A gömöri Ikarosz, ahogyan sokan nevezik, olyan életutat járt be, amely tele volt küzdelmekkel, de mindig megőrizte emberségét és kitartását – mondta Tamás Ákos, a Csemadok Tornaljai Területi Választmányának a titkára a dereski Dúdor István-emléknapon. Felidézte, az Ikarosz című műve szimbóluma mindazoknak, akik küzdenek azért, hogy szülőföldjükhöz hűek maradva találjanak ott boldogulást.
Dusza Mária, Deresk polgármestere a képzőművész emléktáblájánál felidézte életútját. Elmondta, lázadó, fékezhetetlen természete mindig arra késztette, hogy azt csinálja, amit ő akart és szeretett. Nem tűrte a kötöttségeket, a szabályokat, ezért sokszor konfliktusba keveredett. De bebizonyította, hogy az Isten adta tehetség naggyá teheti az embert. Szeretett élni, szerette a barátait, mindenkiben tisztelte az embert.
„Legfőbb üzenete, hogy tisztességben élni és végsőkig kitartani. Jó szívvel emlékezünk erre az emberre, akinek talán számunkra megmagyarázhatatlan volt a viselkedése, alkotásai viszont magukért beszélnek, s megmutatják az embert, aki megelevenítette a gömöri arcokat, a gömöri táj szépségét, dombjait, lankáit, fáit és virágait” – mondta Dusza Mária, Deresk polgármestere.
Emlékeztetett, „Dúdor innen indult világmegváltó útjára, itt alkotott, élt szerényen, néha bohón és e község agyagos földje fogadta be örök pihenőre”.
Kovács Magda, Dúdor István barátja a sírjánál szólt az egybegyűltekhez. Felidézte, különös ember, rendkívüli tehetség volt, őserejű tehetség, mintha a szülőföld ősereje összesűrűsödött volna benne.
„A tehetség egyszerre áldás és átok. S mivel ő nagy áldást kapott, az átok is nagy volt. A külső burok, amit láttak belőle az emberek, megtévesztő volt. Olyan volt, mint egy vándormadár. Én úgy hívtam őt, a nakonxipáni ember. Nakonxipán Gulácsy festőművész kitalált városa, az elvágyódás, a béke, nyugalom bolygója. Ha valaki tudni akarja, hogy milyen volt az ő lelke, a gondolatai, emberi tisztasága, meg kell néznie a műveit, főképpen a tájképeit, amelyek tele vannak szépséggel, reménnyel” – mondta Kovács Magda.
Köszönetet mondott a helyieknek és a szervezőknek a megemlékezésért.
A megemlékezés ötletével Farkas Veronika művészettörténész, Dúdor István párja által motiválva Dusza Ildikó és Varga Tóth Klára, a tornaljai Kazinczy Ferenc Alapiskola tanítói fordultak a Csemadok Tornaljai Területi Választmányához. Így született meg a dereski emléknap a helyi Csemadok, a helyi önkormányzat, az iskola és az óvoda, valamint a egyházközség összefogásával, hogy közösen idézzék fel a község híres szülöttének életét és örökségét.
„Egyre többen elmennek azóta, akik ismerték. Itt hagyott 2012-ben a férjem, Bárczi István, 2018-ban Kulcsár Ferenc, 2022-ben Duray Miklós, a mentora is meghalt. S majd én is elmegyek, s nem lesz szemtanú, aki vissza tud rá emlékezni. Persze megmarad a műveiben és a róla írt versekben és prózában, de nagyon fontos, hogy a fiatalok se feledkezzenek el róla, s majd átadják a gyermekeiknek” – biztatta a jelenlévőket Kovács Magda.
Mint megtudtuk, az emléknapon is közreműködő dereski lányok, Dusza Hanna Zsófia és Miklós Mária Noémi, a tornaljai alapiskola végzős diákjai a Kincskeresők – helyi értékeket kutató diákok konferenciájára a tragikus sorsú dereski festőművész – Dúdor István életét és munkásságát dolgozták fel tízperces előadásukban. A Dúdor István – A földre zuhant Ikarosz című prezentációjukat a zsűri a minap arany sávos minősítéssel értékelte. A hazai közönség november 29-én ismerkedhet meg az összeállítással a Rákóczi Magyar Házban, ahol kiállítást is rendeznek Dúdor műveiből.
