Körülbelül fél éve egy száz évvel ezelőtti, magyarul megírt levelezőlapra lettem figyelmes az egyik közösségi portál hírfolyamában. S mikor megnéztem, akkor láttam, hogy a képet egy Szemet magyarsága nevű rajongói oldalról osztotta meg az egyik barátom. Onnantól kezdve az oldal kedvelője lettem és meglepve tapasztaltam, hogy az oldalt szinte naponta frissítik és a tartalmat tekintve csupa hasznos információt oszt meg Szemet községről, környékéről, múltjáról.
Egy alkalommal aztán üzenetet küldtem az oldalnak és kiderült, hogy az oldal kezelője Bartal Sándor. De hogy ki Ő és mivel foglalkozik a Szemet Magyarsága nevű „fanpage”, azt mondja el Ő maga:
– Mutasd be magad kérlek pár szóval: hova jártál iskolába, mivel foglalkozol?
– Az iskolák terén nincs sok dicsekedni valóm (de egyáltalán nem szégyellem), szlovák iskolába jártam, mivel Szemeten már a 70-es években megszüntették a magyart, és a szüleim nem tudták megoldani, hogy a szomszéd faluba hordjanak minden nap, de a nevelésben igyekeztek ezt bepótolni (úgy érzem sikerült). Slovnaftba jártam inasiskolába (érettségim nincs). A dénesdi gyümölcsösben dolgozom, mint traktoros. 2007-ota vagyok Szemeten önkormányzati képviselő, novemberben a szemetiektől újra bizalmat kaptam, úgy hogy 23 képviselőjelölt közül én kaptam a legtöbb karikát.
– Mióta vagy szemeti lakos?
– Szemeten születtem, apai ágon őslakosnak mondhatom magam.
– Miért fontos neked Szemet történelme és milyen állapotban van ma a szemeti magyarság?
– Gyerekkoromban sok időt tölthettem a nagyszüleimmel, mivel egy házban laktunk, s ezért sokat meséltek a régi időkről, a templom építéséről, háborúról, kitelepítésékről, és a csehországi kényszermunka időszakáról. Már ekkor tudatosult bennem, hogy miért is fontos számunkra hogy Szemeten megmaradjunk magyarnak. Fontos, hogy felkutassuk a múltunkat és ismerjük is azt. De egyben elszomorít, mikor látom és hallom azoknak az unokáit, akik „csak” azért voltak elüldözve szülőföldjükről, mert nem tagadták meg magyarságukat. Ők már gyakran az utcán, és a kocsmában is egymás között szlovákul beszélnek. De ennek ellenére, mikor 2007-ben egy rövid időre bizonytalan lett a szemeti magyar misék sorsa, a falu magyarjai rég nem látott összefogással tettek tanúbizonyságot arról, hogy milyen fontos és felemelő dolog nálunk magyarnak lenni. 2011-es népszámlálásnál már csak 296 ember /25%/ vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
– Hogyan jött az oldal ötlete?
– 2011 novemberében alapítottam az oldalt, az elején csak néhány hazafi verset és a faluról készült néhány aktuális képet, családi albumban megőrzött régi képeket és iratokat tettem közzé rajta. Az első pozitív visszajelzésektől megbátorodva kezdtem el a régi képek, iratok és újságcikkek gyűjtését, a falubeliek nagy többsége mindenben segített. Felbecsülhetetlen érzés, mikor egy időseb néni mesél a régi időkről, és néhány képnél ilyenkor bizony nemcsak az ő szemében jelennek meg a könnycseppek. Volt olyan időszak is, hogy annyi képet kaptam, hogy nem győztem feldolgozni a kapott anyagot. Ekkor egy igazi múltat felidéző hangulat uralkodott a faluban.
Nagy meglepetésemre és örömömre a Magyarországra kitelepíttet (Nagynyárád, Majs, Csávoly) szemetiek leszármazottjai is küldtek nagyon értékes képeket, amelyeket több évtizeden át félve megőriztek. Ezen oldal és a képek segítségével több régen megszakadt családi kapcsolat újra egymásra talált.
– Milyen témákkal foglalkozol az oldalon?
– A oldal fő témája a múlt felidézése és kutatása, nagyon közkedveltek a templomunk építéséről tudósító korabeli újságcikkek, a színjátszó csoportról készült képek mindig mosoly csalnak az emberek arcára. Persze nem kerüljük el a szomorú témákat sem, nagyon megrázó élmény volt mikor, előkerült egy száz éves 1. világháborús képeslap, melyet Szemetre, Burián Antalnénak címzett egy katona. A levél íróját már soha nem látták.
Mindemellett foglalkozunk a falut érintő aktuális történésekkel is. Fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk a magyar nemzeti ünnepeinkről is, legalább itt az oldalon.
A Szemet Magyarsága oldalt ezen a linken érheti el a kedves olvasó.
Szemet község a Pozsonyi kerületben, a Szenci járásban terül el. A települést 1258-ban Dénesd határleírásában említik először. 1288-ban „Scemet” alakban említik. A pozsonyi királyi váruradalomhoz tartozott. Következő említése 1306-ban történt Hertlin pozsonyi bíró, valamint a Szentgyörgyi és Bazini grófok közti birtokvitával kapcsolatban. 1336-ban Guthori János és a bazini Sebus között a pozsonyi káptalan előtt lefolytatott vitával kapcsolatban említik. 1343-ban „Zemeth”, 1351-ben „Oudarnukzemet” alakban említik, lakói királyi udvarnokok voltak. Később a település a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka lett, akik a Felvidék nyugati részének egyik legnagyobb birtokosai voltak. A 16. század közepén a birtok a Mérey és Serédy családoké lett. A század folyamán felerősödtek a török rajtaütések, de a település nem szenvedett nagyobb károkat és még a 17. században sem adózott a töröknek. 1828-ban 64 házában 409 lakos élt. 1864-ben egy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. Többször pusztított a kolera is a településen.
A falu régi temploma 1250 körül épült téglaépület volt, melyet a 16. században bővítettek. A templom 1864-ben a tűzvész során súlyosan megrongálódott, ezért a falu a 20. század elején elhatározta, hogy új templomot épít helyette. Miután az új templom 1929-re felépült, a régi templomot 1936-ban lebontották.
Vályi András szerint ” SZEMET. Magyar falu Pozsony Vármegye az Éberhárdi Uradalomhoz tartozik; lakosai katolikusok, fekszik az öreg Duna mellett, Dienesdi, és Misendi faluknak szomszédságjokban. (Gróf Apponyinak, B. Jeszenáknak, Gr. Pálfynak Konyhája; Gr. Balassának, Gr. Illésházynak Szemettyek; Hg. Grazsalkovicsnak Csömörje; ‘s Gróf Feketének Fóttya: jó vólna egy szegény Legénynek.); határbéli földgye 2 fordúlóra van osztva, földgyei jól termők, réttyei tsekéllyek, legelője alkalmatos, pénzt szereznek gabonából, és fuharozásból.”
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Mai szlovák nevét 1948-ban kapta.
Méry János, Felvidék.ma
