Dunamocson is megemlékeztek az író születésének 103. évfordulójáról.
Nehéz Ferenc (Dunamocs, 1912. október 16. – Los Angeles, 1978. január 29.) író, újságíró. A háború után Nyugatra menekült, az Egyesült Államokban telepedett le. Emigráns lapokban publikált, regényei, elbeszéléskötetei jelentek meg.
Nehéz Ferenc tollforgató ember volt már a háború előtt is, a harmincas évek Csehszlovákiájában. Sokan voltak akkoriban olyanok, akik a falvak felemelését tűzték ki életük feladatául. Tanítóink, jegyzőink, papjaink sora érezte úgy, hogy a tanult embernek felelőssége van, s a kapott tudás csak akkor ér valamit, ha azt a közösség fejlődésének vitorlájába fogják. Műkedvelő előadásokat tartottak, felkarolták a tehetséges gyerekeket, tanfolyamokat, előadásokat, gazdaköröket, egyesületeket szerveztek és tartottak fenn. Gárdonyi szavával élve ők voltak a lámpások. A falvak lámpásai, akik világítottak a sötétségben, akik utat mutattak, s akik nélkül vakok voltak a látók is. Nehéz Ferenc ezek közé a lámpások közé tartozott, aki világított írásaival, s világított azzal a példamutató szervezőtevékenységgel, amit itt a háború előtt Dunamocson kifejtett. Budapestre járt gimnáziumba a 20-as években, a 30-as években a komáromi Kultúrpalotában volt a munkahelye, színvonalas lapokban publikált, de a szülőfalujához kötődő lelki szálak egy cseppet sem lazultak meg benne. Hetente többször hazajárt Komáromból, hogy gyakorolhassák, próbálhassák a helyi fiatalok a kiválasztott színdarabot, melyből akár több is jutott egy évre. A harmincas évek a falusi színjátszás nagy korszaka volt országszerte, s Nehéz Ferenc gondoskodott róla, hogy Dunamocs se maradjon le ebben a többi település mögött.
Nehéz Ferenc egy új ablakot nyitott ezzel a világra a falu lakói előtt. Életének idilli korszaka, s mondhatjuk falunknak ez a XX. századi virágkora csak néhány évig tarthatott, mert jött a háború, ami elsöpörte, megsemmisítette az addigi világot, s írónk sorsát is egy új, merőben más pályára taszította. A háború utolsó hónapjaiban nyugatra, Dániába került, ahol angol hadifogságba esett. 1946 húsvétján érkezett haza a fogolyvonattal Magyarországra, de az újra Csehszlovákiához került Dunamocsra politikai okokból már nem térhetett vissza. Osli községben nyert befogadást a nagynénjénél, majd Pesten kapott állást. 1949-ben aztán a hatalomra került diktatúra perbe fogta és elítélte. Szerencséje volt, hogy sikerült megszöknie Rákosi börtönéből, és nyugatra menekülhetett. Kényszerűségből választotta tehát az emigrációt, csakúgy, mint kortársai közül több tízezren.
Nehéz Ferenc nyugtalan lelke az írásban keresett menedéket. Az álmodozók közé tartozott, aki napközben Los Angeles vasgyárában robotolt, majd mikor este hazatért, álmodni kezdett. Becsukta a szemét, gondolatokkal, érzelmekkel vette körül magát, és megnyugodott. Azt mondják, a gondolatainkkal teremtjük meg a valóságunkat, s rá ez különösen igaz volt. Mikor elképzelte otthonát, s benne szeretteit, ismerőseit, akkor úgy érezte tényleg velük van. Mert semmi másról nem álmodott, nem írt, csak az otthonáról, az ott élő emberekről, s mindezt olyan szeretettel és ragaszkodással tette, hogy annak melege szinte átsüt a papíron és egész a szívünkig hatol, hogy annak is egy kis melegséget adjon át.
