21
A felvidéki magyarok ügyét európai petícióban is bemutató Tőkés László EP-képviselő és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke sajtótájékoztatót tartott. Január 22-én tárgyalja a szlovákiai kettős állampolgárság ügyét a Kassai Alkotmánybíróság.
Vége lesz-e a felvidéki magyarok jogfosztottságának s a többi más nemzetiségű, más állami kötelékkel is rendelkező kettős állampolgár büntetésének, a szlovák hatósági packázásnak? A sajtótájékoztatón, a Kossuth Rádió riportere Gecse Géza járt.
Tőkés László, Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy amikor a szlovák állam megfosztja a saját polgárait állampolgárságuktól, akkor itt nem csak emberi, hanem nemzeti méltóságról is szó van.
„Európai ügyként kezelhetjük mind az erdélyi, mind a felvidéki magyarok által elszenvedett jogsérelmeket, mert hogyha van helye az emberi méltóság alapvető joga tiszteletben tartásának Európában, akkor legalább annyira beszélhetünk egy olyan kollektív jogról, mely magasabb szintre emeli az emberi méltóságot és a nemzet méltóságát védelmezi. Márpedig nyilvánvaló, hogy a magyar közösség tagjaként kollektív jogfosztás ér, nemcsak a Beneš-dekrétumok érvényben tartása, hanem az állampolgársági törvény jogfosztó rendelkezéseinek következtében is.
Beérni látszik a szlovák állampolgársági törvénnyel szembeni tiltakozások és lépések sorozata. Ezek között említem meg az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, Lomnici Zoltán és a szlovákiai jogfosztott ifjabb Gubík László által jegyzett petíciót, valamint azokat az alkotmánymeneteket, amelyeket évről évre a kassai Alkotmánybíróság épülete előtt szerveztek meg.
Íme, előbb vagy utóbb, lépésre kényszerül a szlovák hatóság. Az Alkotmánybíróság bejelentette, hogy dönteni fog az állampolgársági törvény kérdésében. Másfelől a szlovák belügyminiszter is jelezte, hogy előkészülőben van egy állampolgársági törvénymódosítás, amely valamelyest lehetőséget biztosítana a megoldásra a jogfosztott, magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok ügyében, de ezt a küzdelmet tovább kell folytatnunk, hogyha azt akarjuk, hogy törekvéseink jó végre jussanak.
Most a labda az Alkotmánybíróság térfelén pattog. Jogi megoldásban reménykedem, éspedig abban, hogy az Alkotmánybíróság, éppen az alkotmány értelmében, megsemmisíti a diszkriminatív szlovák állampolgársági törvény jogfosztó rendelkezéseit” – mondta Tőkés.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke emlékeztetett, hogy a szlovák történelemben tradíciója van a magyarok állampolgárságtól való megfosztásának, hiszen a Beneš-dekrétumokban ugyanaz történt, ami napjainkban Szlovákiában. Mennyiben mások a mostani szlovák jogfosztó intézkedések a Beneš-dekrétumokhoz képest? – tette fel a kérdést.
„A közös pont a jog- és a magyarellenesség. Természetesen más történelmi korban, a II. világháborút követően, illetve napjainkban, amikor Szlovákia tagja az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak. A módszerek nem esnek egybe, de maga a jogsértés közös elem.
A szlovák hatóságok, ha rafináltan, finomabb módszerekkel is, ugyanazokat a célokat akarják elérni, tehát hogy Szlovákia a szlovákoké legyen. Ebbe a képbe az, hogy ott őshonos magyarok élnek, már nem fér bele. Igaz, egyre csökkenő számban, hiszen 600 ezerről 490 ezerre csökkent két népszámlálás között a magukat magyarnak valló felvidékiek aránya, tehát ma olyan módszerekkel élnek, amelyek álláspontjuk szerint az Európai Unió illetve az Európa Tanács illetékes szerveinek nem szúrnak szemet, de a valódi cél, ahogy ezt Tamás Aladárné Ilonka néni fogalmazta meg, az ott élő magyarok megfélemlítése és lehetőségekhez képest az asszimiláció, tehát hogy olvadjanak be a szlovák többségbe.
