Ünnepi esttel emlékeztek Ajnácskőn is a Csemadok megalakulásának 65. évfordulójára, de a fő hangsúly szerencsére nem a múltra, hanem a jövőre helyeződött. Az ajnácskői Csemadok-tagság ugyanis az egyik legfiatalabb az alapszervezetek között.
Bár nem hiányozhat a fogadásról Lázár Feri bácsi és felesége (akik az idén kapták meg a Csemadok emlékplakettjét is), a megjelent ünneplők döntő többségét mégis a fiatalok, a húszas-harmincas éveikben járók teszik ki, akik fokozatosan átveszik a stafétabotot az alapszervezet jelenlegi vezetőitől (Szamos Zsuzsa 1990 óta áll az alapszervezet élén), míg a színpadon a legfiatalabbak, a helyi alapiskola, valamint az almágyi alapiskola felső tagozatos ajnácskői diákjai.
Az elnökasszony Márai Sándor gondolait idézve üdvözölte az ünneplőket: „Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”
Ajnácskőn volt mit ünnepelni, Szamos Zsuzsa előbb a Csemadok megalakulásának körülményeit, a második világégés utáni nem kevésbé borzalmas történteket elevenítette fel, majd szólt az alapszervezet utolsó 15 esztendejéről is (a legutolsó jubileumi megemlékezést 15 éve tartották). „Nincs olyan nap, hogy ne lenne az országban valahol Csemadok-rendezvény” – idézte Bárdos Gyula országos elnököt Szamos, s rögtön fel is sorolta, mivel járult mindehhez hozzá az ajnácskői alapszervezet az elmúlt 15 esztendőben: 15 évzáró, 30 koszorúzás, 12 fesztivál, 18 műsoros est, 7 bál, 15 kirándulás, 15 színházlátogatás, 25 színházi előadás fogadása, 6 koncert stb., stb.; magyarországi pályázatokból 1 556 €, míg szlovákiai pályázatokból 28 600 € jött össze.
Az utóbbi években legfontosabb rendezvényük a Váraljai Népművészeti Fesztivál volt, de számos színház is ellátogatott hozzájuk (kassai Thália Színház, komáromi Jókai Színház, Csavar Színház), több fotókiállítást és gyalogtúrát is megszerveztek.
„A múltba nézünk, hogy a jövőbe lássunk” – hangzott el az esten, amelyen a helyi alapiskolások szívmelengető hazafias összeállítása mellett nem feledkeztek meg Pósa Lajosról sem, akinek megelevenedett A három pillangó című története, valamint a Dióbél királyfi meséje is.
A megjelenteket köszöntötte a község polgármestere, Hunyák József is, aki külön kiemelte a Csemadok alapszervezetének a falu életében betöltött több évtizedes nélkülözhetetlen szerepét (a faluban az alapszervezet 1952-ben alakult meg), s mint mondta, jó volna megőrizni az elmúlt évek-évtizedek értékeit. Az esten az ünneplők egy félórás összeállítást is megtekinthettek az elmúlt 15 év műsoraiból, amelyben volt millenniumi műsor, de citerazenekar, énekkar és Atropin is.
Az est fénypontjaként begördült az ünnepi torta is a nézőtérre, s mielőtt megszegték volna, Szamos Zsuzsa abbéli kívánságát fejezte ki, hogy nagyon sokáig lobogjon még a Csemadok lángja, hogy 30, 50, 60 év múlva unokáink és dédunokáink is elmondhassák, méghozzá magyarul, hogy itt vagyunk, s magyarok vagyunk!
Juhász Dósa János, Gömörilap.sk/Felvidék.ma
Fotó: Farkas Gyula
