Az egykori Füleki zsidó hitközségről, a holokauszt itteni áldozatairól is megemlékeztek Füleken azon az emlékünnepségen, melynek a városból elszármazott Frank Löwy volt a fő vendége. A rendezvény a Labdarúgó Világbajnokság miatt a eredetileg tervezettnél később valósult meg, aminek oka, hogy Frank Lőwy az Ausztrál Labdarúgó Szövetség elnöke, s mint ilyen elkísérte a csapatát Brazíliába. Ezzel kapcsolatos kérdésemre elmondta, hogy jól érezte magát ott, s bár az Ausztrál csapat nem jutott tovább a selejtezőből büszke a csapatára és hasznos tapasztalatokkal térnek onnan haza.
Füleken csak pár órát tartózkodott, megtisztelte a jelenlétével a megemlékezést követő állófogadást is. Innen Budapestre indult, ahonnan repülőgéppel Párizsba ment, ahol a felesége és családja várta, s onnan néhány napos tartózkodás után tér majd vissza a hazájába.
A megemlékezést a folyamatosan zuhogó eső miatt a Városháza tanácskozó termében rendezték meg. Megtisztelte azt jelenlétével Dušan Rybár, a rimaszombati zsidó hitközség elnöke, a Zsidó Hitközségek Elnökségének tagja, Helena Vajová, a losonci zsidó hitközség elnöke és több zsidó család is.
A megemlékezés Ervin Schönhauser, baritonénekes műsorával kezdődött és zárult, aki Rudolf Cikatricis zenei kíséretében (mindketten Pozsonyból érkeztek Fülekre) eredeti nyelven zsidó dalokat és népdalokat adtak elő.
A szép számban megjelent vendégeket és érdeklődőket a város polgármestere, Jaromír Kaličiak köszöntötte, aki rövid beszédében a megemlékezett a holokausztról is. Kiemelve, hogy az csak annak eredményeként következhetett be, hogy teljes csődöt mondott az emberi civilizáció, hozzátéve azt is, hogy korunk felelőssége az, hogy mindent megtegyünk azért, hogy az soha ne ismétlődhessen meg.
Frank Lőwy angol nyelven elmondott beszédében köszönetet mondott a fülekieknek, kiemelten a város polgármesterének és Agócs Attilának azért, hogy a kezdeményezései támogatásra találtak Füleken, ahová mindig vágyakozással és szeretettel tér vissza. Elmondta, hogy a világ több pontján élő családja, gyermekei mindig is megtartották a zsidó hagyományokat, s ezt kívánják tenni a jövőben is. Elkötelezettek azon irányban, hogy megtartsák és őrizzék a szülőföld, Fülek emlékét, hogy családja rendszeresen ellátogasson Fülekre, hogy támogassák azokat a kezdeményezéséket, amelyek őrzik és továbbadják az elveszett füleki zsidó hitközség emlékét. „Múlt nélkül nincs jövő” – hangsúlyozta a záró gondolataiban, hangot adva azon örömének, hogy a látja, hogy a fülekiek elkötelezték magukat a múlt megőrzése mellett.
Frank Lőwy Füleken született, 1942-ben távozott el a városból, amikor követte a Budapestre költöző szüleit. Évtizedek után az 1990-es években látogatott el újra Fülekre. Egyik első cselekedete volt, hogy anyagilag támogatta a Füleki zsidó temető rendbetételét (ezt egy ott elhelyezett emléktábla is őrzi). Ugyancsak az ő anyagi támogatásával készült el a füleki zsidó hitközségnek, az egykori zsinagógának és a holokauszt áldozatainak emlékoszlopa, melyet egy évvel ezelőtt állítottak fel az 1970-es évek elején lebontott zsinagóga helyének közelében. Frank Lőwy mostani látogatása részeként a városnak ajándékozta az emlékművet és szerződést kötött a várossal, amelyben kötelezte családját arra, hogy anyagilag támogassák a zsidó temető karbantartását.
A megemlékezést vezető Agócs Attila, a füleki Vármúzeum igazgatója megerősítette F. Lőwy gondolatait, majd röviden a füleki zsidó hitközség történetét ismertette. A füleki ortodox hitközség a 19. század első felében jött létre. Temetőjük kialakítására 1820-ban kaptak engedélyt. 1873-ban Büchler Áron Adolf, a neves dunaszerdahelyi rabbi fia, hitközségi elnök kezdeményezésére elhatározták, hogy az egykori zsidó utcában felépítik saját zsinagógájukat. Gyűjtést szerveztek, s még ezen évben lerakták az épülete alapkövét, amely a következő évben el is készült.
A 8*16 m alapterületű, sátortetős kétszintes épületet a régió egyik legszebb korabeli alkotásának tartották. A 2. világháború befejezés után gazdátlan lett, államosították és gabonaraktárnak használták. A városrész rendezésekor bontották le, a mellette lévő épületekkel, a zsidó iskolával együtt. Hasonlóan a sorstársaikhoz a hitközség legnagyobb tragédiáját az 1944. március 19-i német megszállás hozta magával.
Füleken ekkor kb. 160 zsidó, többségében idősek, nők és gyerek élt. 1944 májusában a radikális zsidóellenes intézkedések részeként összegyűjtötték a Fülek és a környékbeli falvak zsidó lakosait akiket Július elején Losoncon kialakított gettóba vitték, ahol június 4-ig maradtak. Ezután Balassagyarmaton keresztül 1944. június 11. és 14. között az Oswiencimi haláltáborba szállították őket. Többségük a gázkamrában végezte be az életét.
Puntigán József, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”45996,43870,40133,36734,34582″}