A XXI. Század Intézet ma megjelent elemzésében arra keresi a választ, hogy van-e valós esély a patrióta, nemzeti érdekeket képviselő erők megerősödésére Európában. Mindezt egy speciális szakterület, a zöldpolitika „visszásságain” szemléltetve – nemcsak arra fókuszálva, hogy milyen zöldpolitikai irányt visz az EU a jövőben, hanem hogy akár csak e téren is van-e lehetőség a konzervatív összefogásra s ha igen, ez elhozhatja-e azt a stratégiai változást, ami az európai választók elvárásait tükrözi.
Nos, innen nézve sajnos el kell ismerni, hogy a fenti cím (nem) kissé hatásvadász, mert ez még nagyon messze van a MEGA-tól (a Make Europe Great Again-től), legalábbis abban a formában, ahogy azt az Egyesült Államokban láthatjuk „élő egyenesben”. A totálisan demokráciadeficites brüsszelita EU-ban ugyanis a szellőztetés nem úgy működik, mint a tengerentúlon. Itt hiába a választás – ld. a tavalyi európai parlamentit – az még távolról sem jelenti a választói akarat megvalósulását. Elég áttekinteni az azóta eltelt időszak fejleményeit, vagy akár csak az Európai Bizottság felállását, személyi összetételét vagy épp az EP-pozíciók elosztását.
Petri Bernadett elemzéséből is kiviláglik, hogy a kontinens politikai térképén egyre nagyobb törésvonal húzódik a szuverenista és a globalista-liberális irányvonal között. Ami, tegyük hozzá, nagyon is rendben volna, hiszen csak váljon szépen, jól láthatóan el az a bizonyos barna valami a májtól…
A legaggasztóbb jelenség mind közül talán az, hogy Európa alól teljesen kicsúszik a talaj a világpolitika színpadán, ahol egyre nagyobb versenyhátrányba kerülhet. Amit például a zöldpolitikai szabályozás területén egyszerűsítésként valósítanak meg, az – mint a szerző fogalmaz: szükséges, de nem elégséges feltétele a jelenleg kialakult helyzet kezelésének ezen a szakterületen.
„A zöldpolitikai szabályozások egyszerűsítése, az adminisztrációs terhek csökkentése az új Bizottság egyik fő célkitűzése, de más változás egyelőre nem látszik körvonalazódni e téren. Az európai iparági szereplők ennyivel biztosan nem fognak megelégedni, mivel érdemi enyhítésért fordultak Brüsszelhez, miután egyre gyorsabb ütemben maradnak le amerikai és kínai versenytársaik mögött.”
A Bizottság úgy véli, hogy az Egyesült Államok éghajlat-politikai visszalépése lehetőséget ad az EU számára a szigorúbb zöldtörvények alkalmazására és befektetők vonzására. A valóság azonban az, hogy a zöldpolitikai szigor nem hozott érdemi befektetéseket, és az új elköteleződés, miszerint a tiszta iparágak a gazdasági megújulást jelenthetik, kérdéseket vet fel a hagyományos európai iparágak, például az autóipar és a mezőgazdaság jövőjével kapcsolatban.
Jordan Bardella, a Patrióták Európáért csoport frakcióvezetője január végén felszólította a jobboldali és centrista erőket, hogy alakítsanak alternatív többséget a baloldali zöldpolitikai túlkapásokkal szemben. A frakciók támogatását kérte a Green Deal ideiglenes felfüggesztését célzó európai parlamenti vitához. Bardella szerint az összefogás egyértelmű többséget adna, és segíthetne megvédeni a gazdasági növekedést.
Az Európai Néppárt is támogatja ezt, de az együttműködés útjában állhat a politikai „higiéniai védvonal”, ami akadályozza a szuverenista pártok pozícióba kerülését. Az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója arra kérte az Európai Néppárt vezetését, hogy a haszontalan politikai manőverek helyett építsenek hidat a különböző politikai irányzatok között.
Csakhogy a Manfred Weber vezette, mások mellett Magyar Péter által „erősített” Európai Néppártot arra kérni, hogy hagyjon fel a kétszínűséggel, s az ideológiai alapú politizálás helyett foglalkozzon végre Európa jövőjével, ez körülbelül annyi, mint egy lajhárt arra szólítani fel, hogy fussa le az ultramaratont…
A XXI. század teljese elemzése ITT olvasható.
szd/Felvidék.ma