Ilyenkor, Karácsony idején, váltogatom a csatornákat, és minden másodikon valamilyen főzőműsor van, amely arról szól, hogy hogyan kell a legfinomabb ételeket elkészíteni az ünnepi asztalra. Ugyanakkor, a híradóban látom a riportokat arról, hogy jótékonysági szervezetek látnak vendégül olyan hajléktalanokat, vagy csak egyszerűen szegényeket, akiknek másként Karácsonykor se jutna tápláló, meleg étel.
És a legmegdöbbentőbb, egy jótékonysági szervezet felhívása, amelyik azoknak a gyerekeknek gyűjt adományokat, akik csak az iskolában laknak jól – hogy ők a téli szünetben se éhezzenek!
Kicsi térségünk valahol letükrözi a világot, és sajnos a felmérések azt mutatják, hogy egyre inkább kinyílik az az olló, ami a szegények és a gazdagok közti szakadékot mutatja. A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek.
Ez a szakadék pedig ilyenkor mutatkozik meg a teljes valóságában, Karácsony idején, amikor egyrészt arról szólnak a hírek, hogy az emberek minden eddiginél több pénzt hagynak az üzletekben, gyakran még azon az áron is, hogy hitelt vesznek fel az ajándékokra, másrészt látjuk az ingyen konyhák előtt kígyózó sorokat. Köztük már megjelentek olyanok is, akikről, ha az utcán találkozunk velük, meg nem mondjuk róluk, hogy ingyen konyhán kénytelenek étkezni – gyakran még a szégyenérzetükkel is megküzdve. Róluk tudható, hogy egykor jobb körülmények között éltek, de valamiért elindultak lefelé a lejtőn. Vagy azért, mert elvesztették a munkájukat, de gyakran elég hozzá egy betegség is, ami felemészti a tartalékaikat. Előző életükből azonban annyi még maradt, hogy tisztes ruhákban járjanak.
És a szolidaritás? Hát azzal se állunk valami fényesen. Épp Karácsony előtt látott napvilágot az a jelentés, hogy a szlovákok egyre kevésbé hajlandók jótékonykodni. Gyanítom azonban, hogy ez csak a tehetősebbekre igaz, mert a szegények inkább szolidárisak, és ha van miből, adnak, mert őket jobban éri a nélkülözés szele, mint a jómódban élőket. Tudják, hogy ők is bármikor kerülhetnek nehéz helyzetbe, amikor nekik lesz szükségük adományokra. Ezért aztán az ő érdekük fenntartani a társadalmi szolidaritást.
A kérdés az, hogy a gazdagoknál miért nem működik ez a logika? Talán ők úgy gondolják, hogy soha nem kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor mások segítségére lesz szükségük? Vagy épp ellenkezőleg, nagyon is bizonytalannak érzik a jelenlegi jólétüket, és nem szívesen szembesülnek a szegénységgel?
Érdemes ezen elgondolkozni, kedves gazdagok, hisz bármelyik pillanat hozhat ilyen fordulatot!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma