A Matica slovenská (MS) kassai szervezete tüntetést szervezett abból az alkalomból, hogy a szlovák nemzetet ismételten rettenetes sérelem érte, mivel június 13-án ismeretlen tettesek eltulajdonították „Anton Hadík (kötelezően olvasd: hagyík), szlovák marsall” kassai emléktábláját, melyet a közismerten militáns szervezet készíttetett és június 15-én óhajtották azt ünnepélyesen leleplezni. Hoppon maradtak, mert a táblát közben eltávolították. Annak viszont más oka volt, mint ahogy állítják. Emiatt a szervezet mégis tüntetett.
Felhívásukban a következőt olvassuk: „2025. július 3-án, csütörtökön 16:30-ra POLGÁRI MATICÁS TÜNTETÉST hívunk össze a szlovák nemzet, annak kultúrája és fontos személyiségeinek emléke iránti ilyen súlyos tiszteletlenség, valamint a kassai, de Dél-Szlovákiában is a szlovákokkal kapcsolatosan ismételten előforduló kulturálatlan praktikák ellen.”
Mivel igazi forró nap volt, hét ágra sütött a nap, egy nagyjából húsz főből álló csoport gyűlt össze az árnyékban a megadott időpontban a dóm közelében. Kisvártatva egy ugyanolyan nagy csoport érkezett szlovák és maticás zászlókkal a helyszínre, az elnökkel az élen. Összesen végül vagy hatvanan lehettek, de mind beszervezett tüntetőknek tűntek. Fegyelmezetten, csöndben meghallgatták a szónoklatokat, nem kiabáltak, nem helyeseltek hangosan.
A szlovák himnusz elhangzása után Martina Matečková, az Matica slovenská kassai székházának igazgatója emlékeztetett, hogy „Hagyík” 235 évvel ezelőtt távozott az élők sorából.
Martina Matečková (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd szavalat következett, részlet hangzott el Ján Botto Jánošik halála c. verséből, mely úgy kezdődik: Ég a tűz, ég…” Ilyen forróságban valóban vágyakozást kiváltó sorok. De az üzenet a részlet végén következett: „Mi vagyunk itt otthon – mi vagyunk itt urak!” Hát erről volt szó!
Megtudtuk még, hogy Hadik András nyilvánosan szlováknak vallotta magát és Kassán folytatta tanulmányait. Ez utóbbi igaz.
Marián Gešper, az MS országos elnöke arról igyekezett meggyőzni a jelenlevőket, hogy ők nyitottak minden megoldásra, de nyilván az ismeretlen sovinisztáknak az nem tetszett, hogy a marsallt szlováknak nyilvánították, pedig a tábla szövege semleges volt. Két évig tartott annak jóváhagyása. Tárgyaltak az ügyben a pozsonyi magyar nagykövettel is. Maticás türelmességgel jártak el. Szervezetük a népek békés egymás mellett élését támogatja és ez a táblaavatás három nemzet ünnepe is lehetett volna.
Marián Gešper (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Azt is szóvá tették, Dél-Szlovákiában a műemlékek külföldi kezekbe jutnak, pedig a kulturális tárcának elővásárlási joga van. Azt már nem említette, hogy Szlovákiában – amióta önállósult – a műemlékek egyharmada pusztult el végérvényesen!
A következő felszólaló viszont arra hívta föl a figyelmet, hogy nemrégiben konferenciát tartottak, ahol megvizsgálták a dél-szlovákiai helyzetet. Az ott megfogalmazott követelések a régi nótát fújták. Mindenkinek meg kell tanulnia az államnyelvet, a szlovákok a szuverén országban otthon vannak… Megint azok a gondolatok köszöntek vissza, melyeket annyiszor hallottunk főleg a 90-es évek elején. Szóba került a párkányi Štúr-szobor, mely védi „Štúrovót”. Arról egy szó sem hangzott el, hogy a lakosság szerette volna visszakapni a település történelmi nevét, de azt még mindig nem tették számukra lehetővé.
Megfogalmaztak egy nyilatkozatot, melyben felszólítják a kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket az ügyben. A tüntetők azután felvonultak Jozef Miloslav Hurban emléktáblája előtt és végül egy közös felvétel készült a Záborský-Štúr emléktáblánál.
Soha jobb helyen!
Ugyanis Jonáš Záborský, először evangélikus, majd katolikus pap 1849. február 24-én éjfélkor találkozott Ľudovít Štúrral ebben az épületben. Világosan közölte vele, hogy nem ért egyet a törekvéseivel. A szlovákok azzal, hogy a Magyar Királyságot aláássák, polgárilag és államilag sokat veszítenek, nemzetileg semmit sem nyernek. A győztes osztrákok vagy meghagyják Magyarhonban a magyar nyelvet, vagy mindannyiukra ráerőszakolják a németet. Štúrról azonban a józan érvek lepattantak!
-
- Érkezik az elnök (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
-
- Tüntetők árnyékban (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
-
- Díszkíséret (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A Kisdianum épületén elhelyezett emléktábla ügyében a másik felet is megszólítottuk. A ház tulajdonosa a Manevi SK, Rigó Tibor válaszolt érdeklődő levelemre.
„A Matica slovenská helyi szervezete 2024 májusában kereste meg a MANEVI SK s.r.o.-t azzal a kéréssel, hogy a Kassa, Alžbetina [Erzsébet u.] 2. szám alatti ingatlanon Hadik András tiszteletére emléktáblát helyezhessenek el.
A MANEVI SK s.r.o. az emléktábla kihelyezését feltételekhez kötötte, mely feltételeket a kérelmező nem teljesítette maradéktalanul, így az emléktábla kihelyezésére és az épület megrongálására jogellenesen, az épület tulajdonosának beleegyezése hiányában került sor.
Magyarország pozsonyi nagykövete felajánlotta a Matica slovenská elnökének együttműködési szándékát annak érdekében, hogy az épületre egy kétnyelvű, mindenki által elfogadott tartalmú emléktábla kerüljön, a MANEVI SK s.r.o. pedig vállalta a leszerelt emléktábla költségének megtérítését.
A Matica slovenská a kialakult helyzet békés rendezése helyett döntött a tüntetés megszervezéséről.“
Az emléktábla helye (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
