Színvonalas gálaműsorral ünnepelte megalakulásának 75. évfordulóját a Felvidék legidősebb magyar amatőr népművészeti közössége, a Rozmaring Néptáncegyüttes Abaújszinán, a helyi kultúrház nagytermében február 8-án. Az együttes a megalakulása óta, háromnegyed évszázada töretlenül működik, a csoportvezetők, koreográfusok, táncosok, énekesek egymásnak adják át a stafétabotot. A csoport jelenlegi és régi tagjai büszkék arra, hogy ez a legrégebben alakult és megszakítás nélkül működő amatőr néptáncegyüttes Szlovákiában.
A 2200 lelket számláló településen a Csemadok-alapszervezet mellett működő népművészeti csoport jelenti a magyar szigetet. A faluban a magyarok aránya kevesebb mint tíz százalék, évtizedek óta nincs magyar iskola. Az 1950-ben alakult jubiláló együttes a zsúfolásig megtelt kultúrházban Tradíciók és generációk fesztiválja címmel egész estét betöltő, generációkat felvonultató gyönyörű műsorral ünnepelt.
Fotó: Zborai Imre
„Háromnegyed évszázada történt, hogy Hámorszky Mária összegyűjtötte a szinai lányokat és betanította nekik azokat a táncokat, melyeket ő Kassán Hemerka Olga nénitől megtanult, és örömmel adták elő a falusi rendezvényeken. Felfigyelt rájuk Erőss Pálné, és egyengetni kezdte útjukat. Sajnos, már sem az alapító, sem ő nincsenek közöttünk, csakúgy, mint a későbbi vezetők közül idősebb Mura Ferenc, Mitró László, Mura Ferencné sem. Hatalmas munkát végeztek, gondozásuk alatt egyre terebélyesedett a Rozmaring, amit elődeik létrehoztak. Köszönet jár a még élő vezetőknek is, akik hosszabb-rövidebb ideig tevékenykedtek, így Erőss Zoltánnak, Korán Péternek, Császár Zsuzsának. 1950-ben, a kezdet kezdetén ez a csoport volt az, amely a jeles napokon szórakoztatta a falu közönségét”
– mondta a gálaműsor bevezetőjében az est háziasszonya, e sorok írója, a Csemadok Abaújszinai Alapszervezetének kultúrfelelőse, a rendezvények, találkozók, fellépések állandó műsorvezetője, aki kiemelte, hogy később már a szomszéd falvakba is meghívták őket egy-egy fellépésre. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Abaújszina település határain túl is ismertté váljon. Kezdetektől ott voltak az országos népművészeti rendezvényeken Losoncon, Gombaszögön, Zselízen, Somodiban, Homonnán, Mezőlaborcon, Királyhelmecen, Kisgéresben, Lőcsén, Kassán. 1957-ben pedig, mint az első magyar néptánccsoport, bemutathatták tudásukat Východnán is.
Fotó: Zborai Imre
Akkoriban Erőss Pálné koreográfiái nagy sikert arattak a szakemberek körében. Abaújszina környékén, a Hernád partján fekvő településeken az általa gyűjtött népdalokra fűzte fel tájegységünk lépéseit, táncrészleteit, így mentve át azokat az utókornak. Az együttes első külföldi fellépése Magyarországon volt, még a múlt század hatvanas éveiben, Jászalsószentgyörgyön. Később eljutott a csoport a néhai Szovjetunióba és Jugoszláviába is, jártak Erdélyben, Szerbiában, Lengyelországban, Csehországban. Az ezredforduló utáni években felléptek Hollandiában, Spanyolországban, Olaszországban. A Rozmaringsarj gyermek néptánccsoport Törökországba is eljutott. A több évtizedes kitartó munkának meglett és megvan a gyümölcse
– emelte ki e sorok írója.
A műsorvezető így folytatta és vázolta fel a műsorprogramot: „A múlt generációinak tudását, eredményeit a későbbiek megöröklik, újraértelmezik. Ez zajlik itt is már hetvenöt éve. Mindnyájan ugyanannak a nagy családnak vagyunk a tagjai. Olyan többgenerációs családok is vannak közöttünk, akik évtizedekig tartják a lelket a Rozmaringban. Az unoka büszkén táncol a színpadon, mivel tudatában van annak, hogy így járta a nagyapja is. Tudjuk, hogy a család életünk alapvető pillére. A Rozmaringban együtt töltött pillanatok és közös élmények szerelmeket kovácsoltak. Sok szerelem házassággal pecsételődött meg. Testvérek is szép számmal ropták és ropják a táncot csoportunkban, akiknek zöme a szüleitől örökölte a néptánchoz való vonzódását.”
