjaira, további tevékenységére, ahogy fogalmazott, a lévai magyar élet egyik tartóoszlopa. Továbbá biztatta a híveket, de elsősorban a fiatalokat, hogy minél többen aktívan kapcsolódjanak be a kör tevékenységébe.
Ezt követően került sor az ereklyeérintgetésre. Ottó atyát és az asszisztenciát követve a hívek hosszú sorban türelmesen vártak, hogy az ereklyék előtt tisztelegjenek, majd azok megérintésével Szent István és Szent László királyok ereklyéiből kisugárzó erőben részesedjenek. Eközben Éder Mária kántor, Mészáros Terézia karnagy és Wurczer Péter operaénekes vezetésével templomi kórus és az ereklyeérintgetésre váró hívek szebbnél-szebb Szent László királyunkat dicsőítő énekétől zengett a lévai plébániatemplom.
Felcsendültek: „László királyunk emlékét buzgón ünnepeljük”, „Dicsérjük az Istent nagy szentjében”, Szent László király, Istennek szolgája kezdetű legrégibb Szent László népének, „Szent László himnusza 1192-ből” és a „Szent László, Isten szolgája” című gyönyörű Szent László királyunkat dicsőítő egyházi énekeink.
Akik aznap részesei voltak ennek az ünnepi szentmisének Szent László királyunktól megerősödve tértek haza otthonaikba, s ezzel a lelki többleterővel futnak neki a következő hét, hetek napi kihívásainak.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