A helyi alapiskola pedig hagyományteremtő szándékkal november 11. és 15. között, Dúdor István születésnapján alkotóhetet szervezett, amelynek keretében a diákok különféle műfajokat dolgoztak fel, így a porté, a tájkép, a csendélet fogalmával is megismerkedtek. Az elkészült alkotásokat pénteken kiállították. A helyi óvodások szeptemberben, amikor a helyi nevezetességekkel ismerkednek, minden esztendőben kilátogatnak Dúdor sírjához.
Felidézték, hogy Dúdor Istvánt élete derekán, alkotóereje teljében ragadta el a kegyetlen halál, s épp akkor, mikor már felfutóban volt a csillaga, kioltották azt. Rablógyilkosság áldozata lett Tornalján, mikor a buszmegállóban a Pozsonyba tartó járatra várt. Mindössze 35 éves volt.
Milan Kerdík atya a sírnál és a felajánlott szentmisén is imádkozott Dúdor István és szülei lelki üdvéért. A templomban megosztotta II. János Pál pápa 1999-ben kelt levelét, melyet a művészeknek fogalmazott meg.
A társadalomnak a művészekre éppúgy szüksége van, mint tudósokra, technikusokra, munkásokra, szakemberekre, hitvallókra, tanítókra, apákra és anyákra. Mindezeknek a művészet azon magasrendű formájával kell szolgálniuk az egyén növekedését és a társadalom fejlődését, ami a nevelés művészete. Ezen belül a művészeknek minden nép műveltségében megvan a maga helyük. Amennyiben valóban értékes és szép alkotásokat hoznak létre, nemcsak saját népük és az egész emberiség műveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedő szolgálatot tesznek a közjónak is. Miközben ugyanis az egyes művészek különböző hivatása meghatározza sajátos tevékenységüket, utal a vállalandó feladatra, az elvégzendő kemény munkára és az elkerülhetetlen felelősségre. A művész, aki mindezeknek tudatában van, azt is tudja, hogy hiú dicsőségvágytól, népszerűséghajhászástól és egyéni nyereségvágytól függetlenül kell alkotnia. Sajátos etikája, sőt lelkisége van a művészi szolgálatnak, mely a maga módján hozzájárul egy nép életéhez és újjászületéséhez. Épp erre látszik utalni Cyprian Norwid, amikor azt mondja: „A szépség azért van, hogy alkotásra lelkesítsen, és a mű megszülessen.”
Dúdor István neve összefonódott Dereskkel
A község a Gömöri-medence északi peremén, Tornaljától 17 km-re északnyugatra fekszik. Egészen a 20. század második feléig fazekasságáról volt híres, aztán pedig maga Dúdor szerzett a falunak hírnevet. Ezen a vidéken élt és alkotott. A helyi kocsma épületének falán is megörökítették, hogy innen merítette az ihletet műveihez. A községháza falán pedig barátai helyeztek el emléktáblát, hogy emlékeztessenek Deresk szülöttére.
A Szent Mihály arkangyalnak szentelt, a 13. század végén épült gótikus stílusú, a 17-18. században barokk stílusban átépített, a falu feletti dombon álló római katolikus templomban keresztelték. Itt találjuk a temetőt is, ahová örök nyugalomra tért. Síremléke Bettes István gömöri költő javaslatára gránitkő, amiből szívet formáztak ki.
Az emléknapon a dereski diáklányok közreműködtek. Miklós Mária Noémi az emléktáblánál Kulcsár Ferenc Ő, az a férfi című versét szavalta el. Dusza Hanna Zsófia a sírnál Milan Mravec festőművésznek, Dúdor István pártfogójának gondolatait osztotta meg.
Milan Mravec így fogalmazta meg Dúdor igazságát:
„Bolyongott a festő a remény szikrájával szívében. A festészetben találta meg a szerelmet és az élet értelmét. Élni, festeni, szeretni. Éppen ebben rejlik az Ő igazsága.”
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
