Máté László: Csillagnyáj c. mesekötete a kassai Hernád Könyvkiadó gondozásában jelent meg 500 példányban. A 118 oldalas kötet harminc mesét tartalmaz. Ezek korábban a Kis Építő és a Tücsök c. lapokban jelentek meg a múlt században, 1976-90 között.
Miről is olvashatunk a kötetben? A mókus bosszúja nem krimi. A dús farkú kedves állat csak megtorolta – ha nem a szél – téli kamrájának kifosztását. A murányi fennsíkon kerékpározó medve történetét a szerző bizonyára nem az újságban olvasta. A hiúz és a muflon esete a hálátlanságról szól. Szokatlan, hogy a vaddisznó tesz igazságot. Hiába, az állatok is jó irányban változnak! A mesében minden lehetséges.
Betyár nélkül sem maradhatunk. A lókötő Angyal Bandi, vagy Ónody András a kassai börtönbe került, mert Göncön elkapták. Olyan nyakravalót kanyarítottak a nyakába, mely csak a másvilág és halhatatlanság felé emelhette. Szomogyánnak viszont a csikósok megkegyelmeztek, de azért keményen megleckéztették. Arról is tudomást szerezhetünk, miképpen írta az „ördöngős” Kodály Zoltán viaszhengerre a nótákat Szilicén.
A Napsugáron pirított szúnyogcomb c. mese egy kedélyes szürrealista horror gyermekek számára. Már attól is égnek áll a hajunk, hogy az erdő szaladgál a pöttöm főhős előtt, de letett kalapja tiszteletére gyökeret ereszt. A patak a dombtetőnek szalad, de nem karambolozik. Lehet, bolond gombát evett.
A sörétes puska bumerángként működik. A sörétek kisvártatva szárnyakat növesztenek és zümmögnek. Majd következik a szörnyűség: főhősünk feje elrepül miközben egy mély szarvasnyomba esik. A fejvesztés azonban ideiglenes. A szarvasbika közben fürgén felszökken a fára. Hősünk esőfelhőt talál el söréteivel, mire zuhanyozik. Utána fölmászik ő is a fára…
Az egyik gallyon elbúcsúzom tőle és nem árulom el, hogy űrutazása után miképp sikerül végül lakodalmi pecsenyét szereznie. Ha elolvassák, megtudhatják, hogyan lehet a Napot sütésre ösztönözni, ami nem meglepő, mert hiszen ilyen berendezésekkel már rendelkezünk. Az energiahordozók drágulásának idején, ez pénzkímélő tudnivaló. A tóparton melltartó nélkül sütkérező halak összefogdosásának szemtanúi lehetünk azután, hogy hősünk beleesett a Gyökérréti-tóba, majd sajnos fölébred.
A film megszakad. Az eredendő bonyodalom ringathatta álomba, mely szerint a nagyapja nősülni készült. Az ilyen elhatározás viszont mindig bonyodalmakat okoz minden rendes családban, főleg akkor, ha a fránya nagymama jó egészségnek örvend. Igaz, ebből a meséből ez nem derül ki. Ilyen esetben ne engedjünk a csábításnak! Van egy megoldás, de a nagypapa nem tért át a mohamedán vallásra. Amihez csak gratulálhatunk.
Ahogy egykor, a mai gyerekek is nagyot kacaghatnak a történet fordulatain, melyet Münchausen báró is megirigyelhetne. A szülők így adhatják át a kacagás stafétáit gyermekeiknek.
A hőscincér erkölcsi bukásával ér véget a mesék láncolata. Aki nem hiszi, bukjon utána! Kár, hogy ez a politikusok esetében nincs így.
Nem folytatom a történetek ismertetését. Ha érdekli Önöket és felkeltettem kíváncsiságukat, vegyék meg! Kedves, felhőtlen szórakozás lesz a jutalmuk.
A kötetet Rácz Noémi kedves, nemcsak gyerekeket megszólító számítógépes képei díszítik. Öröm végre olyan alkotásokat látni, amelyek fejlesztik a gyermekek szépségérzékét és nem csupán a fehér felületet telepingáló krikszkrakszok okoznak rémálmokat a legkisebbeknek.
A 30. oldalon található fa már szinte a japán képzőművészet területén zöldel. Akár a Hokkaidón is gyökerezhetne. A 96. oldalon szereplő hatalmas erdőben a Nap a fák között szembe gurul velünk, amitől szinte misztikus világban ébredünk.
A megjelenített állatok és növények, a természet szeretetére nevelnek. Aranyos egerek, segítőkész muflon és Burkus kutya, a mindent összerágó Fifus egér és társaik. Kati meg nagyon megdagadhatott, mert ezer ördög fér belé. De milyen mesék lennének azok, ahol még egy vérszomjas tatárok elől menekülő király sem lenne? A történetből megtudjuk, Szilice hogyan kapta nevét és miért Királykút a forrás neve.
A szerző sok esetben kivágtatott az emlékek „selymes rétjére” és az olvasók örömére, letépett néhányat „a visszaemlékezés virágaiból.”
Balassa Zoltán/Felvidék.ma