„Magyar iskolába jártál? Nem vagy egyedül” – hirdeti az a közösségi oldal, amely szlovákiai magyar iskolában végzett felvidékieknek készült. Célja a közösségépítés és a kölcsönös segítségnyújtás – mindez politikamentesen. A tavaly indult nagyszerű kezdeményezéshez a www.intri.sk internetes címen lehet csatlakozni.
„Próbálom olyan emberek társaságát keresni, akiket a direkt politizáláson kívül is érdekel a közélet, akikben még él a remény és a tenni akarás. (…) A történelem már eleresztette a kezünket, de én azt szeretném, ha nem adnánk fel, ha végigjátszanánk a meccset. Sok szeretettel, vidáman, keményen, igazságosan” – írja a www.intri.sk-n Köteles Szabolcs, a közösségi oldal alapítója.
Az intri.sk 2013-ban indult, az oldalra csak azok regisztrálhatnak, akik szlovákiai magyar iskolába jártak. Köteles Szabolcs a politikamentes közösségépítés szándékával hozta létre az oldalt, amely fórumok
hálózatából áll: egyidejűleg lehet régi osztálytársakra bukkanni, új ismerősöket szerezni, segíteni egymást, saját szolgáltatásainkat, termékeinket népszerűsíteni és nem utolsósorban véleményt cserélni, megvitatni az élet nagy dolgait. Tilos azonban az oldalon politizálni és bárkit vagy bármit ócsárolni.
Az intri.sk attól különleges, hogy a felhasználóknak csak olyan témák jelennek meg, amely érdeklik, vagy érintik őket. Ennek érdekében szükség van a regisztrálást követően egy űrlap kitöltésére is, amely a felhasználó érdeklődési körét vizsgálja.
Az intri.sk legutóbb olyan közérdeklődésre számot tartó témákban nyitott fórumbeszélgetést, mint amilyen a szülőföldünk gazdasági felvirágoztatásának kérdése, valamint megpróbált arra a kérdésre is választ kapni, hogy a felvidéki magyarnak mégis milyen szinten kell megtanulnia a szlovák nyelvet.
Az oldal januárban megválasztotta a 2013-as év szlovákiai magyarját is. A szavazáson olyan emblematikus személyiségeket kerestek, akiknek direkt módon nincs közük a politikához. A szavazást Tamás Ilona nyugalmazott tanítónő nyerte.
Alább az oldal alapítójának, Köteles Szabolcsnak a www.intri.sk-n olvasható írását tesszük közzé:
Mint a Titanic zenészei
Kamaszkorom óta foglakoztat a Titanic zenészeinek legendája. Magam előtt látom, ahogy a süllyedő hajón az utolsó pillanatokig játszanak. Zenélnek, mert őket erre rendelte a sors. Zenélnek, mert ezzel is csillapítani tudjak a pánikot, reményt tudnak adni. Majd amikor már tényleg nem lehet tovább, akkor megölelik egymást és ki-ki megy a végzete szerint. Valahogy a sajátomnak érzem ezt a mentalitást.
Szlovákiai magyarként én is süllyedő hajón érzem magam. De távol áll tőlem a pánik, az állandó sopánkodás, panaszkodás. Távol áll tőlem, hogy mindenért mindig másokat okoljak. A Titanic is elkerülhette volna a jéghegyet, ha nem annyira becsvágyó a tulajdonos, és nem olyan mafla a személyzet.
Szlovákiai magyarnak nem a legrosszabb dolog lenni a világon. Sőt. Tessék nyugodtan konzultálni a kurdokkal, örményekkel, koptokkal. Vagy a tuszikkal, akik közül fél milliót gyilkoltak le 1994-ben. Nem állítom, hogy felemelő érzés nézni, ahogy lassan elsüllyedünk, de ha ezt adta a sors, ezt kell végigjátszani. Tisztességgel, szeretetben, egymást becsülve. Nekem elegem lett az acsarkodásból, a sok rettegő magányos emberből, az állandó pesszimizmusból, a maradék koncon huzakodásból. Ezért próbálom olyan emberek társaságát keresni, akiket a direkt politizáláson kívül is érdekel a közélet, akikben még él a remény és a tenni akarás. Mert ahogyan a Titanic utasaira, úgy ránk is érvényes, aki időt nyer, az életet nyer.
Felvidék.ma