Az hagyján, hogy a szlovák állampolgárságuktól megfosztják azokat felvidéki magyarokat , akik megszerezték a magyar állampolgárságot, de hogy a szociális ellátástól, a betegbiztosítástól fosszák meg, az azért mégiscsak abszurdum, hiszen azok is megkapják, akik eleve nem állampolgárok, nemcsak Szlovákiában, hanem másutt is az Európai Unió területén.
Ezért volt az döbbenetes és Ilonka néni máig nem érti, hogy Anikó nevű lánya, aki a hatósági zaklatásokba végül belehalt, amikor első alkalommal infarktussal a besztercebányai kórházba került, közölték vele, hogy az ingyenes orvosi ellátást nem hajlandók biztosítani, mivel elvesztette szlovák állampolgárságát. Hogy mint uniós állampolgár, miért nem részesülhetett mindezekben, nem tudni, de heteken át tartó küzdelem után végül elnézést kértek és hajlandóak voltak ingyenesen kezelni őt.
Amikor Tamás Anikó bekerült a kórházba és magához tért, az volt a szlovák kórház álláspontja, hogy többszáz eurót kell fizetnie a kezelésért. Ez is mutatja, hogy milyen pszichikai nyomást próbál Szlovákia azokra felvidéki magyarokra gyakorolni, akik vállalják a magyar nemzethez tartozást azzal is, hogy felveszik a magyar állampolgárságot, de ragaszkodnak a szlovák állampolgársághoz fűződő jogokhoz is, hiszen ők nem kívánnak átjönni Magyarországra.
Az a megoldás, ami Malina Hedvig esetében született, hogy áttelepült Magyarországra, nem lehet járható út minden felvidéki magyar számára, hiszen akkor azt fogjuk elérni, hogy a Csallóközben néhány évtized múlva nem lesznek magyarok. Pedig a Csallóköz most is egy tömbben több százezer magyar lakóhelye és bizony, még mindig 400 fölött van azoknak a településeknek a száma, ahol a felvidéki magyarok többségben vannak szlovákokhoz képest” – vázolta Lomnici.
Tőkés László, Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy amikor a szlovák állam megfosztja a saját polgárait állampolgárságuktól, akkor itt nem csak emberi, hanem nemzeti méltóságról is szó van.
„Európai ügyként kezelhetjük mind az erdélyi, mind a felvidéki magyarok által elszenvedett jogsérelmeket, mert hogyha van helye az emberi méltóság alapvető joga tiszteletben tartásának Európában, akkor legalább annyira beszélhetünk egy olyan kollektív jogról, mely magasabb szintre emeli az emberi méltóságot és a nemzet méltóságát védelmezi. Márpedig nyilvánvaló, hogy a magyar közösség tagjaként kollektív jogfosztás ér, nemcsak a Beneš-dekrétumok érvényben tartása, hanem az állampolgársági törvény jogfosztó rendelkezéseinek következtében is.
Beérni látszik a szlovák állampolgársági törvénnyel szembeni tiltakozások és lépések sorozata. Ezek között említem meg az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, Lomnici Zoltán és a szlovákiai jogfosztott ifjabb Gubík László által jegyzett petíciót, valamint azokat az alkotmánymeneteket, amelyeket évről évre a kassai Alkotmánybíróság épülete előtt szerveztek meg.
Íme, előbb vagy utóbb, lépésre kényszerül a szlovák hatóság. Az Alkotmánybíróság bejelentette, hogy dönteni fog az állampolgársági törvény kérdésében. Másfelől a szlovák belügyminiszter is jelezte, hogy előkészülőben van egy állampolgársági törvénymódosítás, amely valamelyest lehetőséget biztosítana a megoldásra a jogfosztott, magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok ügyében, de ezt a küzdelmet tovább kell folytatnunk, hogyha azt akarjuk, hogy törekvéseink jó végre jussanak.