A Dunamocsi Alapiskolában is megemlékeztek az író születésének 103. évfordulójáról. Kultúrműsorral (Bacskor Katalin pedagógus összeállítása) a felső tagozatos tanulók gondoskodtak, majd Bábi Tibor pedagógus ünnepi beszédében méltatta a falu szülöttének érdemeit, értékeit, összegezve a Nehéz Ferenc-hagyomány létrejöttét, ápolását. A megemlékezés legfontosabb üzenete, ismerjük fel környezetünkben az értéket, ápoljuk, tiszteljük, adjuk át az utókornak, ezzel is erősítve szűkebb hazánk, a falu szeretetét, az ahhoz való kötődést.
Szombaton a koszorúzással egybekötött megemlékezés a katolikus templomkertben található szobránál folytatódott. Bödők Bernadett és Zalackó Balázs rövid kultúrműsora után a község polgármestere, Banai Tóth Pál idézte fel az író emlékét.
„Az elmúlt évek igyekezetének köszönhetően napjainkra sikerült az író emlékének a dunamocsiak tudatában elfoglalnia az őt megillető előkelő helyet, és nem véletlenül. Egyrészt őt tarthatjuk a helyi kultúraszervezés atyjának és példaképének, másrészt a 20-as, 30-as évekbeli dunamocsi világ utókor számára való átörökítőjének.
Nehéz Ferenc születésnek 103. születésnapja alkalmából nem a két harangszó, hanem a négy testvérközség, Osli, Kocs, Süttő és Dunamocs képviselői „ölelkeztek” a Nehéz Ferenc nap keretében tartott ünnepi megemlékezésen. Még ilyen kis községekben is, mint a miénk, vannak olyan emberek, akikre felnézhetünk, akiket példaként állíthatunk a fiatalok elé” – mondta a polgármester. Azok a jól működő, erős közösségek, amelyek az ilyen tehetségeket a saját soraikban felismerik, segítik és tisztelik. Itt a szobor mellett állva, s Nehéz Ferencre emlékezve nem maradt más hátra, minthogy köszönetet mondjunk neki. Köszönetet azért, hogy műveivel valóságos bibliát adott át nekünk. A lokálpatriotizmus, a szülőföld szeretetének bibliáját. Ha hazamegyünk, és felütjük az Ezüstkönnyet, az Aranydiót, vagy a Csabagyöngyét, elolvasunk belőlük néhány oldalt, rögtön átérezzük, milyen öröm egy közösséghez tartozni, s milyen büszkeség dunamocsinak lenni! Ezért szeretjük és becsüljük Nehéz Ferenc személyét és munkásságát, ezért ragaszkodunk annyira hagyatékához, s hajtunk fejet évről-évre emléke előtt”.
Az önkormányzat nevében köszönetet mondott Szalai Margitnak, aki sok éves munkával összegyűjtötte az író munkáit, így jelenhettek meg a legújabb Nehéz Ferenc művek. Ennek köszönhetően éledt újjá a falu szülöttének emléke nemcsak Dunamocson, Süttőn, Kocson, Osliban, hanem az egész magyar közösségben. Bábi Tibornak, aki vetélkedőt szervezett az iskolák között. A pomázi Kráter Műhely Egyesület és Könyvkiadó szeptember elhunyt igazgatójának, Turcsányi Péternek, aki az összes Nehéz Ferenc írásait kiadta.
Osli polgármestere, Fodor József különösen érdekelt volt az íróról való megemlékezésben. Nyugatra való távozása előtt ugyanis először Osliban talált menedéket az író, ahonnan édesanyja származott.
Az író mellszobrának megkoszorúzása után az ünnepség a kultúrházban folytatódott a hagyományteremtő szándékkal életre hívott Nehéz Ferenc Színházi Esttel, amelyen az őrsújfalusi ÉS Színház előadására került sor.
Kép és szöveg: Miriák Ferenc, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55668,55618,53812,53055,48290,48286,48061″}
