Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője, a párt nemzetpolitikai szakpolitikusa kérdést intézett hétfőn Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszterhez az Országgyűlésben. Felszólalásának a címe is nagyon ismerősen csengett – „A külgazdasági miniszter Pozsonyba utazott, de a külügyminiszter itthon maradt” – de aztán a jobbikos képviselő is hamar egyértelművé tette a felszólalása elején: a Felvidék.ma hírportálon megjelent cikkünket idézve vonta kérdőre a harmadik Orbán-kormány második külügyminiszterét az október 7-én Pozsonyban tett látogatásával kapcsolatban. (A felszólalás megtekinthető IDE kattintva).
Azt kell mondjam, mindketten korrektül beszéltek, s ez az elmúlt esztendők külpolitikai tárgyú interpellációit tekintve máris komoly haladás.
Szávay felszólalásában azt kifogásolta, hogy a múlt heti külügyminiszteri találkozón érdemben nem merültek fel a felvidéki magyarság problémái, vagyis az úgynevezett „forró témák”. Egyet-kettőt meg is említett ezek közül a képviselő – nyilván a teljesség igénye nélkül: Benes-dekrétumok,Malina Hedvig-ügy, állampolgársági törvény, nyelvtörvény a dunaszerdahelyi rendőrattak kivizsgálása stb. Való igaz, Szijjártó Péternek sikerült az a bravúr, ami eddig csak a mesebeli okos lánynak: jött is meg nem is, hozott is meg nem is. Azaz a szlovák kollégájával folytatott tárgyalásain egyfelől rendkívül fontos gazdasági témák kerültek szóba, amelyek – ha tényleg megvalósulnak és nem maradnak meg a mosolydiplomácia szokásos kellékeiként – igen komoly pozitív változást hozhatnak a közösség életében. De legalábbis nagyot lendíthetnek a keréken. Másrészt azonban azok a bizonyos „forró témák” kétségkívül továbbra is a szőnyeg alatt maradtak, a magyar külügyi tárca vezetője kényesen ügyelt arra, hogy ezek érdemben – most még legalábbis – ne kerüljenek elő.
Szávay nem felejtette el megemlíteni a rossz emlékű atlantista Martonyi-Németh-féle magyar külügyi vonalat sem, bár a mostani külügyi vezetéssel való párhuzamba állítást azért kicsit erősnek tartom. Ahhoz Szijjártó túl fiatal és túl jó, hogy három hét miniszterkedés után odáig süllyedjen..
Mindazonáltal a jobbikos képviselő feltette a kérdést: a jövőben a külgazdasági mellett immáron külügyminiszterként is el kíván-e látogatni a határon túli magyar közösségekhez Szijjártó, illetve hogy végre elsődlegessé válik-e végre a magyar diplomácia számára a külhoni magyarok érdekeinek képviselete.
A miniszter válaszában egyetértett Szávayval abban, hogy a külügyi irányítás előtt számos megoldatlan kérdés és kihívás van jelen a szomszédos országokkal kapcsolatos együttműködés tekintetében, külünösen az ott élő magyar kisebbségeket érintő ügyeket illetően.
Szijjártó Péter a jobbikos képviselő türelmét kérte: ne vonjon le sommás véleményt arról, hogy három hét alatt mit sikerült ezen a területen elérnie. Amiben van igazság, amennyiben a magyar diplomácia sok éves bénultságát aligha lehet két-három hét alatt maradéktalanul eltüntetni. A miniszter a válasza további részében lényegében ugyanazt ismételte el, amit a múlt heti sajtótájékoztatón is, vagyis hogy a magyar párttal folytatott konzultációi után szlovák kollégájánál indítványozta a teljes kudarcot vallott vegyesbizottsági rendszer alapos átszervezését. Ahogy Szijjártó fogalmazott: „mert így az ég egy adta világon semmi értelme nincs ennek”. Nos már ez az egyetlen mondat is rendkívüli a magyar külügyi evolúciótörténetben, az ugyanis eddig korántsem volt magától értetődő, hogy a szemetet ki kell dobni a kukába…
Szijjártó idézte Lajčák azon kijelentését is, hogy ők (mármint a szlovák fél) nem akarnak több állampolgárt elveszíteni – és ez, mint a magyar tárcavezető fogalmazott, ” egy jó kiindulási alap arra, hogy valóban európai megoldást találjunk ezekre a kérdésekre”. Hogy milyen alapot jelenthetnek Lajčák vagy más szlovák kormánytag szavai az állampolgársági kérdés civilizált rendezésére, arról meg lehetne kérdezni mondjuk a magyar köztársasági elnök által a Magyar Becsület Renddel kitüntetett Tamás Ilonka nénit. Vagy a többieket, akik hiába keresték igazukat a szlovák kormánynál, az alkotmánybíróságnál vagy éppen Brüsszelben.
Mindenesetre a magyar külügyi vezető határozott ígéretet tett arra, hogy a szomszédos országokban „külügyminiszterként” tett látogatásai során a legfontosabb kérdések között fog szerepelni a helyi magyar nemzeti közösségek ügye.
Nos, hogy a miniszter szavaival éljünk: ez egy jó kiindulási alap. Se több, se kevesebb.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49112,49133″}