Most a labda az Alkotmánybíróság térfelén pattog. Jogi megoldásban reménykedem, éspedig abban, hogy az Alkotmánybíróság, éppen az alkotmány értelmében, megsemmisíti a diszkriminatív szlovák állampolgársági törvény jogfosztó rendelkezéseit” – mondta Tőkés.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke emlékeztetett, hogy a szlovák történelemben tradíciója van a magyarok állampolgárságtól való megfosztásának, hiszen a Beneš-dekrétumokban ugyanaz történt, ami napjainkban Szlovákiában. Mennyiben mások a mostani szlovák jogfosztó intézkedések a Beneš-dekrétumokhoz képest? – tette fel a kérdést.
„A közös pont a jog- és a magyarellenesség. Természetesen más történelmi korban, a II. világháborút követően, illetve napjainkban, amikor Szlovákia tagja az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak. A módszerek nem esnek egybe, de maga a jogsértés közös elem.
A szlovák hatóságok, ha rafináltan, finomabb módszerekkel is, ugyanazokat a célokat akarják elérni, tehát hogy Szlovákia a szlovákoké legyen. Ebbe a képbe az, hogy ott őshonos magyarok élnek, már nem fér bele. Igaz, egyre csökkenő számban, hiszen 600 ezerről 490 ezerre csökkent két népszámlálás között a magukat magyarnak valló felvidékiek aránya, tehát ma olyan módszerekkel élnek, amelyek álláspontjuk szerint az Európai Unió illetve az Európa Tanács illetékes szerveinek nem szúrnak szemet, de a valódi cél, ahogy ezt Tamás Aladárné Ilonka néni fogalmazta meg, az ott élő magyarok megfélemlítése és lehetőségekhez képest az asszimiláció, tehát hogy olvadjanak be a szlovák többségbe.
Az hagyján, hogy a szlovák állampolgárságuktól megfosztják azokat felvidéki magyarokat , akik megszerezték a magyar állampolgárságot, de hogy a szociális ellátástól, a betegbiztosítástól fosszák meg, az azért mégiscsak abszurdum, hiszen azok is megkapják, akik eleve nem állampolgárok, nemcsak Szlovákiában, hanem másutt is az Európai Unió területén.
Ezért volt az döbbenetes és Ilonka néni máig nem érti, hogy Anikó nevű lánya, aki a hatósági zaklatásokba végül belehalt, amikor első alkalommal infarktussal a besztercebányai kórházba került, közölték vele, hogy az ingyenes orvosi ellátást nem hajlandók biztosítani, mivel elvesztette szlovák állampolgárságát. Hogy mint uniós állampolgár, miért nem részesülhetett mindezekben, nem tudni, de heteken át tartó küzdelem után végül elnézést kértek és hajlandóak voltak ingyenesen kezelni őt.
Amikor Tamás Anikó bekerült a kórházba és magához tért, az volt a szlovák kórház álláspontja, hogy többszáz eurót kell fizetnie a kezelésért. Ez is mutatja, hogy milyen pszichikai nyomást próbál Szlovákia azokra felvidéki magyarokra gyakorolni, akik vállalják a magyar nemzethez tartozást azzal is, hogy felveszik a magyar állampolgárságot, de ragaszkodnak a szlovák állampolgársághoz fűződő jogokhoz is, hiszen ők nem kívánnak átjönni Magyarországra.
Az a megoldás, ami Malina Hedvig esetében született, hogy áttelepült Magyarországra, nem lehet járható út minden felvidéki magyar számára, hiszen akkor azt fogjuk elérni, hogy a Csallóközben néhány évtized múlva nem lesznek magyarok. Pedig a Csallóköz most is egy tömbben több százezer magyar lakóhelye és bizony, még mindig 400 fölött van azoknak a településeknek a száma, ahol a felvidéki magyarok többségben vannak szlovákokhoz képest” – vázolta Lomnici.
Kossuth Rádió, Határok nélkül/Felvidék.ma
Fotó: archív
{iarelatednews articleid=”43533,43473″}
