Dunaszerdahelyen járva a polgármesterjelöltek óriásplakátjain a neveket olvasva azonnal érződik, igen, ez egy magyar város. A választóhelyiségbe érve azonban – egy kivétellel – nyoma veszik a szép magyar neveknek!
Ahogy képeinken is látjuk, az utca embere veheti az üzenetet: Dunaszerdahelyen polgármester akar lenni Csicsai Gábor, Dakó Sándor, Hájos Zoltán, Kulcsár Lajos, Sebők Pál. A szavazólistán viszont a plakáton olvasott neveknek megfelelően csak az MKP jelöltjét, Hájos Zoltánt találjuk, a többieknél Gabriel, Alexander, Ľudovít és Pavol „változatokkal” találkozunk.
A névmagyarosításról van szó. Huszonöt évvel a rendszerváltozás után még mindig nagyon sokan vannak (nem csak Dunaszerdahelyen), akik nem élnek a lehetőséggel, amely egyébként nagyon gyorsan, egyszerűen elintézhető lenne a városházán. Az önkormányzati képviselőjelöltek neveinél már kedvezőbb a helyzet, a 67 képviselőjelöltből 30 esetében a magyarul használatos névvel indulnak a jelöltek. Vannak közöttük természetesen olyanok is, akiknek nem is volt szükségük névmagyarosításra.
Az okok, hogy miért nem élünk a névmagyarosítás lehetőségével, különbözőek lehetnek, vannak akik azt mondják, nem fontos, nem ettől magyar a magyar. Vannak akik bevallják, csak lustaság miatt, de majd igyekeznek. És akadnak olyanok is, akik nem akarják hivatalos nevükkel felfedni magyar mivoltukat. És talán olyanokat is találunk, akik megszokásból, vagy azt mondják, nekik jobban tetszik például az Alexander, mint a Sándor.
Általában az várható el, hogy aki magyarként vezető közéleti tisztségbe kerül (parlamenti képviselő, kormánytag…), az példát mutat. A négy, hivatalosan a nevét szlovákul feltüntető polgármesterjelölt között is találunk egy ilyen személyt, Csicsai Gábor, pardon, Csicsai Gabriel esetében, aki a Most-Híd parlamenti képviselője! Amíg az MKP parlamenti párt volt, képviselőik döntő többségének a hivatalos neve magyar volt, és tulajdonképpen így van ez most a Most-Hídnál is – egy kivétellel: a Most-Híd parlamenti frakciójából (www.nrsr.sk – itt megtekinthető) a magyarok közül csak Csicsai használja szlovákul a nevét.
Egyébként szíve joga, hiszen nevének használásáról mindeni szabadon dönt, ahogy nemzeti hovatartozásáról is. A gond ott van, amikor valaki annak ellenére, hogy szlovák nevet visel, közéleti szereplése során azt a tévhitet próbálja elhitetni, hogy magyar neve van. Például október 6-án, amikor Dunaszerdahelyen emlékeztünk a vértanúkra, Csicsai Gáborként koszorúzott. Mondtam is akkor az egyik szervezőnek, hatásos lett volna Gabrielt mondani nevének olvasásakor. Ha megsértődik, vissza lehet kérdezni, hogy vajon szégyelli a szabadon megválasztott nevét?
Megj. A jelöltlistát (1. kép) Dunaszerdahely hivatalos honlapjáról értük el.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
