„In hoc signo” címmel a szlovák és magyar címerben található kettős kereszt szimbólumáról, tartalmáról tartott előadást Horváth Gábor, főiskolai oktató, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Egyháztörténeti Kutatócsoportjának munkatársa a Selye János Egyetemen.
Horváth Gábor, egyháztörténész a november 11-én tartott előadáson elmondta, a kettős kereszt állami szimbólum, amely különböző korokban, különböző tartalmat kapott. Előadásában a kettős kereszt eredeti jelentését próbálta keresni egyháztörténeti szempontból.
A szlovák címertannal foglalkozó kutatók III. Bélától, 1190-től eredeztetik az első kettős kereszt ábrázolásokat. A későbbiekben kialakult az a képzet is, hogy a kettős kereszt Felső-Magyarország szimbóluma. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szlovákiai városok esetében gyakran előfordul ennek a keresztnek a címerekben való ábrázolása – mutatott rá Horváth Gábor, aki szerint azonban a legkorábbi ábrázolásokban feltűnő kettős kereszt Magyarországot jelöli. „A legrégebbi megmaradt királyi zászló, mely kettős keresztet ábrázol, nem egy területet jelöl, nem a királyi Magyarország egy részét jelöli, de annak egészét, egységét fejezi ki” – mondta.
Az előadásában kitért arra, hogy a 16. századtól kezdték el magyarázni a hármas halom jelentését is, melyet a Mátra, Fátra, Tátra földrajzi helyekkel azonosították. Ezt azonban korábbi dokumentumok, bizonyítékok nem támasztják alá – magyarázta. „A hármas halom az egyházi művészetben mindig a Szentháromságot fejezi ki és a halom, amelyre a kettős keresztet helyezik, maga a Golgota. Amikor ez a szimbólum elterjedt, nem azt akarták vele mondani, hogy ezek Magyarország hegyei, ezt csak a későbbiek során tették hozzá, mintegy új tartalommal bővülve” – hangsúlyozta az egyetemi hallgatóknak.
A kettős keresztnek minden korban volt jelentősége: más a 12. századi története, ahogyan a 13. és 14. században is más tartalommal ruházták fel, de van 20. és 21. századi töltete – tudtuk meg az egyháztörténésztől.
Általános nézet, hogy III. Béla a kettős keresztet (mint hatalmi jelképet) a bizánci császártól vette át. Ebben a szlovák és a magyar történészek is konszenzusra jutottak. Horváth Gábor azonban ezzel az elmélettel nem ért egyet. Mint kifejtette, ilyen hatalmi jelképe a bizánci császárnak nem volt. Véleménye szerint a történelem-tudomány hibázott amikor ezt a szakirodalomban ma már tényként kezelt információt feltétel nélkül elfogadta. Érdekességként megemlítette, hogy a tőlünk délebbre élő nemzetek – a szerbek, a bolgárok, örmények – szintén használják a kettős keresztet, Jeruzsálem szimbóluma is a kettős kereszt, de államszimbólummá csak Magyarországon és Szlovákiában vált.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a kettős kereszt eredeti jelentése Krisztus győzelme a gonosz fölött. Ezért használták Bizáncban, a keresztes háborúk során a Szentföldért való harcokban. Így terjedt el Európában, hogy a keresztény Európát ennek a jelnek, ennek a szimbólumnak a segítségével megvédhessék az uralkodók a tatároktól, később a törököktől.
„In hoc signo vinces”, azaz „ E jelben győzni fogsz” – ez a jelentéstartalma a korai kettős kereszt ábrázolásoknak, mert kifejezte az uralkodók abbéli szándékát, hogy felszabadítsák a muzulmánok hatalma alól Jeruzsálemet. E jelben Európa több uralkodója is fogadalmat tett, köztük III. Béla magyar király, aki a kettős keresztet felvette – nem átvette –, hogy a Szentföldet felszabadítsa, de sajnos ezt a fogadalmat korai halála miatt betartani nem tudta. Továbbörökítette fiára, II. Andrásra, aki részt vett keresztes hadjáratban, ahogy Horváth Gábor fogalmazott, fegyveres zarándoklaton, de eredményt nem ért el. Uralkodásának ideje alatt, amíg keresztes hadjáratot folytatott, a kettős keresztet alkalmazta, majd a hadjárat után az Árpád-sávos címerképet használta leginkább.
