Magyarországon az országgyűlési választások után továbbra is kétharmados többséggel kormányozhat Orbán Viktor, az ellenzéki erőviszonyok viszont jelentősen átrendeződtek.
Az Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP koalíció újabb győzelme már legalább egy éve nyilvánvaló volt. (Jómagam pl. tavaly júliusban ugyanitt ezt a „Borítékolható Orbán Viktor harmadik kormányzása” című írásomban „vetemedtem jósolni”.) Az újabb „kétharmad” azonban komoly jelzés Brüsszel felé, nem ártana rendet teremteni a fejekben Magyarországot tekintve! Ha demokratikus körülmények között, egy évek óta gazdasági válságtól sújtotta világban ilyen elsöprő többséggel győz egy kormánypárt, ott az elismerésnek helye van. És az önkontrollnak is!
Ugyancsak hozta a formáját a Lehet Más a Politika, a másik két ellenzéki pártnál, illetve szövetségnél már más a helyzet. A Jobbik megerősödött, így Vona Gábor szavait a 2018-as kormányzási akaratukra vonatkozóan legalább komolyan kell venni! Komoly támogatottság van mögötte, és tetszik vagy sem, ha egy 20 százalék fölötti eredményt egyedül elérő pártot valaki szélsőségesnek nevez, akkor tudatosítania kell, hogy a társadalom egyötödével teszi ezt! Teljesen más a történet a „kormányváltó” baloldali tömörülést nézve, öten (fejenként átlagosan 5 százalékot gyűjtve) együtt gyengében voltak, mint négy évvel ezelőtt az MSZP egyedül. A választópolgárok gyakorlatilag a szélsőbal pozíciójába küldték Mesterházyt, Bajnait, Gyurcsányt. Azzal, hogy nem gratuláltak a győztesnek, vereségüket pedig a megváltoztatott választási rendszerrel magyarázzák, önmagukat minősítik. Ugyanis tény: az Európai Unióban nincs olyan ország, amely választási rendszerét Magyarországon alkalmazva nem a Fidesz győzött volna!
A gyakran használt szállóige Magyarországra alkalmazva 2014-ben így is festhetne: Háborút nyert a Fidesz, csatát a Jobbik, mindkettő vesztese az MSZP. A lényeg, hogy ez békében történt. A győzelemnek a Magyarország határain túl élő magyar állampolgárok is részesei, hiszen azok több mint 90 százalékban a Fideszre szavaztak (a Jobbikra viszont többen voksoltak, mint a baloldali szövetségre). A szélsőbal saját kudarca magyarázataként minden bizonnyal a határon túl élő magyarok „mentőövébe” is kapaszkodik, pedig azok mindössze 3-4 parlamenti mandátum sorsáról dönthettek a 199-ből. Magyarország kormányzásáról 2014-ben az ott élő polgárok döntöttek.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”45038,45037,45035″}
