Idén a méz kevés lesz, és az is drága. Nagyvállalkozót, családi vállalkozót, de a méhész szövetség képviselőjét is megkérdeztük a szakma nehézségeiről, szépségeiről.
Németh Árpád mérnök vezeti az ipolyszakállosi Natur Products Németh s.r.o vállalatot. A cége mézfeldolgozással, mézzel édesített lekvár és dzsem főzésével, csomagolással, csokitöltéssel foglalkozik.
A Natur Products Németh s.r.o több éves tapasztalattal rendelkezik. A tulajdonos a céget 1997-ben alapította, jelenleg 20 főt alkalmaz, és emellett egy 60 férőhelyes panziót is működtet. Gyermektáborokat szervez, két éve gyorséttermet nyitott az ipolyszakállosi kereszteződésben a főút mellet, ahol napi menüt és üdítőt kínál az utazóknak.
A cég egész Szlovákiában forgalmazza termékeit, de szállít Magyarországra és Csehországba is. Kínálatában különféle kiszerelésű és fajtájú méz szerepel: akácméz, virágméz, erdei méz.
A lekvárok és dzsemek pedig erdei gyümölcsökből készülnek, és szintén van kisebb és nagyobb csomagolású kínálat. A legújabb pedig a csokitöltés, melyet szintén reggeli kiszerelésben és üvegekben forgalmaznak.
A mézet a cég környékbeli méhészektől vásárolja, ezen kívül Spanyolországból és Csehországból is importál, ezt mézes lekvár elkészítéséhez használja. A gyümölcsöt a lekvárkészítéshez a magyarországi Tolmácsról szerzik be.
Sajnos, a vidéket is elérte a gazdasági válság, egyre kevesebb az érdeklődő – mondja Németh Árpád.
Kérdésünkre, hogy mi okozza a legnagyobb gondot a vállalkozásában, elmondta: leginkább a pénztelenség, az uniós direktívák. Az idén nem sikerült semmilyen pályázati forrást szerezni, elutasították a pályázataikat.
A gyorséttermet európai uniós pályázat révén sikerült megvalósítani. A cég népszerűsítése leginkább a jó hírnév, jó tapasztalatok és együttműködés alapján valósul meg. „Természetesen ott vagyunk a világhálón, reklámozzuk és könnyen hozzáférhetővé tesszük termékeinket. Általában elmondható, hogy vidékünkön talán az akácméz a legkeresettebb, azonban vidékenként változik, van ahol inkább a virágmézet részesítik előnyben, északabbra pedig az erdei méz a keresett termék” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Németh.
A zselízi Baťalík Linda fiatal méhész elmesélte, hogy édesapja hagyatéka a méhészet. Családi vállalkozásban foglalkoznak vele két éve, 100-110 méhcsaládjuk van. A mézet magánúton értékesítik, ismerősöknek, érdeklődőknek.
Az Alsó-Garam mentén méhészkednek, és egész évben gondoskodnak róluk, kivéve a téli pihenő időszakot. Tavasszal a kirajzás után megkezdődik a virágméz gyűjtése, és fokozatosan, ahogy követik egymást a virágok, a méhek úgy gyűjtik a mézet. Azon a részen, ahol el vannak helyezve a méhek, egy nagy akácos található, tehát ők nem szállítják a kaptárokat. Helyben gyűjtik be a méhek a mézet. A környékbeli ültetvényekről virágmézet gyűjtögetnek, repcét, napraforgót, aszerint, hogy a gazdák mit ültetnek.
Együttműködnek a gazdaságokkal, főleg a permetezés miatt, hogy ne történjen meg az, ami egy pár éve előfordult az Édesapjának, hogy egy külföldi tulajdonos nappal permetezte le a repceföldjét, így a méhek fele elpusztult.
Nem kifejezetten egy női szakmáról van szó, ezért örömmel hallgattuk Baťalík Lindát, amint elmesélte egy napját a méhek körül: mivel a méhek nem Zselízen vannak, naponta vagy kétnaponta járok le a méhekhez ez kb. 60 km, aszerint hogy milyen idő van, mi virágzik. Figyelemmel kísérem a királynő kirepülését, és a peték mennyiségét, hogy a családok ne gyengüljenek. Leellenőrzöm a kaptárakat, amik elég nehezek, vannak 12 lapos és 24 lapos kaptárak, amikor már megteltek, akár 30 kg-ot is nyomnak. Ezek a kaptárak elég drágák, tehát karban kell tartani, és pótolni, amelyiket már nem lehet megjavítani. Egy új kaptár 50-70 euró. Mivel családi vállalkozásban végezzük, a munkát is megosztjuk” – mondja Linda. Vallomása szerint nehéz, de szép munka ez, és ki lehet kapcsolódni mellette.
A méz eladásából származó összeget újra befektetik, hiszen a téli beetetéshez 1200 kg cukorra van szükség, melyből a méhész szövetség csak egy kis százalékot térít meg. Ezen kívül a gyógyszerre lehet még támogatást igényelni, de ők maguk inkább természetes úton, gyógyfüvekkel gyógyítanak.
A mézet kivizsgáltatják, és igazolást kapnak a minőségéről. Van egy kódjuk, amit a méz eladásánál feltüntetnek, és ennek alapján ellenőrizhetik, hogy rendben van-e a termék.
Jókai Tibor mérnök, a Szlovákiai Méhészek Szövetségének vezetőségi tagja, a Méhész Szövetség Zselízi Alapszervezetének elnöke a Felvidék.ma-nak elmondta, hogy szervezetüknek 90 tagja van, ami 3100 méhcsaládot jelent. A környékbeli 15 falu is ide tartozik.
Mivel idén az akác virágzásakor esett az eső, és a repcével is gondok voltak, kevesebb méz várható. Még reménykednek a napraforgóban. Tehát a karácsonyi piacon az igazi méhek által készített méz kevés lesz, és az is drága.
A méhész szövetség cukorral, gyógyszerrel és ismeretterjesztéssel segíti a méhészek munkáját. Tanácsokkal látják el a tagokat, segítik egymás munkáját és együttműködnek.
Jókai Tibor maga is méhész, Garammikolán mintaméhészete van, ahol megtekinthető a méhek élete, a méz feldolgozása. A minta farmon, amely több mint 200 éves múlttal rendelkezik, évente több alkalommal méhészképzést szerveznek az Oktatási Minisztérium által. Egyre több a fiatal érdeklődő és ez jó, mert a méhésztársadalom elöregedőben van, és szükséges az utánpótlás biztosítása.
Kalló Ágnes, Felvidék.ma