Fotó. Zborai Imre
Majd ekképp folytatta:
„Több mint harmincéves barátság köt össze minket az erdélyi-mérai hagyományőrzőkkel. Ők a Rozmaring táncosaival együtt műsorunk második részében mutatják be, hogyan zajlik a juhmérés Mérában. Tagjai vagyunk a felvidéki Rozmaring együttesek nagy családjának is. Ma ezt a nagy családot a hárskúti Rozmaring férfikara képviseli, akik a szinai férfiakkal közösen gömöri juhásznótákat adnak elő. Jövőnk záloga a gyermek. Ma a Rozmaringsarj apraja-nagyja kalocsai táncokat mutat be. A körtánc a tánc egyik ősi formája. A szinai lányok és menyecskék közösen karikáznak úgy, ahogy annak idején Imregen az imregiek.”
„A Rozmaringban átélt közös élmények olyan köteléket szőnek közöttünk, amelyek örökre velünk maradnak. Örökifjú táncosaink szentistváni táncokkal kedveskednek önöknek. A Rozmaring hagyományőrző asszonyai kolonyi lakodalmas dalokkal vidítják fel önöket. Örömmel jelenthetem be, hogy hatvanas-hetvenes éveit taposó legidősebb táncosok abaúji csárdással kezdik műsorunkat, amihez nagyon jó szórakozást kívánunk. Ha a műsor közben felcsendül olyan dal, amit ismernek, ne habozzanak, énekeljenek velünk. Mulassunk együtt!” – emelte ki.
A településről, a környékbeli favakból nagyon sokan voltak kíváncsiak a tánccsoportra, tudni akarták, hol tart ma, mert az abaújszinai kultúrházban ennyi ember még soha nem volt egy rendezvényen sem. A műsort Mitro Csaba, a csoport művészeti vezetője álmodta színpadra. A hagyományokat nemzedékek mutatták be. Felléptek benne családtagok, nagyszülők, gyermekek, unokák, testvérek, házaspárok. A legidősebb táncosok az abaúji csárdással nyitották meg a műsort, akik között két, már a 78. életévét betöltő táncos is volt, a gyerekekkel pedig színpadra merészkedett egy hamarosan harmadik születésnapját ünneplő kislány is.
Fotó: Zborai Imre
A Rozmaringsarj ígéretes táncosai kalocsai táncot mutattak be parádés népviseletben. A jelenlegi aktív táncosok méhkeréki tánccal és szatmári verbunkkal kápráztatták el a tisztelt nagyérdemű közönséget. Férfi énekeseiknek egy szintén Rozmaring nevet viselő éneklőcsoport, a rozsnyói járásbeli hárskútiak segítettek közösen előadni a gömöri juhásznótákat. A hagyományőrző és éneklőcsoport énekeseinek hölgytagjai sem akartak lemaradni a férfiak mögött, a kolonyi lakodalmas dalokat élethűen és élvezetesen adták elő. A menyecskék a lányokkal karöltve táncolták az imregi karikázót, tapsra ingerelve a közönséget. Szépen csengett Berta Fanni, kiemelt arany sávos énekesünk hangja is a kolonyi és magyarbődi népdalok éneklésénél. A műsor első részét örökifjú táncosaink a szentistváni csárdással zárták, nagy sikerrel.
A nagy meglepetés a szünet után következett. Mitro Csaba ötletét, a máig élő mérai juhmérés hagyományát Varga Zoltán László és András Katalin Bíborka koreográfusok vitték színpadra. A juhmérés tulajdonképpen a tej bemérése. Ezt mutatták be a Rozmaring Néptáncegyüttes tagjai a méraiakkal együtt, sikerrel. Kísért a Sajó Banda Rozsnyóról és a Kormos Banda Méráról. A közönséget elkápráztatta a táncosok bravúros előadása, nem kevésbé a gyönyörű kalotaszegi népviselet.
Fotó: Zborai Imre
A gálaműsor után Mura Márta, az abaújszinai Csemadok-alapszervezet elnöke így értékelt:
„Mivel Szinán szórványban élünk, csupán 10 százalék a magyarság aránya, a Rozmaring nagyon sokat segít abban, hogy még vagyunk. Azok a gyerekek, akik sajnos már szlovák iskolába járnak, de a csoport érdekében megtanulnak és megszólalnak magyarul, örömmel megtanulják a magyar népdalokat és a magyar gyerekekkel mosollyal az arcukon közösen játszanak és szerepelnek a színpadon . De mindenesetre elmondhatjuk, hogy még mindig magyar közösség vagyunk. Bizonyítja ezt a zsúfolásig megtelt kultúrház nagyterme is.”
Fotó: Zborai Imre
A Rozmaring tagjai hét és fél évtizede megszakítás nélkül, töretlen erővel és odaadással terjesztik a magyar kultúrát és ápolják a népművészetet. Példaértékű munkájuk, sikereik és a színvonalas, gyönyörű műsoruk egy életerős közösségről tanúskodik. A Rozmaring hetvenöt év után sem hullatta le leveleit, nem szunnyadt téli álomra. Változott az állam határa, változott az ország neve, politikai és társadalmi berendezkedése, de a Rozmaring Néptáncegyüttes kitartóan dolgozott tovább, őrizte és ápolta ősei kultúráját, hagyományait, szokásait.
Hadas Katalin/Zborai Imre/Felvidék.ma
