Az utóbbi időben mindig többet hallani a garamszentgyörgyi Duba Tájházról.
Tavaly az elfelejtett festő, a nagytiszteletű Szúdy Nándor emléktábláját avatták a tájház falán születésének 100. évfordulója alkalmából, idén, április 26-án pálinkafesztivált rendeztek a Magyarországi Tájházak Szövetsége által 2013-ban életre hívott Tájházak Napja programja keretén belül, melyet a szervezők a falu védőszentje, Szent György ünnepéhez és a községi búcsúhoz is igazítottak, május 10-én pedig a Magyarországi Tájházak Szövetsége, Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban megtartott éves közgyűlésén, ünnepélyes keretek között ítélte oda az „Év tájházvezetője” díjat a garamszentgyörgyi Duba Tájház irányítójának Duba Ernőnének.
Május 24-én felkerestük tehát Gizikét, a Sebestyén Gyula és Pátria díjas önkéntes néprajzi gyűjtőt, hogy gratuláljunk és bővebben kikérdezzük munkásságáról, további terveiről.
Lánykori nevén Oroszi Gizella, születésétől Garamszentgyörgyön él, ahol csaknem négy évtizeden át pedagógusként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. Férje szülői házában a családtagok segítségével rendezték be és 1996-ban nyitották meg a Duba Tájházat, amelyet jelenleg a Verőce Polgári Társulás működtet. Duba Ernőné a családjával, férjével, Duba Ernővel és a lányával, Szalayné Duba Ottíliával közösen végzi a gyűjtemény szakszerű feldolgozását és irányítja a programok megvalósítását.
A tájház a község kulturális élettérének biztos pontja. Rendszeres programjai között szerepel a húsvéti kavalkád, a néptánc oktatás óvodásoknak, a gyermeknapi program, kenyérsütés a biciklitúrázóknak, a nyári kézműves tábor, a tökparádé és a karácsonyi kavalkád, de a Tájházak napjához kapcsolódó Kisbúcsú a Duba Tájházban című program is. Éves tevékenységük során rendszeres kapcsolatot tartanak fenn testvér tájházukkal, a Felpéci Tájházzal. Duba Gizella további érdemei közé tartozik, hogy a 2013-as év második felében bekapcsolódva a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum-A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Magyar Néprajzi Társaság által meghirdetett gyűjtőpályázatba összegyűjtötte és feldolgozta a szülőfalujában fennmaradt első világháborúval kapcsolatos élettörténeteket.
A 19. század közepén épült mestergerendás, döngölt padlós lakóházat először 1919-ben, másodszor 1955-ben építették át. A soros udvaron álló több osztatú, hosszúház első helyiségeiben egy 20. század eleji garamszentgyörgyi középparaszti sorban élő református család lakáskultúráját bemutató korbizonyítékok láthatóak. A tájház gyűjteményének az alapját a család eredeti lakberendezési, illetve a mindennapi élethez szükséges használati tárgyai képezik, kiegészítve a községből és a környező falvakból származó emlékekkel. A tájházban kapott helyet a Tóth Gáspár Emlékszoba, amelyben az 1945-ig működő református népiskola berendezése, tárgyi és írásbeli dokumentációja kerül kiállításra. A portán a kisebb gazdasági épületek mellett található a földművelés, az állattartás és a szőlőművelés eszközeinek kiállítása. Az udvaron áll a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak helyet adó fedett kiállítási tér és egy újonnan épített kemence.
A tájház első berendezése után, még a nyitás előtt, Gizike kikérte a lévai Barsi Múzeum szakembere Katka Holbová véleményét, aki szemrevételezés után csak ennyit mondott: így jó, ahogyan van. Nem csoda, hiszen saját emlékezés után sikerült a tárgyakat, bútorokat úgy elrendezni, mint ahogy annak idején eredetileg használták őket.
Nagyon nehéz lenne felsorolni a ma már csak érdekességnek számító, de egykoron napi használatban lévő használati tárgyakat, viseleteket, díszelemeket. A teljesség igénye nélkül, láthatunk itt „kóconcát”, ami tulajdonképpen egy keményfából készült biztonsági zár, ami a nagyapa 1886-ban épült szőlőhajlékjából maradt fenn, „őkelmefiát”, ami a faragásra váró faeszközök – kapanyelek, szőlőkarók befogására szolgáló segédeszköz, egy 1847-es keltezésű korbéli nyelvezettel feliratozott lábasól szemöldökfáját és számtalan köcsögöt, fazekat, melyeket egy nemrég átalakított kamrában helyezett el a háziasszony. A legmeghatóbb talán mégis az a népviseletbe öltöztetett babacsapat, melynek tagjai Duba Ernőt magát, testvéreit és felmenőit, a ház egykori lakóit jelképezik. Nagyapa, Duba János– Attyáka ellenzős nadrágban, kislajbiban és dupla gombolású kabátban, nagymama, Duba Zsófia – Mamáka drótselyem ráncolt szoknyában, csipkés pentőben, széteresztős blúzban, zsinórgombokkal, szövetkendőben, az após – Apus priccsesnadrágban, kislajbiban, egy sor gombolású kabátban, az anyós – Ídeske selyemrúzsás ruhába, hátrakötővel a fején, Jányocska ráncolt bársonyszoknyában, tüllcsipkével díszített pruszlikban, Legínyke priccsesnadrágban, kislajbiban, haspántos ingben, fogadják az elsőházba belépő látogatókat.
Nagyon érdekesek a harmincas évektől egészen napjainkig kategorizált gyermekjátékok is, melyek éppen a községháza esketőtermébe vándoroltak egy időszakos kiállításra. Az egykori játékokat főleg maguk a szülők készitették gyermekeiknek, mint például a parittyát, frászkarikát, brungattyút, pickét, fűzfasípot, röpentyűt, kallantyús kereket, a rosszfazék füleit sem dobálták el, hiszen jó volt velük lovazni, de érdekesek voltak a korabeli társasjátékok, járókák, kispadok, etetőszékek, fonott babakocsik, kistáskák, gyerekedények is. Előkerültek régi fényképek is, melyeken egykor éppen a kiállított játékokkal játszanak a ma már majdnem nyugdíjaskorú gyerekek.
A bejárat ajtóra nem véletlenül került fel a Szlovák Nemzeti Múzeum elismerése, melynek értelmében a Duba Tájházat besorolták a muzeális jellegű intézmények jegyzékébe. A jövőre nézve sem lankad Duba Gizella lelkesedése. Az ősz folyamán a lévai Reviczky Társulással közösen két kiállítást is terveznek, a már említett első világháború kirobbanásának századik évfordulójára összegyűlt anyag bemutatását a Reviczky Házban, illetve a tájház anyagából, egy előadással egybekötött kihelyezett időszakos kiállítást.
Addig is, aki még nem tért be Garamszentgyörgyön járva a tájházba, legközelebb semmiképp se mulassza el.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Wirth Jenő, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45813,45767,45375″}