IV. Béla korában ismételten történik egy változás: a tatárjárás alatt, ami az akkori Európa legfenyegetőbb eseménye volt, az „üdvöt adó Szent Kereszt jelét felvéve”, pajzsra helyezve harcolt a magyar király. Ekkor már nem a Szentföldet kellett felszabadítani, hanem a kereszténységet kellett megvédeni Európában. Az évszázadok során e tartalom kibővült az Apostoli Királyság fogalmával.
Meg kell említeni, hogy a Tanácsköztársaság alatt módosult jelentése: mivel a Tanácsköztársaság internacionalista volt, tehát nem nemzeti, nem keresztény, ateista. A kettős kereszt a Horthy-korszakban a kereszténység és a nemzeti érzések kifejezésére utalt. Érdekes, hogy a modern, mai korban is vannak pártok, akik ezt a szimbólumot használják, nem feltétlenül az Apostoli Királyság jelképeként értelmezik, hanem összefüggésbe hozzák a rovásírással is, amivel az eddigiektől teljesen eltérő, új hagyományt is teremtenek.
„A történelem feladata a hagyományok tiszteletben tartása, helyes értelmezése, nem új dolgokkal való felruházás” – vélekedett Horváth Gábor egyháztörténész, aki előadásban arra mutatott rá, a kettős kereszt eredetileg Jeruzsálem jelképe. Csakhogy 14. századra ez a jelentés már teljesen kiveszett, hiszen keresztes háborúkat ebben az időben már nem vezettek a Szentföldre. E szimbólum egy idő után megszokottá vált és az állam szimbóluma lett, az uralkodó szimbóluma, mely az állam jelképe is lett egyben. Már az is érdekes, hogy a kettős kereszt szimbólumként fenn tudott maradni. Ezt elsősorban annak köszönhető, hogy felruházták nemzeti tartalommal is. A történész megjegyezte azt is, hogy a kettős kereszt az Apostoli Királyság szimbóluma is, amely visszavezethető Szent Istvánra, állam- és egyházszervező királyunkra. A magyar uralkodók mindig az ő örökébe léptek, az ő attribútumaival ruházták fel magukat. Horváth Gábor szerint vitatható, hogy tényleg Szent István korához köthető-e a kettős kereszt, de – amint a pápaság és annak szimbólumai között szerepel például a tiara, amely tudjuk, hogy nem volt Szent Péter fején, mégis hozzá kötjük –, így a kettős kereszt is kifejezi államalapító királyunk tevékenységét. A magyar királyság is a kereszténységben formálódott, tartalmakat onnan kapott. A jelentés évszázadról évszázadra fejlődött, és fejlődhet akár a mai napig.
Arra a kérdésünkre, hogy a szlovák címerben használt kettős kereszt szerinte mit ábrázol, Horváth Gábor úgy válaszolt: „Ez egy közös szimbólum. Nem szabad elbagatellizálni és hiteltelenné tenni egy ilyen szimbólumot. Az eredeti tartalommal mindenkinek szembesülnie kell, függetlenül attól, hogy a szlovákságnak is van vele mondanivalója, az eredeti tartalmakat ismerni kell. Az alapvető pontokat el kell tudni fogadni, kölcsönösen. Így az nem szétválaszt, hanem összeköt. Ugyanarról a tartalomról beszélünk, ha az eredetit nézzük, csak fel kell tudni vállalni. Ma még talán szétválaszt, de lehet, hogy a jövőben ez a szimbólum majd összeköt bennünket”.
Szalai Erika, Felvidék.ma
